Nyárády Erazmus Gyula

oldal nyomtatása Share

Nyárády Erazmus Gyula (Nyárádtő, 1881. ápr. 7. 1966. jún. 10. Budapest) természettudományi szakíró. ~ Antal apja. A *gimnázium alsó osztályait Marosvásárhelyen végezte, a kolozsvári Tanítóképző Intézetben képesítőzött (1900), majd a budapesti Tanárképző Főiskola Természetrajz-Földrajz Karán szerzett oklevelet (1904).

Minthogy első tudományos dolgozatainak anyagát (A galíciai Dunajec felső völgyéről; A növények szövetségéről; A Magas-Tátra flórájáról) még főiskolás korában a Tátrában gyűjti és a budapesti Pedagógiai Lapok hasábjain közli (1903-04), a Felvidékre kéri kinevezését.Íy kerül a Tátra lábainál fekvő Késmárk *gimnáziumába. Az ott töltött hét év alatt már eredeti kutatásokat és szemléletet tükröző tanulmányokat közöl a Botanikai Közlemények és a Magyar Botanikai Lapok c. budapesti szakfolyóiratokban. Társszerzője a Természetrajz c. Késmárkon megjelent tankönyvnek is (1909). Saját kérésére 1911-től áthelyezik Marosvásárhelyre, ahol csakhamar kiadja Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények meghatározó könyve c. munkáját (Mv. 1914). A háborús viszonyok ellenére folytatja flórakutatásait. A hatalomváltozás után megírja az első romániai magyar természetrajzi tankönyvet (Növénytan biológiai alapon. Kv. 1922), amely "sok tekintetben ma is példaként szolgálhat a kísérleti növénytan oktatására és szakközi munkák megszervezésére" állapítja meg Szabó Attila a szerző születésének centenáriumán közölt méltatásában.

1922-től Al. Borza hívására elfoglalja a kolozsvári Botanikus Kert múzeumőri állását. Ekkortól nevéhez fűződik a Flora Romaniae Exsiccata c. sorozat kiadása és a világhírű kolozsvári herbárium szakszerű továbbfejlesztése. 1923-tól főleg az intézet tudományos folyóiratában (Buletinul Grădinii Botanice şi a Muzeului Botanic) közli dolgozatait románul, de berlini, zürichi, nagyszebeni német folyóiratokban, később az Erdélyi Múzeumban, Földrajzi Közleményekben, Ifjú Erdélyben, Magyar Népben, Pásztortűzben, Székelységben, a *Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvében (1929) is jelennek meg részben különnyomatban is kiadott közleményei a *Hargita húsevő növényeiről, a székelyföldi suvadásos hegyoldalakban képződött tavakról, a vízben bővelkedő székelyföldi talajok növényzetéről. 1937-ben *Csiby Andor Gyilkos-tó-monográfiája közli tanulmányát a Gyilkos-tó és a Békás-szoros környékének növényzetéről; ugyanabban az évben saját költségén adja ki Kolozsvárt magyar és román nyelven A Torda-hasadék. Monografikus ismertetés c. tudományos munkáját. Ennek rövidített, a nagyközönségnek szánt változata: A Torda-hasadék nevezetesebb látnivalójának rövid ismertetése (1938).

1940 és 1944 között jelenik meg főműve Soó Rezső közreműködésével kilenc füzetben Kolozsvár és környékének flórája címmel. 1942-ben nyugdíjazzák ugyan, de munkáját nem hagyja abba. 1948-ban a Román Akadémia rendes tagjává választják, és megbízzák az ország növényvilágát feldolgozó munkaközösség vezetésével. Ezt a feladatot példás szakmai hozzáértéssel látta el, sőt a legbonyolultabb fejezeteket ő maga írta meg, így a keresztesvirágúakét (amelyért állami díjjal tüntették ki) vagy a szedernemzetség, a fészkesvirágúak ismertetését. A 13 kötetes Flora R.P.R.-R.S.R. címszavainak több mint ötven százaléka tőle származik. Közben arra is futott energiájából, hogy megjelentesse románul a Retyezát-hegység növényzetét feldolgozó Flora şi vegetaţia Munţilor Retezat (1958) c. monográfiáját.

Nevéhez fűződik két új növénynemzetség felfedezése és a tudományba való bevezetése: ez a Kis-Ázsiában élő keresztesvirágú Triplopetalum genus (1925) és a Keleti-Kárpátokban megtalált Pietrosia (ma Andryla) nemzetség (1963), továbbá 119 új faj, számos új alfaj, változat, forma és hibrid azonosítása és elnevezése. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Kristóf György: A Tordai-hasadék. Ny. E. Gy. könyve. *Keleti Újság 1937. okt. 31. Váczy Leona: Ny. E. Gy. akadémikus 75 éves. *Előre 1956. ápr. 22. Szabó Attila: Ny. E. Gy. hagyatéka. *Előre 1971. ápr. 11; uő: Kortárs klasszikus. *A Hét 1981/14. Váczy Kálmán: Ny. E. Gy. emlékezete. *Művelődés 1981/4. Váczy Kálmán-Bartha Sándor: Ny. E. Gy., a természettudós. 1988.

(G. D.)