népi irodalom

oldal nyomtatása Share

népi irodalom az írásbeliségnek az az ága, mely a népnyelv, népdal, népköltészet, népi hiedelmek és szokások, népművészet hagyományos közösségi kultúráját eredetiségében tudományosan rögzíti, annak elemeiből új, korszerű nemzeti *művelődést gyarapít, a népi életmód folyamatosságát magasabb fokon biztosítja, s egyben az elmaradt vidéki lakosság öntudatos társadalmi fellépését és érvényesülését mozdítja elő.

Kriza János népköltészeti gyűjtése, Szentiváni Mihály dalai, Bartók Béla és Kodály Zoltán népzene-feldolgozásai, *Benedek Elek mesegyűjteményei, Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső írói úttörése megalapozták az 1919 után saját államiságából kiszakadt s néptömegeiben új támaszt kereső fiatal kisebbségi magyar értelmiség ~ának kibontakozását a Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban egyaránt. Az induló mozgalmaknak új lendületet adott a Magyarország Felfedezése sorozattal jelentkező s a parasztság sorskérdéseit felvető anyaországi áramlat. Erdélyben akkor még eleven volt a folklór, s ez lényegesen hozzájárult itt is a ~ kibontakozásához. Kós Károly fogékonysága esetében a népi érdeklődés a néppárti szervezkedéstől egy sajátos építészeti stílusteremtésen át a transzilván kölcsönhatásokig terjedt, művészi és irodalmi alkotásokat hagyva maga után. Nyomában *Debreczeni László műemlékvédelme, Seprődi János, Domokos Pál Péter, Veress Gábor, *Járdányi Pál népdalgyűjtései, *Bándy Mária és *Vámszer Géza székely táncoskönyve, *Makkai Endre és Nagy Ödön vallási néphagyomány-bemutatásai széles teret nyitottak népismeretünk számára.

A szépirodalomban *székely írócsoport emelte művészetté a népi világ értékeit. A csoport szellemi atyja, *Benedek Elek már 1929-ben kiadta a jelszót egy véndiáktalálkozón: "Ki a faluba!", s ez a kisebbségi helyzetben létmentő feladatnak bizonyult. *Nyírő József stilizáló ereje, *Tompa László sorsformáló lírája, *Kacsó Sándor kisebbségi humánuma jellemzi ezt a csoportosulást, melynek irányzata *Tamási Áron írói teljesítményével jutott az erdélyi magyar irodalom élére. "Az új népi írók a népi szellemet a legművészibb és legmodernebb formában fejezik ki. Nincs szükségük magyarkodásra, a magyarságot az emberen keresztül látják, éppen ezért ők a legeurópaiabbak" vallotta 1934-ben Tamási egy Féja Gézával folytatott beszélgetésben. A ~ művészi áttételei mellett Bözödi György az újabb nemzedék valóságfeltárásával, a Székelyföld társadalomrajzi felfedezésével jelentkezett, *Balázs Ferenc mészkői falumunkájával, *Venczel József a Gusti-féle román falumonográfia magyar párhuzamát képviselő szociológiai kutatásaival hívta fel a közfigyelmet.

A már kisebbségi körülmények közt felnövő *fiatalok a ~ jegyében kezdték el a *falukutatás erdélyi módszereinek kidolgozását. Az *Fiatalok">*Erdélyi *Fiatalok éppen úgy, mint tőle jobb felől a Hitel, bal felől a *Korunk világnézeti különbségeik ellenére átvették és továbbították a csehszlovákiai Sarló és a magyarországi falukutatók ~át, s ez a közös vonás segítette elő a *Vásárhelyi Találkozó megrendezését. A II. világháború alatt a kolozsvári *Termés irodalompolitikája "harmadik utas"-ra szűkítette ugyan a ~ szerepét, munkatársi gárdájából azonban az 1944-es fordulat után Szabédi László értelmi, *Kiss Jenő lírai, *Asztalos István valóságközlő és *Horváth István paraszti jellegű szemléletével cselekvően bekapcsolódott az MNSZ új *művelődéspolitikájába, mely a ~at az egykori *Munkás Athenaeum hagyományaival párosította.

A következő esztendőkben felerősödött a ~ minden vonulata, mintegy védekezésül a központosító szocialista politika egyneműsítő s így a nemzeti kisebbséget hovatovább háttérbe szorító gyakorlatával szemben. A folklórállag-őrzést Faragó József, ifjabb Kós Károly, Nagy Jenő, Almási István, Jagamas János, *Kallós Zoltán és a körülöttük kialakult néprajzi-népzenei iskola segítségével a gyűjtések, tanulmányok, szakmunkák serege biztosította. Sajátos erdélyi kezdeményezés a *Csűry Bálint által elindított nyelvjáráskutatás, amelyet a kolozsvári egyetem magyar tanszékén Szabó T. Attila, Márton Gyula, *Gálffy Mózes és tanítványaik végeztek. A szépirodalomban Szabó Gyula, *Sütő András és Kányádi Sándor, nyomukban a Forrás-nemzedékbeli Szilágyi Domokos, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Király László, *Molnos Lajos költészete, a szociográfiában Beke György, riportban és irodalomtörténetben *Cseke Péter folytatta a ~ irányvonalát, érvényt szerezve annak az eredendő elvnek, hogy nem a régi életformához és kifejezéshez való visszatérésről, hanem hagyományos gondolati és nyelvi elemeknek a maiság színvonalára történő felemeléséről, táj és nép, jellegzetes típusok bemutatásáról és védelméről van szó. Magasabb tudományos fokon született újjá a falukutató szakirodalom is mind történelmi visszaemlékezésben és népi tárgyválasztásban, mind az új falukép kialakításában, így Imreh Istvánnak a székely faluközösségi múltat feltáró munkái, valamint a Kriterion számos néprajzi és társadalomrajzi kiadványa alakjában.

Jelentős szerephez jutott a Nagy Olga, Ráduly János, Sipos Bella lélektanilag elmélyült népi epika-kutatása, *Gazda József népi interjúköteteinek sora, *Bandi Dezső harca a népi kézművesség korszerű felújításáért, Olosz Ella, *Szentimrei Judit népi iparművészete. Országszerte alakultak népi táncegyüttesek, a *táncház divatba jött, és gazdag irodalmi vitát váltott ki. Több-kevesebb sikerrel járt a népművészet tiszta értékeinek megmentése. A ~ minden vonatkozásban a nemzetiségi önismeret és önmegvalósítás tudatformáló eszközévé vált, s túl is élte a kisebbségellenes homogenizáló törekvéseket.

A ~ folyamatossága nem volt zavartalan. Az 50-es évek balos dogmatizmusa a magyarországi népi írók, *Tamási Áron elhallgattatásával s a népi *művelődés hol "nacionalista", hol "fajvédő" vádak alapján történt megbélyegzésével útját állta a népi irányzat továbbfejlesztésének. A vádak más és más formában később is visszatértek a népi eredetiséget és nemzeti sajátosságot tagadó *irodalmi viták során, s a népiség reneszánszának elvi kétségbevonásakor egy-egy újabb, az uralomra kevesebb veszéllyel járó divathullám is hozzájárult a honi gyökerektől való elidegenedéshez. Ugyanekkor a népi kultúra falusi feltételeinek rohamos változása, az általános urbanizálódás és gazdasági technicizálódás következtében nemcsak a hagyományok átmentése akadt el, hanem jelentkezett egy népi giccskultúra, a selejtes színpadi és üzleti torzítások, a hamisított folklorizmus veszélye is, főleg a *Megéneklünk, Románia néven magának hivatalos propagandakeretet is létrehozó "kultúrforradalom" révén. Ezért jutott előtérbe *Huszár Sándor kérdésfeltevése a népi kultúra jövőjéről, majd a foklorizmus hibáinak bizonyos fokig el is túlzott bírálata a *Péntek János előszavával megjelent Néphagyományok új környezetben c. hasznos vitát kiváltó gyűjteményben.

A ~ csak a falurombolással és a nemzeti kisebbségek teljes felszámolásával fenyegető nemzetállami pártdiktatúra bukása után juthatott újra érvényre, most már intézményes alapokra helyezve a népi értékek megőrzését s velük a nemzeti sajátosság művészi méltóságát. A *Kriza János Néprajzi Társaság megszületése 1990-ben, nemkülönben a kolozsvári egyetem magyar tanszékének kibővítése a néprajz szakkal, új lehetőséget biztosít a hagyományok tudományos rögzítése számára, s az 1985-ben megszüntetett *Művelődés újraindult folyama a ~ termékeny fórumává válik. Az általános már a falvakban is bekövetkező városiasodás, a társadalmi és gazdasági, technikai és kulturális változás új vizsgálódást, élményfeldolgozásokat, irodalmi ihleteket igényel.

Elsőrendű közügyi feladattá vált az erdélyi magyar tömegeket nemzeti létük tudatára ébreszteni, s ezen a magasabb szinten alkalmassá tenni az új lehetőségek felé nyíló világ mondandóinak befogadására. Ennek tesz eleget az RMDSZ politikai s az *EMKE *művelődési téren, amikor a történelmi önazonosság tudatának kifejlesztésére a népi hagyományok ápolását akár a nemzet, akár a más nemzetekkel való együttélés történelmi emlékeztetéseivel köti össze.

Benedek Elek: Múlt, jelen, jövendő. *Brassói Lapok 1929. máj. 29. Szabó T. Attila: A népiség jelentősége és határa *művelődésünkben. *Erdélyi Helikon 1939/9. Újraközölve Tallózás a múltban. 1985. 29-39. Féja Géza: Tamási Áron. Bp. 1967. 71. *Huszár Sándor: Töprengés népművészet-ügyben. *A Hét 1972/29; uő: További töprengés, ezúttal a népművészet iránti vonzalomról. *A Hét 1972/30; Mi a teendő? *A Hét 1972/31. Balogh Edgár: A népi kultúra reneszánsza. *A Hét 1972/36. Újraközölve Duna-völgyi párbeszéd. Bp. 1974. 301-07; uő: Disputa a népiségről. *Korunk 1975/11. Újraközölve Magyarok, románok, szlávok. Bp. 1986. 195-202. *Bandi Dezső: Töprengés népről, művészetről, vonzalomról és teendőkről. *A Hét 1972/42. Láng Gusztáv: A népi kultúra funkciója. *A hét 1972/44, 45; uő: A népi kultúra funkciója. *A Hét Évkönyve 1980. 169-176. Keszeg Vilmos: A népi kultúra megközelítése. Belemagyarázás és értelmezés. *Echinox 1981/1-2-3. Czine Mihály: Nép és irodalom I-II. Bp. 1981. Bíró Zoltán-Gagyi József-Péntek János: Néphagyományok új környezetben. Tanulmányok a folklorizmus köréből. 1987. Gáll Ernő: A folklorizmus-vita és háttere. *Utunk 1987/37. Pozsony Ferenc: Az azonosság felmutatása. *Művelődés 1991/11-12. Andrásfalvy Bertalan: Útmutató a néphagyományhoz. *Művelődés 1993/1.

(B. E.)