műkedvelő játék

oldal nyomtatása Share

műkedvelő játék a hagyományos *népi játékok és az *iskolai színpad nyomán kialakult nem hivatásos színjátszás. Művelői akár irodalmi művek, akár külön műkedvelők számára szerzett darabok, esetleg átdolgozások előadásával lépnek szűkebb közönségük elé; szereplésük nemcsak helyi érdeklődést elégít ki, hanem maguknak a játékosoknak a kifejezésmódját is fejleszti nyelvi és magatartásbeli szempontból egyaránt. Közülük nem egy jeles színész emelkedett ki, s a műkedvelés tervszerű kibontakozásával megszülettek főleg vidéken, ahol hivatásos színház nincsen állandósuló intézményként a *népszínházak is.

Bár a ~ önálló irodalmi műfajként nem határozható meg, a szerzők, folyóiratok és könyvkiadók jóvoltából állandóan jelentkezik a gond műkedvelők számára megfelelő, főleg népszerű darabok megjelentetésére. Az erdélyi magyarság életében a ~ kezdettől fogva tömeges igényt elégített ki, s ennek megfelelően hamar került sor gyűjteményes kiadásokra is. Jellemző már 1925-ben idősb Kántor Lajos összeállítása, a *Magyar Nép Könyvtára sorozatban megjelent Műkedvelők Színműtára, vagy *Barta Sándor 1928-ban Kovásznán kiadott Műkedvelők Színháza c. gyűjteménye. 1945-től kezdve négy éven át a JBA jelentet meg *Műkedvelők Színpada c. alatt köteteket, az Irodalmi Könyvkiadó pedig a *Műkedvelők Színháza c. sorozattal áll a játékosok rendelkezésére (1960-64). Ezt a célt szolgálja a *Művelődés *Játékszín c. műsorfüzete is (1979-82).

A rendelkezésre álló ~anyagban szerepet játszanak az ünnepekhez kötött alkalmi darabok, mint például *Ágoston Ignác Megtalált boldogság (Kv. 1926) c. karácsonyi életképe, *Derzsi Endre ugyanekkor megjelent Árva Julis karácsonya c. kétfelvonásosa "a vasárnapi iskolás gyermekek számára", *Fodor Béla Lacika elveszett (Nagykároly 1928) c. mesejátéka, vagy *Havadtői Imre háromfelvonásosa, Az árva karácsonya (Szászváros 1930) és *Péterffi Gyula Karácsony estéjén (Székelykeresztúr 1933) c. ifjúsági színdarabja.

Monoki István 1919-től 1940-ig terjedő erdélyi magyar könyvbibliográfiájában vegyesen szerepelnek olyan kisdrámák, drámai képek, vígjátékok, népszínművek, történelmi színjátékok, vallásos drámák, mesejátékok és ifjúsági színdarabok, amelyek népszerű tartalmuknál fogva elsősorban a nem hivatásos színjátszók számára voltak igénybe vehetők. A gazdag listából kiemelkedik P. *Jánossy Béla Petőfi c. drámai képe (Kv. 1923), Dálnoki Nagy Lajos Karnevál c. verses vígjátéka (Arad 1926), *Gyallay Domokos Dávid Ferenc búcsúzása (Kv. 1929) c. történelmi színjátéka, *Sebesi Samu A babonások (Kv. 1932) c. egyfelvonásosa, *Horváth Ella szövetkezeti színműve, A *szeretet és a boldogság útja (Kv. 1937), *Lévai Lajos Bálványos vára (Székelyudvarhely 1940) c. darabja, *Venczel József Misztériumjátéka (Kv. 1940).

Bár jelentős *magyar népi színjátszó csoportok országszerte működtek Romániában a múltban is, küszködve a hatóságok nyomásával, ezek szabad összefogására csak 1989 után került sor. 1991. ápr. 20-án a forradalom városában, Temesvárt megalakult a Romániai Magyar Nemhivatásos Színjátszók Egyesülete, mely következő közgyűlésén, Sepsiszentgyörgyön felvette a történelmi hangzású Jádzó Társaság nevet, információs bázist létesítve Sepsiszentgyörgyön, 1992-ben ugyancsak Sepsiszentgyörgyön megtartotta első országos konferenciáját és színiversenyét.

(B. E.)

Simori Sándor: Lendületben a Jádzó Társaság. *Művelődés 1991/11-12.