népi kollégium

oldal nyomtatása Share

népi kollégium "sajátos közösség, ahol az új ember alakul ki és nevelődik. A népi kollégisták a környezetükben élő, velük egykorú *ifjúsággal egy közösséget alkotnak, társaiktól csak a komolyabb munkavállalásban és mélyebb hivatástudatukban különböznek, és a velük egy nemzedékhez tartozó *ifjúság szellemi fejlődését igyekeznek elősegíteni" határozta meg a romániai magyar népi kollégiumi mozgalom egyik szervezőegyénisége, *Katona Szabó István (Nagy remények kora. I. 547).

A romániai ~-ok közül elsőnek a *Móricz Zsigmond Kollégium alakult meg 1945. jún. 1-jén, az egykori Györffy Kollégium mintájára és a magyarországi NÉKOSZ-mozgalom kibontakozásával egy időben. Az ő szándékuk kezdettől fogva a mozgalom kiszélesítése, a ~-ok hálózatának létrehozása volt a magyar iskolákban és az egyetemeken. Már 1946 februárjában kidolgoztak egy tanulmányi rendet számukra, s a magyar tankerületi főigazgatóságok támogatásával az év tavaszán átfogó felmérést is készítettek a diákság életkörülményeiről, jövőt illető elképzeléseikről. A számbavétel alapjául szolgáló kérdőívet Demény Dezső, *Józsa János és Markos András dolgozták ki; a felmérésben *Dancsuly András és Fehér Imre (Arad, Nagyszalonta, Nagyvárad), illetve *Kabán Ferenc és Páll Árpád (Szamosújvár, Dés, Zilah, Szilágysomlyó, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagybánya, Máramarossziget) Móricz-kollégisták vettek részt.

E felmérés eredményeit kiértékelve bocsátotta ki a Móricz Kollégium felhívását 1946. aug. 5-i kelettel *Erdély magyar társadalmához: "A feladat, amit vállalnotok kell, testvérek, kettős: először: fel kell kutatni azokat a fiatal magyarokat, kikben alkotó-értelmi erő szunnyad, másodszor: meg kell teremtenünk számukra azokat a diákotthonokat, ahol lakást és ellátást tudunk biztosítani számukra és közösségi szellemben tudjuk nevelni őket az új időknek megfelelő munkavállalásra" (Katona Szabó. I. 559).

A mozgalmat az *EMKE és az MNSZ is támogatta, *Gaál Gábor pedig az *Utunkban már némi számonkéréssel jegyezte meg: "... a kiáltványt közzétette pár napilapunk, és azóta csend van. Hihetjük, hogy a csendben a népi kollégiumok lázas elszaporodása folyik, de hihetjük azt is és ez félő , hogy ez a csend a visszhangtalanság csendje, holott e kiáltvány kívánalmai mögött nemzetiségünk legfontosabb kérdése lappang."

A felhívás, ha nem is keltette a várt visszhangot, nem múlt el nyomtalanul: 1946 őszén Bódis Sándor és Szabó Zoltán megszervezik a marosvásárhelyi orvostanhallgatók Gecse Dániel népi kollégiumát, Kolozsváron pedig létrejön a Szabó Dezső népi kollégium, középiskolások számára. Irányítója Antal Árpád, tanulmányi vezetője Faragó József, mintegy 30 diákja legnagyobbrészt a Székelyföldről a szárazság idején Kolozsvárra került diák volt. Bentlakásuk számára a református teológia adott helyet, étkeztetésüket a római katolikus diákinternátus (a "Szent Jóska") biztosította. Később a vezetést *Dancsuly András vette át, bentlakási helyiségeket pedig Magyar utca 1. sz. alatti irodáit felajánlva az *EMKE biztosított.

Szintén az 1946/47-es tanévben szerveződött Kolozsvárt leánykollégium a Farkas utcában, a volt Kaszinó épületében, Varga Katalin Kollégium, s Marosvásárhelyt középiskolások számára Tolnai Lajos Kollégium néven.

Kezdeményezték ~ szervezését Zilahon is, de sikertelenül. Amikor 1947. jan. 27-én az MNSZ összehívja a ~-ok és népfőiskolák országos értekezletét, "már nyolc népi kollégium szervezéséről cikkeztek a lapok, de még valójában csak a szervezésnél tartottak" (Katona Szabó. II. 161).

1947 ősze új lendületet adott a szervezésnek: Temesváron a magyar egyetemisták létrehozzák a *Szabó Árpád Kollégiumot, Kolozsváron megszervezik (a róm. kat. Marianum Leánygimnáziumtól bérelt épületrészben) az Ocskó Teréz Kollégiumot, amelynek diákvezetője Lingvay Klára. Ugyanakkor ha nem is szervezetileg a kollégiumok sorába tartozik a zsidó egyetemi hallgatók *Antal Márk Kollégiuma, amely a Majális utcai Diamant-házban talált otthonra, vezetője Selinger Zsuzsa. Ugyancsak 1947 őszén születik meg a József Attila Kollégium is, a Fürdő utcai volt Rózsa-villába már nem férő "móriczosok"-ból; ez azonban nem volt önálló intézmény, az itt lakó hallgatók a Móricz Kollégium Mátyás-szülőházbeli vitaestjeire jártak, s legfeljebb mint bentlakás jelentettek külön közösséget.

A népi kollégiumokat a MNSZ vezetése megpróbálta bevonni a közvetlenebb politikai munkába, s a maga *Ifjúsági Tagozata alá rendelni, ez azonban jó ideig nem sikerült, annak ellenére, hogy a kollégisták baloldali irányú ideológiai szimpátiái nyilvánvalóak voltak. Az ideológiai befolyás határozottabb érvényesítésére a népi mozgalmak 1948 júniusában megrendezett országos találkozóján került sor, amelyre a sajtóbeszámolókra hivatkozó *Katona Szabó István szerint 5 főiskolás és 14 középiskolás népi kollégium küldte el képviselőit. Ennek már "... fő feladata volt hozzáigazítani a kollégiumi célkitűzéseket az új idők új szelleméhez. Hozzá is igazították, leszögezvén, hogy minden kollégium a marxizmus-leninizmus szellemében fog működni, a Román Munkáspárt irányítása alatt, a Román Népköztársaság felvirágoztatása érdekében" (Katona Szabó. II. 232).

Nem sokkal ezután következett a tanügyi reform, az iskolák államosítása. Volt ugyan olyan elképzelés, hogy ennek alapján az államosított internátusokat ~-okká alakítják át, a valóságban azonban a tanügyi reform épp azt a diákönállóságot szüntette meg, ami a ~-ok lényege volt.

1956-ban a Bolyai Tudományegyetem diákszervezkedéseinek és egy új diákszövetség programtervezetének keretében az egyetemi bentlakások ~-i jellegű újraszervezésének igénye is felvetődött. A magyar forradalom leverése után azonban a bölcsészkari diákszövetségi vezetők (Várhegyi István és társai) letartóztatásával és elítélésével, majd a Bolyai Tudományegyetem erőszakos beolvasztásával ez az elképzelés is szertefoszlott.Íy dolgozik a kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégium. Szabad Szó (Bp.) 1945. júl. 14. *Gaál Gábor: Népi kollégiumok. *Utunk 1946/6. Illés Zsuzsa: A népi kollégiumi mozgalom irodalmának válogatott bibliográfiája (1939-1975). Bp. 1976. *Katona Szabó István: A nagy remények kora. *Erdélyi *demokrácia 1945-1949. Bp. 1990. I-II. Vincze Gábor: A romániai *magyar kisebbség történeti kronológiája. 1944-53. Bp. 1994. P. Sebők Anna: Kolozsvári perek 1956. Bp. 2001. 109. (Interjú Nagy Benedekkel).

(D. Gy.)