Nagy György (Lukafalva, 1938. jan. 1. – 1998. dec. 26. Kolozsvár)

oldal nyomtatása Share

Nagy György (Lukafalva, 1938. jan. 1. 1998. dec. 26. Kolozsvár) filozófiai és társadalomelméleti szakíró. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégium utódiskolájában végezte (1956), a Babeş-Bolyai Egyetem Történelem Karán szerzett tanári oklevelet (1962). A kolozsvári Pedagógiai Főiskola társadalomtudományi tanszékén tanársegéd (1962-69), majd a Babeş-Bolyai Egyetem filozófiai tanszékén adjunktus. 1990-től tagja a *Korunk szerkesztő tanácsának, elnöke (1990-96) az EME jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szakosztályának.

Első írását a régi *Korunk történelmi és társadalomszemléletéről a *Korunk közölte (1966/11). Tudományos érdeklődésének középpontjában a két világháború közti romániai magyar szellemi élet s annak etnikumelméleti feldolgozása áll. Tanulmányt írt a transzilvanizmusról s annak mesteréről, Kós Károlyról, valamint a nemzeti-nemzetiségi problematikáról és művelődési összefüggéseiről.

Egyik eszmetörténeti vázlatában (A kezdeti transzilvanizmusról. *Korunk 1973/11) az I. világháborút követő időszak *erdélyi magyar közösségi magatartáseszményének és népi elkötelezettségének megfogalmazását dolgozza fel, azt az ideológiát, amelynek segítségével a kisebbségi helyzetbe került magyarság "a szülőfölddel való feltétlen azonosulás erkölcsét, a román-magyar együttélés értékadó lehetőségeinek hitét, a közösen küszködők és az azonos talajon fejlődő kultúrák egymáshoz rokonulásának históriai képzetét, valamint a dolgozó néposztályok melletti demokratikus kiállás radikális-plebejus szenvedélyét igyekezett jövőformáló akarattá szintetizálni". Elemzése szerint ez a népi tájékozódás egyben polgári-plebejusi igazodást is jelentett a régi uralmi képzelgésekkel szemben.

A témára a szerző többször is visszatér ugyancsak a *Korunkban, s bár kellő bírálattal illeti a transzilvanizmus végleteit és romantikus elvontságait, a *Korunk harmadik folyamában meg is védi ezt a jellegzetesen irodalmivá vált hagyományt olyan félremagyarázásokkal és lebecsülésekkel szemben, mint a minden sajátos érték megtagadása, a földrajzi tényezők szerepének eltúlzása vagy az *erdélyiséget egyenesen megkérdőjelező történetietlen megközelítése (1993/1). Írásaiban többször visszatér a Kós-problémára. Egy Kós Károly Sztambulban c. fejtegetésében (*Korunk 1991/7) bemutatja az író-építész egykori fellépését az egyoldalú Európa-centrizmussal s a Nyugatról terjedő kultúraellenes "civilizáció" áramlatával szemben. Megismétli a Kós-rehabilitációt háromrészes Helikon-cikke (Kós Károly törökföldi írásairól. 1991/46-48) a Kós-életműben megnyilvánuló "tisztességes művelődéskoncepció" körvonalainak bemutatásával, s ezt folytatja a megtagadott transzilvanista szerző egykori megszólalásának idézésével a *Termés 1943-as ankétjának ötvenedik évfordulóján ugyancsak a Helikonban (1993/11-12).

Eszmetörténeti érdeklődésének harmadik köre a két világháború közti *Erdély magyar értelmiségének nemzeti-nemzetiségi problematikáját fogja át. Magát a nemzetiség fogalmát tisztázza a *Korunkban (1971/5), s a *Vásárhelyi Találkozó negyvenedik évfordulóján Alkalmi asszociációk a közéleti szó hiteléről c. alatt (1977/11) mutat rá a különféle nézetek hasznos összeegyeztetésének szükségességére, amikor végül is "a túlfeszített verbális indulatok helyét az egybehangolt munka, a kisebbségi érdekvédelem és a demokráciában való népi helytállás igéi foglalták el". A romániai magyar oktatás elsorvasztásának bekövetkeztével, a diktatúra utolsó éveiben a tárgyilagos eszmetörténész szubjektív magatartásra kényszerülve magyarországi és romániai magyar szamizdat-kiadványokban lép fel az erőszakos elnemzetietlenítés ez újabb eszköze ellen.

1990-től kezdve a nehezen és ellentmondásosan induló demokráciát szolgálja. Az újjászülető *Erdélyi Múzeum hasábjain hol a kisebbségi kérdést ismerteti a nemzetközi jogban a II. világháború után (1991/1-4), hol az "államnemzet" és a "nemzetállam" kelet-európai lehetetlenülését kutatja (1995/1-2). Széchenyi az *erdélyi magyar szellemi életben a két világháború között c. tanulmányával az EME emlékülésén és az ETF 213-as kötetében szerepel (1993).

Posztumusz kötete: Eszmék, intézmények, ideológiák *Erdélyben (tanulmányok. 1973-1998. Kv. 1999).

Tonk Sándor: N. Gy. emléke. *Erdélyi Múzeum 1999/1-2. 147-148. Cseke Péter: N. Gy. (Bevezető sorok az Erdélyi magyar szellemi élet a két világháború között c. tanulmányhoz). *Korunk 1999/2. 108-109.

(B. E.)