Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5. – 1983. jan. 5. Kolozsvár)

oldal nyomtatása Share

Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5. 1983. jan. 5. Kolozsvár) karmester, hegedűművész, zenetanár. Szülővárosában végezte el a róm. kat. *gimnáziumot (1925); zenei tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte Haják Károlynál és Metz Albertnél, majd a budapesti Zeneakadémián, főként Kemény Rezsőnél folytatta. A marosvásárhelyi róm. kat. tanítóképző és *gimnázium ének- és zenetanára (1934-41), a kolozsvári Tanítóképző Intézet (1941-46), majd a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola (1946-48) professzora és igazgatója, a Magyar Művészeti Intézet (1948-50), ill. Gh. Dima Főiskola (1950-74) tanára.

A magyar zenei anyanyelv, az eredeti népi dalkultúra jelentős művelője. Már marosvásárhelyi tanárként megszervezi iskolájának fiú vegyeskarát, amellyel a reneszánsz és a modern magyar kórusművészet tolmácsolójává válik. Ezt a munkát magasabb szinten folytatja a kolozsvári tanítóképzősök országos hírűvé emelt vegyeskarával, valamint a nevét viselő énekkarral. Ezek számos művet szólaltatnak meg országos vagy éppen egyetemes bemutató formájában Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márkos Albert, *Zoltán Aladár művészetéből. Vonósnégyesével is számos erdélyi városban hangversenyezett. Az 1948-ban újjászervezett *Dalosszövetség elnökeként karmesterképzésre és modern műsorpolitikára törekszik. *Bartók Béla emlékezete jegyében sorozatot indít a szerző műveiből. Országos szinten veszi ki részét a kórusmozgalom irányításából, tanítványai révén is szolgálja az énekkari kultúrát. Ezt mozdítja elő a *kottakiadás terén is. Ugyancsak fontos szerepet vállal *Kodály Zoltán emlékezetének ápolásában. Egy Szász Károllyal közösen szerkesztett *énekeskönyve kizárólag népdalokra épül.

Az Énekszó, Erdélyi Iskola, Ifjú Erdély, Néptanítók Lapja, *Művelődési Útmutató Művelődés, *Igaz Szó, *Korunk, Lucrări de Muzicologie, *Utunk hasábjain s a Zenetudományi írások c. kötetben közölt írásai a zenei anyanyelv, a zenepedagógia és az énekkari kultúra kérdéseivel foglalkoztak. Marosvásárhelyi diákkórusával hanglemez is készült. Énekkarának kórusművet dedikált Kodály Zoltán, neki magának Szabó Csaba.

Festményben, rajzban alakját Nagy Imre, *Gy. Szabó Béla örökítette meg.

Domokos Pál Péter: A magyar *népzene és énekkari művelődésünk. *Hitel 1938/2. Balogh Edgár: A dalos Nagy István vallomása. Kis Újság, Bp. 1942. Lakatos István: Kodály-muzsika Erdélyben. *Pásztortűz 1942. 545-548; uő: A kórusművek kiváló tolmácsolója. *Utunk 1957/10. Mikecs László: Kolozsvári éneklő ifjúság. *Termés 1944/2. *Zoltán Aladár: A székelyföldi hangversenykörút tanulságai. *Utunk 1949/23. Méhes György: N. I. megszűnt és újjászülető kamarakórusáról. *Utunk 1956/39. Halmos György: Gondolatok Kodály-est után. *Korunk 1957/5. Szalman Loránd: Kórusmozgalmunk mestere. *Igaz Szó 1957/6. Szabó Csaba: Bartók- és Kodály-kórusok tolmácsa. *Korunk 1971/7. Deák Tamás: Ethosszá tisztult szenvedély. *Igaz Szó 1977/6. Benkő András: A 75 éves N. I. muzsikus-portréjához. *Korunk 1982/7; uő: Hat évtized a zene szolgálatában. *Zenetudományi írások 1983. Angi István: N. I. és a kórusművészet esztétikája. *Korunk 1983/3. Terényi Ede: Emlékezés N. I.-ra. *Új Élet 1983/5.

(B. A.)