Nagy Attila (Nagyenyed, 1954. szept. 19.)

oldal nyomtatása Share

Nagy Attila (Nagyenyed, 1954. szept. 19.) költő, orvosi szakíró. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban végezte (1973), majd az OGYI-n szerzett orvosi diplomát (1980). Pályáját Marosvásárhelyen, orvosgyakornokként kezdte (1980-83), 1984-ben a Suceava megyei Rîşca községben folytatta, 1984-86-ban Jódratosnyán, 1986-ban Marosugrán községi orvos; 1986-88-ban üzemi orvos Marosvásárhelyen, majd 1988-ban a belgyógyászati klinikán alorvos (1988-91), szakorvos (1991-96), főorvos (1996-tól), az orvostudományok doktora (2001).

Versekkel 1973-ban az Utunkban jelentkezett, azóta több-kevesebb rendszerességgel közölte verseit a *Brassói Lapok és az Igaz Szó; 1989 után a Látó, Kelet-Nyugat, Romániai Magyar Szó, a *Népújság Múzsa c. irodalmi melléklete, a Fagyöngy (Székelyudvarhely 1995, 1996), legújabban a Volt jövőkbe nézve (Mv. 2001) és az Erdélyi Szép Szó 2000 (uo. 2001) c. antológia.

1990-ben szerkesztette az Üzenet c. egyházi hetilap képzőművészeti anyagát, amelyben több kritikája, tanulmánya jelent meg.

Önálló kötetei: Mélyülő ablakok (versek, Székelyudvarhely 1994); Elhullatott jelen (Kv. 1995); Velence harangjai (Mv. 1999).

Társszerzője a Belgyógyászati tünettan (Mv. 1996) c. egyetemi tankönyvnek, amelyben a Klinikai laboratóriumi diagnosztika c. fejezettel szerepel.

Előkészületben A tübingeni asztalos c. verskötete és társszerzőként A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve.

Oláh Tibor: Mélyülő ablakok. N. A. versei. *Népújság, 1994. máj. 27. Simon György: Elhullatott jelen. *Népújság, 1995. jún. 9. Bölöni Domokos: Velence harangjai. *Népújság, 1999. nov. 13.

(D. Gy.)