Nyárádi Szabó Zoltán

oldal nyomtatása Share

Nyárádi Szabó Zoltán (Szentgerice, 1930. jan. 24.) költő. Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron kezdte 1942-ben, de a háború és menekülés miatt három évnyi megszakítás után folytatta, s 1952-ben érettségizett a marosvásárhelyi Testnevelési Középiskolában. Katonai szolgálatát a kiképzési időt követően Bukarestben, a Hadsereg Központi Háza keretében mint sportoló (országos bajnokságokat nyert rúdugró) töltötte le. 1956-60 között elvégezte a Testnevelési Főiskolát, utána 1964-ig sporttanár a fővárosi 2. sz. Sportiskolában, majd Marosvásárhelyen 1964-től 1983-ig, Magyarországra való áttelepedéséig.

Bukaresti évei alatt néhány sporttárgyú írása jelent meg az Ifjúmunkásban; a hetvenes évek végén egy egész kötetre való verssel jelentkezett a Kriterionnál barátai (köztük Panek Zoltán) biztatására. Az oroszlán előtt címmel 1979-ben megjelent verskötetéről írva a *kritika "rögtön elfogadta költőnek" (Farkas Árpád). ~ "verseiben írta róla *Vásárhelyi Géza az első soroktól megragad a társadalmi töltetű indulat, ez az, amiért gyorsabban ver a szív, s a várakozás kezdőélménye vers-kalandra érzékennyé teszi az olvasót". Majd jellemző hasonlattal érzékelteti művészetének különlegességét: "... olyan egyedinek tűnik írja , mint egy nem létező naiv festő szürrealista tájképei". Az évtizedforduló ama költői megújulásának sodrásához kapcsolódik, amelyet a "harmadik Forrás-nemzedék" néven tart számon az irodalomtörténet, noha kötete életkora és késői jelentkezése okán nem a Forrás-sorozatban jelent meg. *Csiki László szerint egyfajta "öngerjesztő csermelysodrás" jellemzi második kötetének verseit is (Égig érő vermek. 1982). "Az emlegetett öngerjesztő folyamatban nyilvánvaló az erőfeszítés is, mellyel megközelíteni, körülírni, megragadni, elmondani akarja verse megnevezhetetlen tárgyát [...] ez a legszebb kötetében. A teremtés verítéke."

Az ígéretesen induló költői pálya itt félbeszakad, s csak néhány, újabban magyarországi folyóiratokban elszórtan megjelent verse jelzi, hogy talán nem maradt abba végképp.

Vásárhelyi Géza: 3 lidérc a hatlövetú Pullmann-kocsiban. *Utunk 1979/41. Farkas Árpád: Szép szándékok, igyekezetek. *Igaz Szó 1980/3. 260-261. *Csiki László: A teremtés verítéke. *Utunk 1982/25.

(S. Zs.)