Nagy Kálmán

oldal nyomtatása Share

Nagy Kálmán (Felsősófalva, 1939. máj. 5. 1971. okt. 9. Kolozsvár) nyelvész, műfordító, tankönyvíró. Középiskoláit Kolozsvárt a Református Kollégiumban kezdte és utódiskolájában, az 1. számú Líceumban végezte (1955); a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1960). Nagybányán a veresvízi magyar általános iskolában tanár, "Csipegető" címmel nyelvművelő rovatot indított az *Utunk hasábjain, majd e lap kritikai rovatának szerkesztője (1971). Életművének, a finn népi eposz, a Kalevala új fordításának megjelenését nem érte meg, tragikus módon önmaga vetett véget életének.

Első írását az *Igazság közölte (1957). Cikkei, tanulmányai továbbá az *Utunk, Jóbarát, Bányavidéki Fáklya, *Korunk, Igaz Szó, Tanügyi Újság, *Előre hasábjain jelentek meg. Nyelvészeti, stilisztikai értekezései hívták fel személyére a figyelmet. Az *Utunk közölte fejtegetéseit az irodalmi nyelvi normákról (1970/17); hangsúly és jelző viszonyáról (1970/30-31); a beszédtechnikáról (1971/24) s a *Korunk a kiejtés vizsgálatáról (1971/10). Eseményszámba ment új Kalevala-fordítása, melyből részleteket már nagybányai tanársága idején mutatott be a *Korunk (1967/6), majd Kalevala földjén c. alatt a fordító jegyzeteivel az Irodalmi Könyvkiadó. A teljes szöveg 1972-ben látott napvilágot Baász Imre grafikáival, nemzetközi elismerést keltve.

Ez a *műfordítás mind stílusában, mind értelmezésében felülmúlta a régi Barna Ferdinánd-féle (1871) és Vikár Béla-féle (1909) átültetéseket. Ebben az egyszerű és könnyed fordításban írja Gáspár Sándor "a különböző részek nem élősdien önállóak, rész-szépségük kalevalai fénnyel világol, a kis sugarak egységes fénye az eposzt jelenti. A különböző szövegrészek összehasonlítása fölfedte, hogy Nagy Kálmán minden fordítói és stíluseszközt alárendelve valósította meg Kalevala-elképzelését. Megszabadította az eposzt talmi díszeitől, hogy az eredeti természetes szépsége érvényesülhessen [...] megteremtette az egységes világképű, természetes Kalevalát."

Magyarra fordította Martti Larni finn írónak A szép disznópásztorlány c. regényét is; új nyelvtankönyvekkel járult hozzá a *nyelvművelés korszerűsítéséhez.

Önálló munkái: Kalevala földjén (1969); Kis magyar nyelvtankönyv (Különös tekintettel a nyelvhelyesség mindennapi kérdéseire, 1970, 1980); Olvasó- és nyelvtankönyv (a VII. osztály számára, 1971); Kalevala (Baász Imre illusztrációival, 1972. Magyarországi kiadás, Bp. 1975).

Gyula Weöres: Kalevalan uudet unkarinnokset. Klny. 1970. Szilágyi Domokos: Uusi Kalevala. *Utunk 1973/5. Varga Domokos: Köznyelvű Kalevala. Gondolatok N. K. fordításáról. Kortárs 1973/9. E. Fehér Pál: Az új magyar Kalevala. Népszabadság, Bp. 1973. aug. 8. Újraközli *A Hét 1973/33. Mózes Huba: Néhány szó a Kalevaláról és a magyar fordításáról. *Korunk 1973/4. Gáspár Sándor: Kalevala-fordítások. Gondolatok a könyvtárban. *Korunk 1977/8. Szilágyi Júlia: Nagy Kálmán titka. *Utunk 1989/23.

(S. Zs.)