Nadányi Zoltán

oldal nyomtatása Share

Nadányi Zoltán (Feketegyőrös, 1892. okt. 9. 1955. febr. 2. Budapest) költő, író, műfordító. Tanulmányait *Nagyváradon végezte, a jogakadémia befejezése után Szegeden tette le az államtudományi vizsgát. Hírlapírói pályafutását a *Nagyvárad szerkesztőségében kezdte (1917); 1920-ig a sakkrovat vezetője is. Majd *Zsolt Béla mellett a *Tavasz társszerkesztője (1919-20); 1920-ban repatriál, s a Pesti Naplóhoz szerződik. 1926-tól Berettyóújfaluban Bihar megye levéltárosa. A 30-as években ismét *nagyváradi napilapokban jelennek meg versei. Bihar megye főlevéltárosa (1940-44). A II. világháború után végleg Budapesten telepszik le. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja.

Lírája a Nyugat modernségét népnemzeti hagyományokkal telítette. Piripócs c. szatírasorozatában a várost hazudó faluról ad torzképet. Életének utolsó szakaszában Börne, Heine, Lermontov, Moore, Mickiewicz verseiből fordított, míg saját verseiből francia, német, román fordítások is megjelentek. Ilonka (1914) és Kerekerdő (1917) c. verseskötetét *Nagyváradon, további versesköteteit Budapesten adták ki. Ezek anyagából állította össze Gertrúd leánya, Bélteky Lászlóné a Körmenet c. antológiát (Bp. 1971). Kötetben nem publikált írásai Hajnali találkozás címmel (Bp. 1994) jelentek meg.

Salamon László: N. Z. újabb versei. *Nagyvárad 1914. ápr. 11. Tabéry Géza: N. Z.: Furcsa vendég. *Napkelet 1921/15. *Magyar Szó Tavasz antológia. Szerk. Kovács János. 1971. 141-148; 428. Emlékkönyv Nadányi Zoltán születésének századik évfordulóján [bev. tan.-t írta Bakó Endre; bibliogr. összeállította Héthy Zoltán], Bakonszeg 1992.

(T. E.)