Obál Ferenc

oldal nyomtatása Share

Obál Ferenc (Budapest, 1916. szept. 28.) orvosi szakíró. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán (1936-40), illetve Heidelbergben (1937-38) végezte, diplomát Budapesten nyert. 1940-ben került a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem Élettani Intézetébe, 1945-től a marosvásárhelyi *OGYI Kórélettani, majd Élettani és Gyógyszertani Intézetének vezetője. Mint szerződéses magyar állampolgár 1953-ig dolgozott itt, akkor visszatért Budapestre és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet élettani osztályának vezetője, 1958-tól a szegedi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének igazgatója, 1986-tól szaktanácsadója. 1995-ben a Román Orvosi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta; 1996-ban a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorává avatta.

Több mint 280 tudományos dolgozata jelent meg magyar, román, német és angol nyelven, többek közt a fertőző betegségek kórélettanáról, a bélbolyhműködésről és bélfelszívódásról, a lép élettanáról, az agyműködésről és nyirokkeringésről, a hőszabályozásról és az alvásról. Szerkesztette Az emberi test VI. és VII. kiadását (Bp. 1982, 1986).

Az 1940-45, illetve 1945-53 közötti kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemi emlékeiről 1996-ban megrendezett tudományos konferencián tartott előadásaiban emlékezett meg (Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai. Kiállítás és konferencia. Emlékkönyv. Bp. 1996. 97-113).

Kőnyomatos jegyzetei: Általános kórtan; Az idegrendszer kórtana; Kórélettani gyakorlati jegyzet; Kórélettan I-III; Gyógyszertan (Mv. 1950-55).

(M. M.)