Benczédi Sándor

oldal nyomtatása Share

Benczédi Sándor (Tarcsafalva, 1912. szept. 16. – 1998. jan. 3., Kolozsvár) – szobrászművész. A tanítóképzőt 1932-ben Székelykeresztúron, a képzőművészeti főiskolát 1942-ben Budapesten végezte. Korondon tanítóskodott, ekkor írta és rajzolta A csillagszemű juhász (Kv. 1946) c. alatt a Móricz Zsigmond Kollégium kiadásában megjelent három mesejátékát, melytől a bevezetőt író Faragó József „új magyar játékstílus” kialakítását várta.

Faluról hozza magával szobrászművészetének első kiállítási anyagát, s Kolozsvárt nyitja meg műtermét. Terrakotta kisszobraiban az irodalmi és plasztikai kifejezés ötvözetével fogalmazza meg az örök emberi esendőséget; kisplasztikájának Kisszobrok (Mv. 1959) c. alatt megjelent albumát Márkos András a népi és nevelő jellegre való hivatkozással vezeti be. A 60-as évek végén az addigi típusszobrok személyiségek kritikai jellemzésévé alakulnak: a művész megkezdi a romániai magyar értelmiségről, az irodalmi, képzőművészeti, színházi és zenei élet kiválóságairól készített alakos vagy portrékarikatúráinak sorozatát. 1971-ben saját rovatot nyit Utunk-széli szobrok címen az Utunk utolsó oldalán, ahol minden héten más és más hazai író vagy művész fejkarikatúráját közli. E rovat nyomán nevezi magát a rá jellemző öniróniával „utunkszéli szobrász”-nak. Több mint 200 írókról, művészekről készített karikatúra-szobra a csíkszeredai Mikó-vár múzeumi termében állandó kiállításként szerepel.

Debreczeni László: Új fiatal szobrásztehetség. Erdélyi Fiatalok 1937/2. Hans Loew: B. S. kisszobrai. Korunk 1959/10. Földes László: Kin nevet és kit nevettet Benczédi? Utunk 1957/26-27; újraközölve A lehetetlen ostroma, 1968. 295–304. Sinkó Zoltán: B. S. 60 éves. Igaz Szó 1972/11.