Nagy Károly (Kolozsvár, 1930. máj. 3.)

oldal nyomtatása Share

Nagy Károly (Kolozsvár, 1930. máj. 3.) pedagógiai szakíró. ~ István író fia. Szülővárosában az Unitárius Kollégiumba járt, s utódiskolájában, a Brassai Sámuel Líceumban érettségizett (1949), majd a moszkvai Pedagógiai Intézetben szerzett pedagógia-lélektan szakos diplomát (1955). Pályáját a Bolyai Tudományegyetem pedagógiai tanszékén tanársegédként kezdte, Bukarestben a Közoktatási Minisztériumban vezértanfelügyelő (1957-59), majd újra Kolozsvárt a Babeş-Bolyai Egyetem pedagógiai tanszékén adjunktus nyugalomba vonulásáig (1995). Az RMDSZ keretében a szociáldemokrata tömörülés titkára.

Kutatási területe az erkölcsi és közösségi nevelés. A Korunkban megjelent tanulmányai közül kiemelkedik A gyermekközösség kialakulása az iskolában (1961/2); a Studia Universitatis Babeş-Bolyai közli A perspektivikus vonalak rendszere mint a közösségi tevékenységre mozgósítás belső tényezője (1961) c. munkáját. A cenzúra beavatkozásai elleni tiltakozásul 1964-től megszakította hazai publicisztikai tevékenységét. A Szovjetszkaja Pedagogika hasábjain orosz nyelven jelent meg N. E. Surkova társszerzővel közös értekezése az erkölcsi viszonyok kialakulásáról (1974/6) és a pedagógiai műveletekről (1985/9).

Az általános pedagógia kérdései c. magyar nyelvű egyetemi jegyzet (Kv. 1956, 1957) munkatársa; román nyelvű egyetemi jegyzetekben az erkölcsi nevelés irányításáról és módszereinek rendszeréről szóló fejezetek szerzője (Kv. 1975).

(S. Zs.)