Nagykároly magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Nagykároly magyar irodalmi élete A Károlyiak ősi vára mellett kialakult város az 1919-es államfordulatig Szatmár vármegye székhelye volt, s ebben a szerepében hagyott szellemi örökséget az utókornak. Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc egész Európára *látó gondolkodása, egyes jakobinusok találkozása a főispáni beiktatáson 1794 nyarán, Kölcsey zuhatag mondatai, melyek "e falak közt hangozának", az ide látogató Petőfi ellenszenvei a régi vármegyei élettel szemben és gyönyörűségei bontakoztatták ki a város sajátos hangulatát, ahol a kegyesrendiek 1725-ben gróf Károlyi Sándor alapította gimnáziumának neveltjei is hozzájárultak egy emelkedett közszellem kialakításához. A nyelvtudós Révai Miklós első magyar nyelvű verseskönyve is itt jelent meg 1778-ban. Itt érvényesültek Kaffka Margit "színei és évei", ez a város lett Ady Endre géniuszának első ébresztője. Nagykároly kulturális örökségének kevéssé ismert mozzanata, hogy e város szülötte Barna Ferdinánd, a teljes Kalevala első magyar fordítója (1871).

A 19. század második felében több lap is megjelent itt, így a Népiskolai Lapok (1870-71), *Szatmármegyei Közlöny (1874-1920, 1940-45); Nagykároly (1875-76). A leghosszabb időt a *Nagykároly és Vidéke érte el, 1884-ben indult és címét a magyar helységnevek használatának betiltása után kényszerűen megváltoztatva 1940 őszéig jelent meg. E lapnál dolgozott egy időben a népszerű regényíró Kosztka Mihály. Az I. világháború után itt kiadott lapok közül megemlítendő az *Északnyugati Újság c. hetilap (1919-30), a *Haladás c. társadalmi és szépirodalmi hetilap (1926-28), a *Szilágymegyei Újság (1931-38), s ennek folytatása, a Kisebbségi Újság (1938).

Ebben a virágzó korszakban alakul a Polgári Olvasókör is (1874-1918), amely nagy szerepet játszik a város szellemi életében.

Amint megszűnt megyeközpont lenni, a város szellemi letargiába süllyedt. Hanyatlásnak indult a Kölcsey-kultusz ápolására még 1892-ben létesített *Kölcsey Egyesület, bár vezetői buzgólkodásának köszönhetően látogat a városba "fiaival" *Benedek Elek (1928). Itt tölti ifjúsága éveit *Hegyi Endre költő és műfordító, itt formálódik Török Sándor, a színházi szakember és publicista.

A Kölcsey Egyesület folytatásának tekinthető a Kölcsey Irodalmi Kör, mely 1957-ben alakult *Fényi István vezetésével. Vonzáskörébe kerültek a szomszédos Érmellék tollforgatói is, így az Érkeserűben letelepedett *Számadó Ernő és az érmihályfalvi Máté Imre. Bekapcsolódott a kör munkájába Nikodémusz Károly evangélikus lelkész is, akinek Judás Iskarioth c. verses drámáját 1928-ban a kolozsvári színpadon mutatták be. Benedek Zoltán nagykárolyi tanárként természettudományos szakmunkákkal és népszerűsítő írásaival jelentkezett; neki köszönhető *Bíró Lajos tasnádi származású természettudós távol-keleti, a pápuák földjén végzett néprajzi és rovartani kutatásainak feldolgozása (1979). Az itt élő *Károlyi S. Mihály monográfiát írt *Gyárfás Jenő képzőművészről. *Németi János, a nagykárolyi múzeum igazgatója régészeti kutatásaival aratott elismerést hazai és nemzetközi szinten. Innen indult *Balogh József költő, regényíró és műfordító pályája. A 80-as évek elején eredményesen működött Vasárnapi *Fórum elnevezéssel egy irodalmi csoportosulás Kádár Ferenc és Gnándt István vezetésével, ennek működését azonban az élesedő balos diktatúra idején, 1985-ben betiltották. Itt mutatkozott be néhány fiatal szerző, köztük Sróth Ödön, akinek Fényözön c. verseskötete 1981-ben Temesvárt jelent meg.

Eredeti pedagógiai kísérletként tanárok diákjaikkal közösen karolták fel a műkedvelést mind klasszikus drámák, mind nagyoperettek színrevitelével, segítséget nyújtva az iskolai kereteken kívül az üzemek műkedvelő csoportjainak is.

A folyamatos irodalmi élet egyik gyökere a város nyomdakultúrája. Az első nyomda már 1753-tól működött, 1754-ben magyar és orosz nyelvű ábécéskönyvet, 1756-ban földrajzkönyvet nyomtak itt, s a *helyi kiadványok sora a nyelvújítás harcaitól kezdve máig meg nem szakadt. Ez a magyarázata a város gazdag és változatos sajtótörténetének is.

A diktatúra bukása után megélénkülő irodalmi élet jele volt a Károli Gáspár emlékünnepség, a találkozó a Helikon szerkesztőivel (1990), a Romániai *Magyar Szó első *fóruma (1991), *március tizenötödike évenkénti zenés-irodalmi megünneplése a színházban. Két új kulturális szervezet alakult: a Pietas, amelynek fő célkitűzése 1992 óta a kórusmozgalmak és verses rendezvények lebonyolítása (elnöke Visnyai Csaba zenetanár) és 1994-ben a Kaffka Margit Művelődési Társaság, amely a magyarság kulturális, vallási és tudományos tevékenységét irányítja, kiállításokat szervez (vezeti ifjabb Sróth Ödön mérnök). A Nagykároly szellemi vonzáskörzetéhez tartozó Tasnádon alakult meg 1991-ben a helység nagy szülötte, az Új-Guinea-kutató emlékét ápoló *Bíró Lajos Ökológiai Társaság (elnöke Benedek Zoltán).

1994 óta újra megjelenik a *Nagykároly és Vidéke (főszerkesztő *Végh Balázs Béla tanár), amely 1996 óta évkönyvekbe gyűjti a város és vidéke egy esztendejének eseményeit is. 1994. szept. 12-én a város Főterén ünnepélyesen felavatják a sepsiszentgyörgyi Petrovics István művészi alkotását, az új Petőfi-szobrot. Azóta a várost díszíti Károli Gáspár (1996) és Kaffka Margit (1999) szobra is.

Ennek az időszaknak a helyi lapjai: az Agora (1990, Kádár Ferenc szerkesztésében), a Hepaj c. "sulilap" (1994-97) és az Info c. reklámlap (1993-tól).

A *Nagykároly és Vidéke 1997-re megjelent Évkönyvében Pap József és Nagy László a nagykárolyi színjátszás történetét, Czumbel Imola Petőfi és Szendrey Júlia házasságát, *Németi János Jászi Oszkár, Deák Endre Erkel Ferenc, Márkus Endre Károli Gáspár, *Végh Balázs Béla Kaffka Margit, Kasztovszky Zoltán *Gellért Sándor emlékét idézi.

A svábok betelepedéséről már 1931-ben Vonház István írt és jelentetett meg Pécsett munkát, s a Nagykároly környéki felekezeti iskolák körül támadt vitákról *Majtényi Szilárd a *Magyar Kisebbség hasábjain számolt be 1936-ban. Adatokat a szatmári svábok történetéhez legutóbb Ernst Hauler német szerző, egykori szatmári tanár nyújtott, aki többek között a nagymajtényi 200 éves templomról jelentetett meg könyvet (Passau 1994).

Szirmay Antal: Szatmár vármegye I-II. Buda 1809. Eble Gábor: Egy magyar nyomda a XVIII. században. Bp. 1891. Benedek Zoltán: Színjátszó tanárok. *Korunk 1965/11. *Fényi István: Ady-kereső Nagykárolyban. *Utunk 1969/4. Benedek Zoltán: Nagykároly. Orosháza 1994; uő: Érmellék. Orosháza 1996. Nagykároly és vidéke. Évkönyv '96. Nagykároly 1995. Nagykároly és Vidéke. Évkönyv '97. Nagykároly 1996. Nagy László: Károli Gáspár és kora. Nv. 1996.

(Be. Z. B. L.)