Nagyné Bede Rozália

oldal nyomtatása Share

Nagyné Bede Rozália (Barót, 1940. febr. 2.) pedagógiai szakíró, helytörténész. A középiskolát szülővárosában végezte (1956), a Babeş-Bolyai Egyetemen magyar-történelem szakos diplomát szerzett (1960). Egykori iskolájában lett *líceumi tanár, s mind az iskola, mind a vidék szellemi arculatának alakításában szerepet vállalt versműsorok, irodalmi esték rendezésével. Az erdővidéki magyartanárok módszertani szakirányítója. Férjével, Nagy Sándorral közösen alkalmazta színpadra Gárdonyi A lámpás c. kisregényét, jeleneteket írt tanuló-színjátszóinak az iskolai élet mindennapjairól. Szerkesztője a Busolă *Iránytű c. iskolai folyóiratnak (1970-71). A képszerű látás, a képi gondolkodás fejlesztése az irodalmi műelemzés gyakorlatában c. dolgozatával megszerezte az I. tanári fokozatot (1980).

Mint iskolájának igazgatója 1990-ben mozgalmat indított, hogy a *líceum felvehesse Baróti *Szabó Dávid nevét. Erdővidék szellemi örökségének közkinccsé tételére a Baróti *Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány segítségével emlékszoba berendezését kezdeményezte és szervezte. Iskolai évkönyveket állított össze és társszerkesztője a Tulipán Füzetek c. ismeretterjesztő kiadványnak (1990-92). Cikkei az oktatás, főként a magyar nyelvtanítás hazai megújításának lehetőségeiről a megyei és országos napilapokban jelennek meg. A Collegium Transsilvanicum Alapítvány pályázatán elfogadott Tanulási-tanítási Kézikönyv elkészítésén dolgozik (1994).

Szerkesztésében jelent meg a Közelebb Baróti *Szabó Dávidhoz c. válogatás a költő műveiből és a rá vonatkozó szakirodalomból (1995).

(B. Z.)