Nagy Pál (Szatmárnémeti, 1929. jan. 12. – 1979. jún. 18. Erdőszentgyörgy)

oldal nyomtatása Share

Nagy Pál (Szatmárnémeti, 1929. jan. 12. 1979. jún. 18. Erdőszentgyörgy) festőművész, *művészeti szakíró, kritikus. Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte középiskoláit (1947), közben a Városi Festőiskolában Aurel Ciupe és *Bordi András tanítványa. A kolozsvári Magyar *Művészeti Intézetben, ill. a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kovács Zoltán és *Miklóssy Gábor irányításával szerzett diplomát (1952).

A marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskola tanára (1952-76).

1947-től rendszeresen kiállított megyei, tartományi és országos tárlatokon; egyéni kiállításai voltak Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Brassóban, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Székelykeresztúron, Gyergyószentmiklóson, Erdőszentgyörgyön; 1969-től rendszeresen részt vett a Hajdúböszörményi Alkotótáborban, ahol kiállításai is voltak. Képei eljutottak a velencei Biennáléra.

Pedagógiai munkásságával nemzedékeket készített fel a művészpályára. Elemző esztétikai írásait Barangolás a képzőművészetben c. kötetében adta közre (1979). Az Utunk, Új Élet, *A Hét, *Igaz Szó hasábjain foglalkozott kortárs alkotók munkásságával. Festményein jelképteremtő erővel mutatta fel ember és társadalom elidegenedésének jelenségeit, a nemzetiségi lét sorskérdéseit. Festményei közül irodalmi témájú: Székelykeresztúrtól Fehéregyházáig (Petőfi I. 1972); grafikái között szerepel Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kós Károly arcképe. Készített illusztrációkat, egy sorozat op art-szerű tusrajzot, foglalkoztatta a monumentális *művészet is.

Tragikus közúti baleset áldozata lett. *Borghida István írta róla halálakor: "Mélyen gondolkodó, önmagával és a világgal vívódó, a sebezhetőségig érzékeny ember volt. Finom, olykor maró szatíráit is inkább művészi és általános emberi gyengeségeken élesítette. Nagy műveltségű, folyton kísérletező, jellegzetesen intellektuális művész, aki az erdélyi hagyományokba leleményesen ültette be *századunk csaknem valamennyi irányzatát [...] Mindenki tudta, hogy kiváló ember, buzgó pedagógus és nagyszerű művész, de néhány lelkes újságcikken többnyire ugyanazok tollából nem terjedt túl a hivatalos elismerés. Van, akinek meg kell semmisülnie ahhoz, hogy jelentőségét felismerjük."

Emlékkiállításai: Marosvásárhely (1980), Sepsiszentgyörgy (1981), Kolozsvár (1985), Budapest (1990).

Sütő András: N. P. *A Hét 1971/1. Balázs Imre: Az önfeledt játékos kedv. Előszó a *Korunk Galéria katalógusához. Kv. 1978. *Jakobovits Miklós N. P. barangolásai. *Korunk 1980/4. 305-308. *Borghida István: Az útkeresés lezárult. *Művészet, Bp. 1981/11. N. P. (h. é. n.) [Katalógus munkásságának retrospektív kiállítására, életrajzi adataival, idézetekkel Sütő András, Romulus Feneş, Balázs Imre, Paul Constantin, *Borghida István, *Székely János írásaiból. Kétnyelvű.]

(M. J.)