Nagy Endre (Kutyfalva, 1883. nov. 25. – 1969. ápr. 18. Székelyudvarhely)

oldal nyomtatása Share

Nagy Endre (Kutyfalva, 1883. nov. 25. 1969. ápr. 18. Székelyudvarhely) gazdasági szakíró. ~ Géza testvére. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1902), ezt követően a kolozsvári Gazdasági Akadémián szerzett okleveles gazdaképesítést (1905). Közben (1904-05) a kolozsvári egyetemen jogot is hallgat, de tanulmányait itt csak 1909-13 között folytathatja, s a háború és hadifogság után, már az I. Ferdinánd Egyetemen szerzi meg az államtudományi doktorátust (1923).

1905-1909 között a lévai Schöller-uradalomban segédtiszt; 1909 őszén a kolozsvári Magvizsgáló Állomáson dolgozik, majd 1910-től a háború, frontszolgálat és hatévi hadifogság miatti megszakítással a *Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet segédtitkára, majd titkára; a hatalomváltozást követően az egylet újraszervezője. Közben uradalmi tanácsadója a mezőzáhi és bethleni mágnásbirtokoknak; alkalmi jégkárbecslő egy biztosítási részvénytársaságnál.

Miután az 1929-es román szakoktatási törvény lehetőséget biztosít rá, 1931-ben elvállalja az *unitárius egyház által alapított székelykeresztúri téli gazdasági iskola igazgatói tisztét, majd Majláth Gusztáv püspök kérésére segít a radnóti (1932) és a kézdivásárhelyi (1933) római katolikus gazdasági iskolák létrehozásában. 1935-ben megszervezi a Bethlen Kollégium mellett indított csombordi téli gazdasági és szőlészeti iskolát, s annak még az államosításon (1948) és nyugdíjazásán (1952) is túl, 1954-ig igazgatója, tanára.

A II. világháború évei újabb megpróbáltatásokat jelentenek számára: mint a dél-erdélyi magyarság jeles értelmiségi személyiségét, többször letartóztatják, 1944. augusztus 23-a után internálják. Hazatérve mégis sikerül újraszerveznie a háborúban megviselt csombordi szakiskolát, eltüntetnie a sebeket. 1946-48 között igazgatói és tanári munkáján kívül az erdélyi magyar gazdasági iskolák minisztérium által kinevezett felügyelőjeként is dolgozik. Nyugdíjasként, 1954-ben költözik át Székelyudvarhelyre, ahol néhány évig még tanít az ottani mezőgazdasági szaklíceumban.

Gazdasági szakcikkeivel a húszas évek elején jelentkezik a kolozsvári Ellenzékben és az *Erdélyi Gazdában, amelynek 1921-től állandó munkatársa. 1921 után szerkesztője a *Szolnok-Doboka Vármegyei Gazdasági Egylet hivatalos közlönyének, a Désen megjelenő Egyleti Értesítőnek, 1930-33 között a Dicsőszentmártonban kiadott Mezőgazdasági Szemlének (amelynek azután is munkatársa marad). 1941-44 között felelős szerkesztőként jegyzi a Nagyenyeden is megindított *Erdélyi Gazdát, a dél-erdélyi magyarság egyik legfontosabb nem csupán gazdasági, hanem művelődési folyóiratát.

Az *Erdélyi Gazda számára írja, s a lapban folytatásokban jelenteti meg A gazdakörök szervezéséről és vezetéséről c. munkáját (Kv. 1926; II, bővített kiadása 1929) és A cukorrépa termelése c. könyvét (Kv. 1926). Gazdasági iskolai tapasztalatai összegződnek Szász Ferenccel írt átfogó munkájában, a Gazdatudományban (Kv. 1936; II. kiadás 1937), amely tankönyv és gyakorlati kézikönyv is egyszerre, amint alcíme jelzi: "Kézikönyv gazdasági iskolák és haladó gazdák számára".

Veress István: Nagy Endre életútja. Természet Világa (Bp.), 1995. 1. 40-41.

(V. I.)