Murádin László

oldal nyomtatása Share

Murádin László (Harasztos, 1930. nov. 29.) nyelvész. ~ Jenő bátyja. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban, a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban és a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet (1954). Még egyetemi hallgató korában a Magyar Nyelvészeti Tanszék gyakornoka, majd ugyanitt tanársegéd. 1958-tól a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa, 1964-től főkutató. Az akadémia nyelvtudományi intézetében 1968 óta az egyetlen romániai nyelvészeti és irodalomtörténeti szakfolyóirat, a *Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztője.

Kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai. Részt vett a keleti székely, moldvai csángó és aranyosszéki tájnyelvi atlaszok adatgyűjtő munkájában. E tárgykörben megjelent tanulmányai a NyIrK-ben: Az ikes ragozás állapota és használatának nemzedékek szerinti megoszlása Háromszéken (1957/1); Mutatvány az "Aranyosszéki Tájnyelvi Atlasz"-ból (1958/1-4); Az ly hang a moldvai csángó nyelvjárásban (1965/1). A mintegy 3400 címszavas kérdőfüzettel végzett, 136 falura kiterjedő általános nagyatlasz, a Romániai Magyar Nyelvjárások Atlasza nyelvföldrajzi adatainak gyűjtője, a mű szerkesztője. Szaktanulmányai általában e témához kapcsolódnak, s az atlasz adataira épülnek a NyIrK hasábjain: Adatok a muskátli elnevezéseinek szóföldrajzához (1967/1); Az ellik és rokon értelmű társainak jelentésköre (1976/1); Állathívogató és -űző szavak erdélyi nyelvföldrajza (1957/1 és 1978/1); Az e/ë fonémakülönbség megléte és megoszlása a romániai magyar nyelvjárásokban (1980/2); A mezőségi a-zás (1989/1).

Munkatársa az Európai Nyelvatlasznak (Atlas linguarum Europae), gyűjtője az atlasz romániai magyar kutatópontjai anyagának. Tagja a román akadémiai nagyszótár (Dicţionarul Limbii Române) etimológiai bizottságának. Szaktanulmányait közli a debreceni Magyar Nyelvjárások és a budapesti Nyelvőr is. Nyelvjárástani munkásságáért a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint-emlékéremmel tüntette ki.

A nemzetiségi élet igényei szempontjából jelentős nyelvművelő, nyelvi ismereteket terjesztő tevékenysége is a romániai magyar sajtóban. Ilyen tárgyú írásait közölte az Előre, *A Hét, Utunk, Művelődés, Dolgozó Nő; állandó nyelvművelő rovatot tartott a kolozsvári *Igazság és a marosvásárhelyi *Új Élet hasábjain. "A *nyelvművelés itt már nem nyelvészeti, hanem társadalmi kérdés" vallja Nyelvművelésünk új lendülete c. *Korunk-cikkében (1971/10). Társszerkesztője az Anyanyelvünk művelése c. kiadványnak (1975), válogatásában és jegyzeteivel jelentek meg Kosztolányi Dezső nyelvművelő írásai Gondolatok a nyelvről címen (1977, Téka), egyik szerzője a *Korunk Füzetek Nevek térben és időben c. névtudományi számának (1984). 1989 decembere óta a Szabadság, Falvak Népe, Erdélyi *Figyelő nyelvművelő munkatársa.

Önálló kötetei: Szavak titka (Kv. 1977); Szavak színeváltozása (Kv. 1983).

Beke György: "Mind többen akarnak helyesen, szépen írni és beszélni." Interjú M. L.-val. *A Hét 1980/29. Péntek János: Lehet-e művelni a nyelvet? *Korunk 1984/1. Éder Zoltán: Az erdélyi magyar *nyelvművelésről. Klny. a Magyar Nyelvőrből. Bp. 1989.