Nagy Géza, ifjabb

oldal nyomtatása Share

Nagy Géza, ifjabb (Székelyszenterzsébet, 1914. szept. 1. 1981. jan. 24. Marosvásárhely) tanulmányíró, műfordító, tankönyvíró. Idősb ~ Géza fia, ~ István és Abodi ~ Béla bátyja. Középiskoláit a székelyudvarhelyi és kolozsvári Református Kollégiumban végezte, tanári oklevelet magyar-német-román szakból a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen szerzett (1936), a kolozsvári magyar egyetemen doktorált magyar nyelv- és irodalomból s Délkelet-Európa történetéből. Svájci és magyarországi tanulmányutakon készült fel a pedagógiai pályára. Tanári tevékenységét a zilahi Wesselényi Kollégiumban kezdte (1936-37), a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta (1937-48). Oktatói tevékenysége mellett tudományszervező munkát végzett az EME titkári tisztjében (1942-47).

Tevékeny szerepet vállalt *Venczel József mellett a Bolyai Tudományegyetem szervezésében (1945). Tanár a kolozsvári 2. számú magyar líceumban (1948-52) és a Magyar Pedagógiai Iskolában (1952-53). Koholt vádakkal letartóztatták és ítélet nélkül a Duna-csatorna építéséhez deportálták (1953-54), majd egy évig politikai fogoly; ítéletét 1970-ben megsemmisítették. Közben két évig gyári munkás, 1956-tól a kolozsvári ref. püspökség műemlék-, levéltár- és sajtóügyi előadója. 1971-től előadó tanár a Babeş-Bolyai Egyetemen nyugalomba vonulásáig (1979).

Első írása falukutató erdélyi úti *riport az Ellenzékben jelent meg (1934). *Dsida Jenő örökébe lépve, a *Keleti Újság "Anyanyelvünk" c. rovatát szerkesztette (1938-39). Az *Ifjú Erdély szerkesztőbizottsági tagja és munkatársa (1938-44). Cikkeit ebben a szakaszban a Pásztortűz, Hitel, *Erdélyi Múzeum közli. Szociális tevékenységet fejt ki a régi hagyományok felújításával szervezett Tízes Szervezet családvédelmében, ezt szolgálja Új élet az ősi falak között (Kv. 1944) c. füzete. A bécsi döntést követő időben tanúsított erkölcsi magatartását életrajzírója, *Benkő Samu így jellemzi: "Az úri Magyarország erdélyi berendezkedése kiábrándítóan hatott Nagy Gézára, s különösen megnőtt elkeseredése a német megszállás után. Értetlenül állt szemben a társadalom halálos dermedtségével, és egyéni akciókkal próbált egyrészt az üldözötteken segíteni, másrészt kapcsolatba lépni azokkal, akik a háborúból való kilépést szorgalmazták, így lett egyik kezdeményezője és aláírója annak az 1944. szeptember 9-i keltezésű emlékiratnak, melyben erdélyi közéleti férfiak azt kérik Horthy Miklós kormányzótól, hogy azonnal kezdjék meg a fegyverszüneti tárgyalásokat." Mindezek ellenére a szélsőséges román nacionalisták három évtizeden át hamis vádaskodásokkal üldözték, bár műfordítóként (sokszor álnéven) a román kultúra magyar nyelvű közvetítésében is jeles szerepet töltött be.

A népi *demokrácia időszakában kettős politikai szerepet vállalt, úgy is mint a munkássággal szolidáris közíró a Szociáldemokrata Párt szervezésében és sajtójában, valamint tanügyi referensként (1946) a Magyar Népi Szövetség nemzetiségvédő munkájában s a magyar tankönyvszerkesztő bizottság vezetőjeként *Gaál Gábor mellett (1947-49). Az MNSZ Százas Intézőbizottságának tagjaként a vezetés egyetemes nemzeti jellegű kiszélesítését sürgette. Írásai jelennek meg az *Utunk, *Igaz Szó, *Művelődés, Tanügyi Újság, *Igazság hasábjain. Kiemelkedő búcsúja Benedek Marcelltől az *Igazságban (1969) és *Kakassy Endre A kard c. történelmi színjátékának méltatása a *Művelődésben (1972).

Mint műfordító a román, francia és német irodalomból ültetett át magyarra szemelvényeket folyóiratoknak és antológiáknak. Önálló kötetekben megjelent műfordításai: Titus Popovici Az idegen (1957), I. L. Caragiale Szemelvények, cikkek, tanulmányok (1960), Ion Slavici Mesék (1961), Eminescu Könnycsepp királyfi (1963), Sadoveanu Nicoară Potcoavă (1966), I. Pop-Reteganul Virágok apja (1969), Nicolae Iorga Válogatott írások c. gyűjteménye (1971). Németből lefordította Dürrenmatt A bíró és a hóhér c regényét (1969).

Utószavával jelent meg Mikszáth A gavallérok c. kötete (1949); válogatta és bevezető tanulmánnyal látta el *Kovács Dezső A kísértő c. alatt megjelent elbeszéléseit és anekdotáit (1970); A Kriterion *fehér könyvek sorozatában Békességet magamnak, másoknak c. alatt sajtó alá rendezte Pápai Páriz Ferenc naplóját, levelezését és írásait (1977).

Előszavával és jegyzeteivel jelent meg a Téka-sorozatban Abbé de Saint-Pierre Az örökbéke-tervezet rövid foglalata c. műve (1979).

Társszerzője a magyar líceumi I-IV. osztályok számára készült román tankönyvnek, a Carte de limba română (1946) négy kötetének, összeállította a Magyar nyelv és stílus c. jegyzetkötetet (1947), s Létay Lajossal együtt magyar olvasókönyvet szerkesztett az elemi iskolák VI. osztálya számára (1949). Egyetemi jegyzete: A magyar nyelv iskolai tanulmányozásának módszertana (P. Dombi Erzsébettel, Kv. 1979). Írói álnevei: Nagy Bálint, Tar Bálint, Tar Pál.

Oláh Tibor: Román írók magyarul. *Utunk 1964/31; uő: N. G.-tól búcsúzunk. *Igaz Szó 1981/3. Bálint Tibor: Zokogó majom. Regény. 1969. 313. Kozma Dezső: Egy elfeledett kolozsvári író [Kovács Dezső]. *Utunk 1970/46. Beke György: Magunk keresése. *Riportok, esszék. 1972. 78. Balogh Edgár: Férfimunka. Emlékirat. Bp. 1986. 145, 171. *Benkő Samu: N. G. a literátor és *művelődésünk mindenese. ETF 209. Kv. 1991.

Nekrológok: *Benkő Samu. *A Hét 1981/6. Dávid Gyula. *Utunk 1981/5. Jakó Zsigmond. *Korunk 1981/2. Oláh Tibor. *Igaz Szó 1981/3. Balogh Edgár. *Művelődés 1981/3.

(B. E.)