Müller Géza

oldal nyomtatása Share

Müller Géza (Kolozsvár, 1896. dec. 9. 1965. ápr. 13. Kolozsvár) műszaki szakíró. ~ Ádám és ifjabb ~ Géza apja. Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Unitárius Kollégiumban végezte (1914), gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett (1922). Szakmájában dolgozott különböző állami és magánvállalatoknál; 1945-től bekapcsolódik a romániai magyar nyelvű közép- és felsőfokú műszaki oktatásba. Mérnök-tanár a kolozsvári Állami Gép- és Villamosipari Középiskolában (1945-55), párhuzamosan 1947-től 1952-ig a Kolozsvári Almérnöki Intézet magyar tagozatának tanára s 1948-tól 1965-ig a Kolozsvári Műegyetem gépészmérnöki karán a mechanikai technológia tanszékének előadója. Szakterülete a fémöntés, hőkezelés és porkohászat.

Tudományos kutatásainak eredményeit társszerzőkkel közösen (Al. Domşa, Bereczki T., Kovács I., V. Nicolae, V. Moldovan) a Kolozsvári Műegyetem szakdolgozatokat közlő évi köteteiben (Lucrări Ştiinţifice, Kv. 1957-62) tette közzé és a bukaresti Studii şi Cercetări de Metalurgie, valamint az orosz Poroskovaja Metallurgia c. szakfolyóiratokban jelentette meg román, német és orosz nyelven. Tanulmányai a hengerlésből származó és a porkohászat számára nyersanyagként felhasználható oxidált fémrétegekről, a nagyfrekvenciával szinterelt villamos érintkezők előállításáról, fémadalékos szinterelt köszörűkövek gyártásáról szólnak.

Munkái: Tehnologia formării (Formázástechnológia, Vladimir Zubac társszerzővel, 1960); Az öntő könyve (1964).

(J. D.)