művészettörténet

oldal nyomtatása Share

művészettörténet a társadalmi-történeti tudományok sajátos ága, mely főleg a képzőművészet, színművészet, építőművészet fejlődését kutatja, a fejlődés belső rugóit és társadalmi-történeti összefüggéseit vizsgálja, a *művészeti jelenségeket esztétikailag értékeli, az alkotók életrajzát s a *művészeti élet szervezetét tanulmányozza. Vizsgálódásai kiterjeszthetők a népművészet, másfelől a *fotó és irodalom, ill. a *televízió és filmkultúra tárgykörére is.

A romániai magyar ~ ápolásának intézményi keretei az egyetemi és főiskolai *művészettörténeti tanszékek, ahol időnként és részben magyarul is folyt oktatás. A kolozsvári egyetemen a ~ oktatása csak 1920-tól, Coriolan Petranu kinevezésétől kapott intézményes keretet. 1940-ben a visszaköltözött magyar egyetemre Felvinczi Takács Zoltánt nevezték ki a *művészettörténeti tanszék vezetőjének. 1945-től *Entz Géza követte a Bolyai Tudományegyetemen 1950-ig; ugyanekkor nagy látogatottsága volt László Gyula *művészettörténeti és régészeti előadásainak is. A következő években Szabédi László, *Debreczeni László és óraadóként Pattantyús Károly tartott *művészettörténeti előadásokat.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1949-től haláláig *Borghida István, illetve *Ditrói Ervin, majd Pattantyús Károly és Földes László tartott *művészettörténeti-esztétikai előadásokat magyar nyelven, a 80-as évek közepén óraadóként hasonlóképpen Kovács András, 1990-től pedig E. Szabó Ilona.

A Babeş-egyetemen 1948-tól megszakításokkal Virgil Vătăşianu adta elő az európai *művészet, a bizánci *művészet és a romániai *művészet történetét. A román és magyar egyetem egyesítése után 1963-tól lehetővé vált a történészhallgatók *művészettörténeti szakosítása is. Vătăşianu professzor vezetésével külön *művészettörténeti munkaközösség jött létre a helybeli Történeti és Régészeti Intézetben, melynek munkatársai elsősorban az *erdélyi ~ kérdéseivel foglalkoztak. Ez az intézmény kínált keretet magyar munkatársai, így *B. Nagy Margit és Kovács András tudományos munkásságához.

Az *erdélyi magyar *művészettörténeti irodalom eredetileg megelőzte az intézményes szakképző kereteket, s a századforduló táján a helytörténeti irodalomból nőtt ki. A korra jellemzően művelői között találjuk a régész Pósta Bélát, a történész Szádeczky Kardoss Lajost és tanítványát, *Kelemen Lajost. Különösen *Kelemen Lajosra jellemző, hogy intézményes *művészettörténeti szakképzés lehetősége híján témáit közvetlenül a források felől, a hely-, birtok- és családtörténet, a címertan és a felirattan oldaláról közelítette meg a komplex módszer alkalmazásának *erdélyi úttörőjeként. Hallatlan anyagismerete és személyiségének varázsa tette őt az *erdélyi *művészettörténeti irodalom meghatározó egyéniségévé, az EME általa vezetett levéltárának kutatótermét pedig a szakemberek nemzedékeinek kirepítő fészkévé. Az ő segítsége nélkül el sem képzelhető *Bíró József, Balogh Jolán és *Entz Géza szakmunkássága, akik az első szakképzett *művészettörténész nemzedék képviselőiként éppen *Kelemen Lajos hatására fordultak a levéltári források felé. Kós Károly a népművészet és tájtörténet felől közelítette meg *Erdély műemlékeinek történetét, *Debreczeni Lászlóban találva méltó folytatásra.

Külön *művészettörténeti ágazat az egyházművészet, melynek jeles romániai magyar művelői közül *Hirschler József, Gyárfás Tihamér és *Némethy Gyula emelkedik ki írásaival.

Külön szépművészeti folyóirat *Erdélyben kétszer is indult. A *Hirschler József nevével jegyzett *Művészeti Szalon Kolozsvárt hét évfolyamot ért meg (1926-1932), a *Sütő András főszerkesztésében indult *Művészet Marosvásárhelyen azonban mindössze két évfolyamon át jelentkezett (1958-1959).

(Ko. A.)

A ~ fontos ága a képzőművészet, az építőművészet, a *színművészet és a *zeneművészet .

1. A ~ben a képzőművészet terén egyetemes vonásokban az *Erdélyre legközvetlenebb módon ható nagy stíluskorszakok tanulmányozása került a kutatás előterébe. Az egyháztörténet és egyházművészet kérdéseivel foglalkozott *Hirschler József, Bíró Vencel, a Kelet *művészetének hatásával Felvinczi Takács Zoltán, a protoreneszánsz úttörői a Kolozsvári testvérek kora *művészetével László Gyula, középkori festőművészetünk kérdéseivel *Kelemen Lajos, Darkó László. Szintézisre, összegező művek megírására vállalkozott Balogh Jolán, *Bíró József.

Az *erdélyi képírás önállósodása idején a biedermeier kor *művészetét és a XIX. század második felének történeti-alkotási kérdéseit tekintette át tanulmányaiban, forráskiadások előszavában *Kelemen Lajos, Bíró Béla, M. Kiss Pál. Föltárásaik nyomán összefüggő kép alakult ki a Kolozsvári Normál Rajzoda működéséről, Kissolymosi Simó Ferenc, Sikó Miklós, Barabás Miklós, Dósa Géza, Vida Árpád *művészetéről s a művek keletkezésének társadalmi hátteréről. Adatgazdag sajtója van az *Erdély-részi Szépművészeti Társaság és a kolozsvári, ill. zilahi Fadrusz-szobrok fölavatásának; későbbi évfordulós megemlékezések kapcsán cikksorozatok idézik föl az eseményeket (Gyalui Farkas).

Kisebbségi sorsban, az I. világháborút követően az *erdélyi képzőművészet magáratalálásának igénye kapott hangot mozgósító fölhívásokban, tanulmányokban, esszékben (Dienes László, Kós Károly, Kováts József). Negyedszázad múltán már összegező írások is napvilágot látnak (Bíró Béla, *Bíró József, László Gyula, Vásárhelyi Z. Emil).

A II. világháború után a nagybányai művésztelep történetének lezárult korszakát elemezte a *művészeti történetírás (*Borghida István, Murádin Jenő), majd a *művészeti élet szervezeti kérdéseiről, a közös vállalkozásokról jelentek meg tanulmányok (*Erdélyi Képzőművészeti Szalon, *erdélyi magániskolák, Barabás Miklós Céh). Forráskiadványok, esszék Kántor Lajos, Ágopcsa Marianna, *Ditrói Ervin, Nagy Pál, *Jakobovits Miklós tollából, sorozatszerűen a *művészeti kismonográfiák Banner Zoltán, Murádin Jenő, Gazda József, E. Szabó Ilona, *Mezei József, Jánosházy György, *Borghida István, *Muhi Sándor és más műkritikusok összeállításában segítettek hozzá, hogy legalább fejezetrészeiben összefűzhető legyen képzőművészetünk története. A kutatók feladatuknak tekintették az *Erdély különböző részein dolgozó életművet teremtő alkotók (Nagy István, Szervátiusz Jenő, Gy. Szabó Béla, *Nagy Imre, Fülöp Antal Andor, *Nagy Albert, Kós András, *Mohy Sándor, Incze János) bemutatását, a nagybányai kolónia kései korszakához tartozók (Ziffer Sándor, Klein József, Krizsán János, Balla József, Vida Géza, *Kazár László) méltatását, vagy akár a naiv *művészet területén feltűnt Györkös Mányi Albert értékelését.

Ha a romániai magyar képzőművészet átfogó ismertetése még hiányzik is, nemcsak a művész-életrajzok feldolgozásai, hanem a sajtóban elszórtan megjelenő szakcikkek is bő anyagot szolgáltatnak annak kívánatos összeállítása számára. Az irodalmi lapok mellett a mindenes skálájú *Korunk hasábjain is évtizedeken át gazdag képzőművészeti anyag gyűlt egybe: példákat meríthetünk belőle. Nemcsak a kritikusok, esztéták írásai szerepelhetnek forrásként, mint *Borghida István Vida Gézáról, "Avas és Máramaros szobrászáról" szóló tanulmánya (1959/7-8), *Vetró Artúr a grafikus *Nagy Imréről (1963/12) vagy *Hans Loew sorozatba foglalt közlése Nagy István festészetéről (1958/2), ill. *Kazár László művészi útjáról (1962/12), továbbá kritikai ars poeticája Közérthetőség, humanizmus és formalizmus a képzőművészetben (1963/7) cím alatt. Sajátos értékű ugyanis, ha maguk a művészek értekeznek művészi felfogásukról, legyen az akár *Szervátiusz Tibor Valóság és *művészet c. tanulmánya (1966/9), akár *Mohy Sándor vallomása Szín, folt és fantázia címmel (1967/5). Ide tartozik *Nagy Albert utolsó beszélgetése, melyet László Gyula örökített meg (1972/8, 9) vagy *Miklóssy Gábor állásfoglalása a művészi szépség és szellem rangja mellett (1987/11).

A *Korunkban találkozunk összefoglaló kísérletekkel is, mint amilyen *Rácz Győző Képzőművészeti kérdések a népfronti *Korunkban (1976/1-2) c. írása, valamint Rácz Alberté a nagybányai festészet nyolc évtizedéről (1977/4). Tanulságos a lap Képzőművészetünk önismerete c. ankétja (1979/1-2), melyben Murádin Jenő, *Mezei József, Banner Zoltán, *Jakobovits Miklós, Ágopcsa Marianna, Boros Judit, Szilágyi Júlia, Váli József, *Borghida István, *Ditrói Ervin s emlékezéseivel *Nagy Imre szólal meg a *Korunk Galéria 101. kiállítása alkalmából.

(M. J.)

Szopos Sándor: Az *erdélyi magyar képzőművészet hat esztendeje. *Pásztortűz Almanach, Kv. 1925. Gyalui Farkas: Fadrusz Jánosról. I-V. *Ellenzék 1927. okt. 23, 30, nov. 6, 20, 27. Kós Károly: Erdély képzőművészetének problémája. *Erdélyi Helikon 1928/2. *Bíró József: A mai *erdélyi képzőművészet. Magyar Szemle, Bp. 1937/2. L-i [Ligeti Ernő]: A romániai magyar képzőművészet történetének 20 esztendeje. *Keleti Újság 1938. dec. 24. Maksay Albert: Kolozsvár képzőművészeti élete a kisebbségi sorsban. A *Művészeti Hetek katalógusa. Kv. 1942. Bíró Béla: Erdélyi *művészet [...]. *Ellenzék 1943. júl. 31. aug. 7, 14. Pusztai-Popovits József: Az észak-erdélyi román képzőművészet 1940-1943. Pécs 1944. Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla. Kv. 1944. *Entz Géza: Az *erdélyi műtörténetírás kérdéseihez. Az ETI Évkönyve. Kv. 1945. V. Drăguţ-V. Florea-D. Grigorescu: A román képzőművészet képcsarnoka. Magyarra fordította Kilgászt Éva-Bokor Katalin. 1973. Murádin Jenő: A Barabás Miklós Céh. 1978.

2. *Erdély építőművészetét összefüggően még nem írták meg, bár jelentős részlettanulmányok foglalkoznak a téma történeti, művelődési, *művészettörténeti, néprajzi és építészeti megközelítésével már a múlt század közepétől kezdve.

Kővári László Erdély régiségei címmel 1852-ben, majd bővített 2. kiadásban Erdély építészeti emlékei címmel 1866-ban átfogó képet nyújtott az emlékek típusairól (római utakról, várnyomokról, várakról, erődökről, családi kastélyokról egészen a román vagy "goth ízlésű" templomokig, valamint sírdombokig), elsősorban az emlékekhez tapadó események kapcsán. Orbán Balázs A Székelyföld leírása (Bp. 1868-73) és Malonyay Dezső A *magyar nép *művészete (Bp. 1907-22) c. monumentális művei sok értékes építészettörténeti adatot is tartalmaznak, de az első műemlék-topográfiára, amely az *erdélyi adatokat is felsorolja, csak 1906-ban került sor Gerecze Péter szerkesztésében (A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Magyarország Műemlékei II).

Az *erdélyi építészet sajátosságait keresi, fedezi fel és népszerűsíti az építész-grafikus Kós Károly (Régi Kalotaszeg. Bp. 1911; Erdély. Kv. 1929; A székely népi építészet. Bp. 1944), serkentve az építészettörténeti szakírást, sőt magát az építkezést is. A *művészettörténeti tudományosság *erdélyi megalapítója, *Kelemen Lajos, építészettörténeti dolgozataiban is jelentőset alkotott. Már 1905-ben a kolozsvári Bethlen-bástyáról ír, s korai dolgozatai közül kiemelkedő Adatok öt székelyföldi unitárius templom-kastély történetéhez c. értekezése (1916). Nyomában *Bíró József ír *Nagyvárad barokk és klasszikus *művészeti emlékeiről, *erdélyi kastélyokról, *Erdély *művészetéről, Balogh Jolán forrásértékű munkái jelennek meg (Márton és György kolozsvári szobrászok. Kv. 1934; Kolozsvár műemlékei. Bp. 1935; Az *erdélyi renaissance. Kv. 1943), jelentkezik Balogh Ilona (Magyar fatornyok. Bp. 1935), Keöpeczi Sebestyén József (Régi székely népi eredetű műemlékeink. Kv. 1941), *Entz Géza (A dési református templom. Kv. 1942; Szolnok-Doboka műemlékei. Dés-Kv. 1944), s már a kiemelt munkák címe is jelzi a terebélyesedő *művészettörténeti tevékenységet.

Az összefoglalás igényével tárgyalja az *erdélyi romanikát *Entz Géza alapvető munkája (Die Baukunst Transsilvaniens im 11-13. Jahrhundert. Bp. 1968). Ugyanő jelentős művet írt a gyulafehérvári székesegyházról (Bp. 1958). Az *erdélyi romanika emlékei példaként jelentkeznek Gerevich Tibor (Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938) és Rados Jenő (Magyar építészettörténet. 2. kiadás. Bp. 1971) c. munkáiban is.

Az *erdélyi gótikával foglalkozó átfogó alkotások közül kiemelkedik a Magyarországi *művészet 1300-1470. c. összefoglaló mű *Erdélyre vonatkozó része *Entz Géza Antal tollából.

Az *erdélyi reneszánszról már említést nyert Balogh Jolán alapvető alkotása. Ezt a témát folytatta Sebestyén György és Sebestyén Viktor (Arhitectura renaşterii în Transilvania. 1963), valamint *B. Nagy Margit *művészettörténeti tanulmányai az *erdélyi reneszánszról és barokkról s *erdélyi várakról, kastélyokról és udvarházakról (1970, 1973).

B. Nagy Margit továbbvezeti időben a kutatást a barokkon át az *erdélyi klasszicizmus és romantika időszakáig, bemutatva a kor mesterköreit is (Stílusok, művek, mesterek. 1977). *Erdély faragott kőszószékeit *Murádin-Beyer Katalin veszi számba. A kolozsvári barokkról külön is értekezik Mircea Ţoca *művészettörténész Clujul baroc (Kv. 1983) c. munkájában.

A századvég és századforduló eklektikus, szecessziós és kezdeti modern építészeti kérdéseiről ír *Balogh Ferenc a *Korunk 1980-as évkönyvében, kolozsvári példákkal illusztrálva a bőséges és feldolgozatlan témát. A századforduló szecessziós építészetéről, a *nagyváradi és marosvásárhelyi alkotókról és alkotásokról Paul Constantin adott ki jelentős munkát (Arta 1900 în România. 1972). Magyar részről Gerle János, Kovács Attila és Makovecz Imre mutat be *erdélyi építészeket és épületeket A századforduló magyar építészete (Bp. 1990) c. kötetben. *Erdélyi építészekről két kismonográfia is megjelent: Pál Balázsé Kós Károlyról (Bp. 1971) és *Balogh Ferencé *Debreczeni Lászlóról (1983), mindkét munka építészmérnöki szempontból ismertet és értékel.

Stíluskorszaktól függetlenül írt és rajzolt könyvet *Debreczeni László *Erdélyi református templomok és tornyok (1929) címmel, *Dávid László műtörténész-lelkész pedig Udvarhelyszék *művészeti emlékeit dolgozta fel (1981), feltárva egy tájegység középkori műemlékanyagát. A jelentős és a kőépítészetben példamutató *erdélyi szász építészetből kapunk ízelítőt Julianna Fabritius-Dancu németül és románul is megjelent albumából (Nagyszeben 1980), melyben a bemutatott szász parasztvárak akvarell képeit helytörténeti és építéstörténeti leírások kísérik.

A népi építészet kérdései néprajzi munkákban tűntek fel, de *Erdély népi építészete címmel külön kötet is megjelent Dr. Kós Károly tollából (Bp. 1989).

(B. F.)