Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata

oldal nyomtatása Share

Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata *Nagyváradon az első hivatásos színházi előadásra 1789. augusztus 23-án kerül sor, noha a színjátszásra vonatkozó első adatok a 17. század közepére nyúlnak vissza: Pápai Borsáti Ferenc, a török fenyegetés elől Debrecenbe menekített *váradi református kollégium preceptora 1656-ban adatta elő tanítványaival Metamorphosis... Sigismondi Rákóczi című poémáját, a *Váradra az 1700-as évek elején visszatért jezsuiták kéziratos naplójában (Jesuitae Varadiensis) pedig már az iskolai színjátszás folyamatosságáról vannak adatok, az első az 1729/30-as tanévből. Patachich Ádám püspöksége idejéből és az azt követő évekből már 36 előadott darab címét ismerjük (1743-72), köztük a Szent László király, a *váradi püspökség alapítója címűt (1743). Patachich udvarában színdarabokat is, de főleg operákat mutattak be, így Dittersdorf Amore in Musica című operáját. 1784-től fogva *vándor német színtársulatok fordulnak meg a városban, míg végül Kótsi Patkó János kolozsvári társulatának előadásában, a Sas-palota szálájában színre kerül Hunnius A süketnéma vagy A passionátus pipás c. vígjátéka. Ez az első, hivatásos színészegyüttes által *Váradon színpadra állított magyar előadás, s dátuma a *váradi magyar színészet születésnapja. A darab fordítója Hatvani István, Bihar megye literátor táblabírája, az előadás (és azt követőleg a *Váradon meghonosodó magyar színészet) támogatója gr. Rhédey Lajos főispáni helytartó.

A 19. század folyamán *Várad különböző más városokban honos társulatok (főképp nyári) vendégelőadás-sorozatainak színhelye. Ezek a társulatok helyi erőkkel összefogva időről időre vegyes "színi szövetkezések"-et hoznak létre, így biztosítva a színjátszás folyamatosságát. A "Sándorffy-korszak" (1814-24), Sándorffy József orvos "művészeti vezetői" és hatékony adminisztrátori fáradozásának évtizede után az 1833-48-as időszakban vendégjárások állandósulnak, majd a Debrecen-Nagyvárad közötti színi szövetkezés (1867-76) s a következő évtizedekben különböző kolozsvári, debreceni, szegedi, aradi társulatok jelenléte biztosít rövidebb időkig tartó folytonosságot, egészen a mai színház felépüléséig.

A *váradi színjátszásnak ez a rendszere bár a folytonosság hiánya s az egymást váltó társulatok anyagi szempontokat is követő műsorpolitikája a könnyű műfajoknak kedvezett más szempontból előnnyel is járt. Az évtizedek folyamán a magyar színészet egész sor kiválósága fordult meg a vendégszerető *váradi közönség előtt: Kótsi Patkó János, Jancsó Pál, Kántorné Engelhardt Anna, Megyeri Károly, Pergő Celesztin, Szerdahelyi József, Déryné, Laborfalvi Róza, Egressy Gábor, Odry Lehel, Lendvay Márton, Hivatal Anikó, Feleki *Miklós, Megyaszai Ilka, Szerdahelyi Kálmán, Prielle Kornélia, Foltényi Vilmos, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Latabár Kálmán, Vízvári Gyula, Blaha Lujza, Ivánfi Jenő, Hubay Aranka, Ditrói Mór, Somló Sándor, Hunyadi Margit, Újházi Ede, Márkus Emília, Hegedűs Gyula, Jászai Mari, *Janovics Jenő és mások.

Az előadások száma ismét csak anyagi kényszerűségből igen nagy volt: az 1867-76 közötti tíz évben például, amikor Szabó József debrecen-váradi társulata játszott, 1189 előadást tartottak, ebből 324 bemutató volt és 534 felújítás. A bemutatók műfaji megoszlása: 193 vígjáték, 98 dráma, 20 operett, 26 opera, 21 szomorújáték, 16 népszínmű.

1900. október 15-én, több *mint négy évtizedig tartó vajúdás, majd előkészület után sor kerül a mai színházépület felavatására. A *váradi színház ekkor veszi fel a város nagy szülötte, Szigligeti Ede nevét, s Somogyi Károly társulata az, amely az állandó színi évadok sorát elindítja. Ez már a szellemiekben megújuló *Várad időszaka: az Adyé, aki ott-tartózkodása idején rendszeresen nyomon követte a színház munkáját, s a Holnapé, amelynek szelleme a műsorrendet is befolyásolta. Somogyi halála (1908) után *Erdélyi *Miklós veszi át a társulat vezetését, s viszi tovább a háború alatt, majd az 1918-as hatalomváltozást követő első években, 1921-ig. Az állandó színház pozitív hatása az adatokban is kimutatható: 1900 és 1914 között az előadások száma 2500-2600 között van, ami 503 darab (334 bemutató és 169 felújítás) műsoron tartását jelenti. Ebből 177 dráma, 149 vígjáték, 108 operett, 37 népszínmű, 26 opera és 6 mesejáték.

A *váradi magyar színészet sorsát a két világháború közötti évtizedekben a cenzúra előidézte repertoárgondok, a magyar társulatokat külön sújtó megkülönböztetett adók s az első években a városba érkező román társulatok hatalmi szóval is érvényesített teremigényei befolyásolták, s nem utolsósorban a színházat fenntartó közönség (a középosztály) anyagi helyzetében bekövetkezett elbizonytalanodás is. Az előadandó darabok engedélyezése körüli huzavonák *miatt sokszor megkopott, egysíkúvá vált a repertoár; a színháznak, ha magyarországi vendégszínészeket akart felléptetni, az érvényben lévő 16%-os jegyilleték kétszeresét, 32%-ot kellett fizetnie; a hatóságok rendelete értelmében pedig, amennyiben egy román társulat a városban fel kívánt lépni, a magyar társulatnak arra az időre át kellett költöznie a Katolikus Kör színjátszásra ugyan alkalmas, de kisebb helyiségébe. E többszörös nehézségek alakították ki a *váradi színjátszásnak azt a művészi arcát, amely hosszú időn át meghatározó volt: a közönségsikert biztosító könnyed műfajok és színdarabtípusok túlsúlyát a művészileg igényes, komoly darabokkal és produkciókkal szemben. Sőt a fennmaradás érdekében a színház az igen gyakori darabváltásra is rákényszerült, ami nemegyszer elsietett, művészi teljesítmény szempontjából kiérleletlen előadásokhoz vezetett.

Erre az időszakra vonatkozólag is idézhető néhány jellemző adat: 1926-ban a *Gróf László vezette társulat napi kiadása 38 000 lej, míg a telt házzal elérhető maximális bevételi lehetőség szintén 38 000 lej volt. Ez "... magyarázatul szolgál arra is, *miért kellett 3-4 naponként új bemutatót kihozniok az együtteseknek, s *miért nem maradt idő az előadások kellő kimunkálására" (Kötő József).

A nehéz helyzetbe jutott színészeten a magyar társadalom országosan Színpártoló Egyesületek létrehozásával próbálkozott. A megoldást keresve kerül sor *Erdély színházi kerületekre osztására is; az érdekelt magyar színigazgatók közös megegyezésével 1927 szeptemberében hozott döntés azonban azt mutatja, hogy "...míg 1920-ig még négy város önállóan eltartott egy-egy színházat, addig az évtized végére már csak ez a területi beosztás ígér némi megoldást" (Kötő József); ennek értelmében Temesvár, Szatmárnémeti és Máramarossziget is a *váradi színigazgató területi hatáskörébe tartozik.

*Várad egyébként a színészutánpótlás képzésének egyik központja is ebben az időben: itt működik Hetényi Elemér magánszíniiskolája.

A *váradi magyar színtársulat élén 1921-24 között Parlagi Lajos, 1924-26-ban *Gróf László, 1926-28 között *Erdélyi *Miklós áll, majd két évre a kolozsvári magyar színház igazgatója, *Janovics Jenő bérli ki társulata számára a *váradi színházat (1928-30), ami különösen a prózai műfajokban a műsorrend színvonalának emelkedését hozza magával. Egy újabb *Erdélyi-intermezzó (1930-31) után az évtized végéig Janovics Kolozsvárról áthozott előadásai uralják a *váradi magyar színjátszást, noha közben van olyan időszak (1931-33), amikor egy időben három társulat előadásai között válogathat *Várad színházkedvelő közönsége: Parlagi Lajos és társulata a Bazár-kerti Heymann-színkörben tartja előadásait, s harmadiknak ott van mellette a Hevesi *Miklós igazgatta *Nagyváradi Modern Színház. Ebben az időben írja a *Nagyvárad színikritikusa: "Színházunk van már, három is... Ha nem lenne szomorúan jellemző ez a késhegyig menő harc a színház körül, még humorizálni is lehetne [...] A teljes lerongyolódásunkban így lettünk világváros, három színházunk is van, csak éppen megszakad az ember szíve, ha a színészek vergődését látja" (1932. dec. 15.).

1933-40 között a *Kemény János vezette kolozsvári Thalia Színház együttesei játszanak *Váradon is. Ezzel *Várad is belekerül annak a tartalmi és művészi megújulásnak az áramkörébe, amely az *erdélyi magyar színjátszásban a Thaliához és spiritus rectorához, Kádár Imréhez fűződik. *Váradon is bemutatásra kerül *Miklós">*Bánffy *Miklós Martinovicsa (1935), az Énekes madár (1936) és Kós Károly drámája, a Budai Nagy Antal (1937). Sikeres operett-előadások (Egy csók és más semmi, Ártatlan a feleségem, Áprilisi vőlegény stb.) mellett ezekben az években sikerre viszik (újra, sokadszor) a Rómeó és Júliát, a Vihart, a Hamletet, Shaw Szent Johannáját és az Éjjeli menedékhelyet, amelyről a *Nagyvárad ezt írja: "A világirodalmi ciklusban bemutatott Éjjeli menedékhely olyan közönséget vonzott, *mintha egy nagy márkájú modern író világsiker felé induló darabjának premierje lett volna" (1936. nov. 25.).

1940 őszétől Putnik Bálint kap játékengedélyt, s ő vezeti a színházat "filléres néző-gondok" és a közönség egy részét a "zsidótörvényekkel" a színházból is eltávolító hatalmi beavatkozások között egészen 1944 őszéig.

Az 1944 decemberében előadásait újrakezdő *nagyváradi magyar színház első vezetője Szabó Ernő; ő 1948-ig áll a színház élén, amely már 1945 telétől a *Munkás Athenaeum, 1946 őszétől a Magyar Népi Szövetség irányítása alatt működik, 1948-tól pedig állami színházi státust kap. Ettől kezdve 1967-ig művészeti vezetője *Gróf László. Arculatának meghatározó színészei az első években ide szerződő Gózon Gyula, Neményi Lili, Ihász Aladár, Delly Ferenc, majd a színészi pályáját itt kezdő Gábor József, Halasi Gyula. 1955-ig Állami Magyar Színház, ettől kezdve Állami Színház a neve; Szigligeti Ede nevét a magyar társulat 1990 után veszi fel.

A *váradi színház műsorrendjében 1948-ig nem történik lényeges változás: már a csonka 1944/45-ös évadban 23 bemutatót tartanak, az 1945/46-os évadban 32-t, míg 1946-48 között évadonként 50-53-at. A műsoron Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Molnár Ferenc, Szomory Dezső mellett szerepel Shakespeare (Szentivánéji álom), O'Neil (Mindörökké), Thornton Wilder (A *mi kis városunk), Machiavelli (Mandragóra), Madách (Az ember tragédiája), Steinbeck (Egerek és emberek), Móricz-Szigligeti (A csikós). Az 1948-54 közötti évadokat *Váradon is a proletkultos művelődéspolitika kötelező darabjai uralják (szovjet és román darabok mellett erre az időre esik a Mezítlábas menyasszony, a Vihar a havason és egy eredeti bemutató: *Molnár János Kézfogó c. darabja), majd az "olvadás" itt is érezteti hatását (Katona József, Bródy Sándor, Ibsen, Schiller, Lev Tolsztoj műveit játsszák), s ugyanakkor az évente bemutatott darabok száma is megnő (évi 6,5-ről 12,5-re az 1956-61-es évadokban). Igaz, ebben a számban az évenkénti 5-8 versműsor is benne foglaltatik, amelyeken azonban a színház művészei a magyar és a világlíra klasszikusait is előadták hazai költők verseiből összeállított tematikus műsorok mellett.

A műsorrendi és rendezői koncepcióváltás a 60-as évek közepére érik be. Ezekben az évadokban rendezi meg Szabó József, illetve *Szombati Gille Ottó az Úri murit, a Fizikusokat, a Salemi boszorkányokat, az Éjjeli menedékhelyet, Az ember tragédiáját, s ekkor kerül sor *Páskándi Géza abszurdoidjának, A bosszúálló kapusnak, illetve *Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyve színpadi változatának vagy *Tamási Áron Ősvigasztalásának bemutatójára. Az eredeti darabok ősbemutatóinak sorát a 70-es évek második felében *Bajor Andor Szürke délután, *Székely János Irgalmas hazugság és *Deák Tamás Forró sziget c. darabjai követik, majd az egykori *váradi repertoárból felelevenített Emőd Tamás, Nagy Endre, *Tabéry Géza s a kortárs magyarországi szerzők közül Csurka István színpadi műveinek sorozata (velük párhuzamosan Arthur *Miller, Tennessee Williams, Jevgenyij Svarc, Mrozek, Anouilh, Figueiredo).

Az 1989-es változás utáni első előadás *Varga Vilmos versműsora volt 1990. január 12-én (Bátrak voltak, akik mertek); ugyanabban az évadban került színpadra Sikli László Rock Passiója, Göncz Árpád Magyar Médeiája, s Vaclav Haveltől az Audiencia.

Indig Ottó: A *nagyváradi színészet másfél évszázada (1789-1944). 1991. Kántor Lajos-Kötő József: Magyar színház *Erdélyben. 1919-1992. 1994. (A kötetben a *nagyváradi színház 1944-1992 közötti évadjainak repertoárját *Nagy Béla állította össze.) *Nagy Béla: Színház születik. A *nagyváradi Szigligeti színház építéstörténete képben és írásban. 1899-1900. *Nagyvárad 1998; uő: 50 év az állam tenyerén. A *váradi magyar színjátszás képeskönyve. 1948-1998. Uo. 1998.

(T. E.)