Nagyszeben magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Nagyszeben magyar irodalmi élete Az Árpád-házi királyok idején különleges jogokkal itt letelepített szász városalapítók hatása az erdélyi magyar és román művelődésre főleg a szászok fejlett nyomdáinak köszönhető. Itt fejtett ki tudományos munkásságot Köleséri Sámuel orvos és polihisztor (1663-1732), itt adta ki Bod Péter *Magyar Athenas (1767) c. irodalmi lexikonját, s a Hochmeister-féle nyomdában jelent meg az első erdélyi magyar közéleti lap, az Erdélyi Magyar Hír-Vivő (1789) Fábián Dániel és Cserei Elek szerkesztésében. Itt nyomtatták az erdélyi országgyűlés naplóját (1834), beszédeinek tárát (1837), majd gyorsírói naplóját (1863).

A 19. század első felében megindult a magyar lakosok társadalmi és művelődési szervezkedése is. 1837-ben Olvasóegyesület, 1877-ben Dal- és Műkedvelő Egyesület alakult, majd sor került lapok indítására. Az 1864-ben indult Erdélyi Hírlapban s az ugyancsak rövid életű Szeben és Fogaras Vármegye c. újságban irodalmi alkotások (vers, próza, tárca) is jelentek meg. A leghosszabb életű lapot, a Nagyszebeni Újságot 1904-ben alapították, ez az államfordulat után is megjelent 1919 februárjáig Sólyomi Elek és Szőcs Géza szerkesztésében. Volt a városnak magyar nyelvű egyházi lapja is, Az Idők Jelei c. katolikus egyházi lap (1913-16), amely tudományos adatokat is közölt, például a nagyszebeni földrengések történetéről.

Nagyszebenben töltötte gyermekkorát Kós Károly és Lám Béla, itt született Borsos Miklós képzőművész, aki önéletrajzi regényében felidézi a város század eleji életét. 1911-ben ünnepélyesen leplezték le Istók János neves szobrász Petőfi-emlékreliefjét azon a házon, ahol a szabadságharc alatt a költő megszállt.

Az itt élő magyarság mindig ápolta a kapcsolatokat a szász és román kultúrával. A helyi sajtó Goga-versek fordítását közölte, s Borsos Miklós első bronzérme Eminescut ábrázolta. 1918 éledező forradalmi hangulatát fejezte ki az erdélyi magyar újságírók nagyszebeni találkozója augusztus 20-án, amikor is 15 lap képviselői gyűltek össze, s üdvözölték az aradi sztrájkoló munkásokat. 1919. június 20-án jelent meg *Lengyel Béla szerkesztésében az Új Világ c. közéleti lap, keresve a román-magyar kapcsolatok erősítésének lehetőségeit az új államkeretben. 1925-ben sikeres Jókai-ünnepségekre került sor a városban.

A két világháború között inkább gazdasági és társadalmi jellegű román, német és magyar nyelvű lapok indultak itt, szépirodalmi művekkel főleg a népszerű naptárak jelentkeztek. Az 1943-ban itt járt *Méliusz József Sors és jelkép c. könyvében leírta a város közérzetét az Antonescu-diktatúra körülményei közt. A negyvenes évek végétől az irodalmi érdeklődés fő ösztönzője az Octavian Goga *Líceum magyar tagozatán működő Petőfi Sándor Irodalmi Kör. Író-olvasó találkozókat, irodalmi ünnepségeket, versenyeket rendez, s ápolja a helyi hagyományokat. A kör figyelme kiterjedt a Vöröstoronyi-szoros közelében fekvő Szakadát ősi magyar szórvány-településre is, ahol a kör tagjai az 1970-es években népdalokat és népszokásokat jegyeztek fel. A gyűjtés eredményeit Józsa Benjámin és Erzse Jenő tanárok összeállításában filmriport mutatta be a Román *Televízió magyar adásában.

A város történelmi hangulata vonzotta a képzőművészeket. Itt élt Bodor Mária, az Állami Színház díszlet- és jelmeztervezője, akinek Életfa, Dózsa György és Hunyady János c. kompozíciói emlékezetesek; *Kasza Imre muzeológus, jeles grafikus és festő, akárcsak Orth István, akinek reprezentatív művei közt Kós Károly, Bartók Béla *emléklap ("in memoriam") is szerepel. A szelistyei szobrásztábort 1986-ban bekövetkezett haláláig Gyenge Imre szobrász, a népművészeti iskola tanára szervezte és vezette.

Az 1989-es fordulat óta a város magyar lakosságának szellemi tevékenysége fellendült. Az RMDSZ helyi szervezete együttműködve a Német Fórummal közös székházat szerzett, az *EMKE kereteiben működő *Polgári Magyar Művelődési Egyesület zeneesteket, irodalmi találkozásokat és ünnepélyeket rendez. A műkedvelő színjátszók köre nemcsak a város magyarságát szórakoztatja, hanem fellép Vizaknán, Szakadáton, Bolyán is. Újjáéledt az érdeklődés a népi táncok iránt, megalakult a népi tánccsoport. Magyar nyelvű helyi *rádióadás első ízben 1993. dec. 10-én hangzott el. A bemondó-szerkesztő akkor Serfőző Emese volt. A Nagyszebeni *Rádió magyar adását (heti 1 óra) 1994 februárjától Kotilla Emil vezeti. Ugyancsak heti 1 órás magyar adást sugároz 1994. okt. 10-e óta a Radio Activ.

Feléledt a sajtó is. Bár a szász lakosság nagy része kivándorolt, a város háromnyelvű jellegének megőrzéséért 1991-92-ben Argument *Magazin címmel román-magyar-német nyelvű hetilap jelent meg. 1994-ben indult a Nagyszeben és Vidéke c. politikai és művelődési lap előbb Szabó Ernő, majd Kalmár Zoltán szerkesztésében, a dévai Corvin *Magazin kiadásában. Havi folyóirat is indult e kiadó közreműködésével, a Nagyszebeni Hírmondó, az RMDSZ helyi szervezetének lapja (1994-95).

Az általános fellendülésben jelentős szerepet játszik az általános iskolai és a *líceumi magyar tagozat tanszemélyzete és ifjúsága.

Lengyel Balázs: A nagyszebeni fiúk. Bp. 1956. Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Bp. 1971. *Méliusz József: Sors és jelkép. Egy erdélyi utazás regénye. 2. kiadás. 1973. IX. és X. fejezet. Veress Gerzson: Szebeni művelődési őrjárat. *Brassói Lapok 1981/46.

(J. B.)