Nagy Ottó, mindszenti

oldal nyomtatása Share

Nagy Ottó, mindszenti (Zilah, 1903. nov. 23. 1946. febr. 17. Zilah) egyházi író, nyelvtörténész. Középiskoláit szülővárosában, a Wesselényi Kollégiumban végezte (1922). Egy évet tanult a budapesti műegyetemen, majd a kolozsvári Református Teológián lelkészi képesítést szerzett (1925), kiegészítve tanulmányait Bázelben és Zürichben. Itt tanítványa Karl Barthnak, akinek tanulmányait magyarra fordította. 1926-ban a kolozsvári teológia szeniora és az *IKE utazó titkára. Fogarason, Maksán segédlelkész, 1930-tól Zilahon egykori iskolájában vallástanár.

Első írását a *Református Szemle közölte Krisztus szenvedő szolgái c. alatt a gályarabok megszabadulásának 250. évfordulója alkalmából (1926). Jelentős szerepe volt *Gyarmathi Sámuel emlékezete felújításában. "Ő, Zilah szülötte írja elismeréssel Szabó T. Attila , a zilahi kollégium neveltje ezzel a szerényen csak »útegyengetés«-nek szánt munkával a város egyik legkiemelkedőbb személyiségének és a kollégium legnagyobb tanárának állított méltó emléket...", példaként emelve ki, hogy a Gyarmathi-életrajz szerzője ahhoz a környezethez tért vissza, amelybe beleszületett.

Önálló munkái: A református kollégium hivatása. Székfoglaló értekezés (Zilah 1932); Van reménységünk. A halottak feltámadásáról (Kv. 1933); Hiszek a Szentháromság-egy Istenben (Torda 1938); Szent hitünk (Valláskönyv a középiskolák VII. osztálya számára. Kv. 1939); Isten igéje (Kv. 1941); Gyarmathi Sámuel élete és munkássága (ETF 182, Kv. 1944).

Szabó T. Attila: M. N. O. Közli Nyelv és múlt, 1972. 510-12. Arcképpel.

(B. E.)