Oláh Miklós emlékezete

oldal nyomtatása Share

Oláh Miklós emlékezete az erdélyi születésű és apai részről minden bizonnyal román származású humanista történetíró (Nagyszeben, 1493. jan. 10. 1568. jan. 15. Bécs) a váradi székesegyházi iskolában végezte tanulmányait, s a magyar királyi kancellária szolgálatából indult el és lett előbb pécsi, majd esztergomi kanonok s végül (1553-tól haláláig) a magyar katolikus egyház legmagasabb méltósága: esztergomi érsek. Életének egy időszakában, 1531-től Németalföldön mint a Mohácsnál elesett II. Lajos király özvegyének, Mária királynénak a titkára, kapcsolatba került kora több neves humanista tudósával, közöttük Rotterdami Erasmusszal is, amiről fennmaradt levelezése tanúskodik. Ez idő alatt írja meg tervezett nagy magyar történeti munkájának bevezető részét, a Hungariát (amely a magyar történetre vonatkozó akkori ismeretek mellett Magyarország részletes földrajzi és gazdasági leírását is tartalmazza), valamint műve második részét, az Attilát, a hun történet összefoglalását.

Jóllehet kora kiváló humanista tudósa volt, az erdélyi történetírás viszonylag kevés figyelmet szentelt alakjának, holott születése, rokoni kapcsolatai, műveltségének gyökerei egyaránt ide kötötték. A havaselvi vajdarokonsággal büszkélkedő apja Szászváros királybírája, az erdélyi sóbányák, a sókamara egyik vezető tisztviselője, testvére, Máté ugyancsak szászvárosi királybíró, a szebeni polgárcsaládból származó édesanyja, Huszár Borbála pedig a Hunyadiakkal rokon famíliákkal, a Bogáthiakkal és Gerendiekkel ápolta a családi kapcsolatokat. Az Oláh Miklósra vonatkozó kutatások, az *Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítása körül fáradozó Kemény József úttörését (1858) követően, hosszú időn keresztül a család, illetve a humanista tudós román vagy magyar voltának bizonygatására szorítkoztak: N. Iorga még mint renegátot emlegette, és csak a két háború között Ştefan Bezdechi és Ioan Lupaş reá vonatkozó tanulmányaiban fogalmazódott meg, hogy személyében a szerzők egy román humanista tudóst látnak. A magyar történetírás viszont elsősorban az esztergomi érseket és a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati jezsuita akadémia alapítóját (1554) értékelte. Az erdélyi magyar történetírás ez ideig igen keveset foglalkozott vele. 1968-ban, halálának 400. évfordulója adott alkalmat néhány olyan tanulmány megírására, melyek előbbre vitték a reá vonatkozó kutatások ügyét. Ekkor bukkant rá *Jakó Zsigmond az Esterházy családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárában Oláh Miklós 1548-ban, illetve 1558-ban keltezett két címeres nemeslevelére, melyeknek művészettörténeti elemzését Kovács András végezte el, *Tonk Sándor pedig a két oklevél szövege alapján *tett kísérletet az Oláh család származásrendjének, genealógiájának tisztázására, kimutatva, hogy a kérdés körüli zűrzavart maga a humanista tudós keltette, amikor családja előkelő voltát bizonyítandó, megszépítette családfáját. Ugyancsak az évforduló kapcsán *Jakó Zsigmond a tudós iskolaalapító katolikus főpap munkásságáról közölt korszerű értékelést a *Korunk hasábjain. Oláh Miklós Hungariájának magyar vonatkozású nyelvi adatait *Fodor István vizsgálta, és eredményeit 1990-ben megjelent tanulmányában *tette közzé.

Végezetül, 1993-ban születésének ötszázadik évfordulóján a kolozsvári tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke nemzetközi tudományos konferenciát rendezett tiszteletére, melynek anyagát külön kötetben jelentette meg.

Műveinek kiadása: Nicolaus Olahus: Hungaria Athila. Ediderunt Colomannus Eperjessy et Ladislaus Juhász. Bp. 1938. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Saeculum XVI.). Magyarul: Hungária. In: Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. (Válogatta Klaniczay Tibor. Bp. 1982. 1044-1097); levelezése: Oláh Miklós, II. Lajos és Mária királyné titkára, utóbb magy. orsz. cancellár, esztergomi érsekprímás és kir. helytartó levelezése (Kiad. Ipolyi Arnold. Bp. 1825. Monumenta Hungariae Historica 25).

Kemény József: Oláh Miklós emlékezete. Új Magyar Múzeum 1858. I. 227-233. Balogh Margit: Oláh Miklós Hungáriája, mint művelődéstörténeti kútfő. Bp. 1903. Iorga, N.: Renegaţii în trecutul ţărilor noastre şi al neamului românesc [Renegátok országaink és a román nép múltjában]. Analele Academiei Române. Memoriile Secţiei de Istorie. Ser. II. Tom. XXXIV. 1913-1914. Lupaş, I.: Doi umanişti români în secolul al XVI-lea [Két román humanista a XVI. században]. Anuarul Inst. de Istorie Naţională a Universităţii din Cluj. Vol. IV. 1926-1927. 337-363. Bezdechi, Ştefan: Familia lui Nicolaus Olahus [Oláh Miklós családja]. Anuarul Inst. de Istorie Naţională a Universităţii din Cluj. Vol. V. 1928-30. 63-85. Albu Corneliu: O neobişnuită prietenie epistolară Olahus şi Erasmus [Egy szokatlan levelezésbeli barátság: Olahus és Erasmus]. *Magazin Istoric, 1967/4. Firu, I. S.-Albu, Corneliu: Umanistul Nicolae Olahus (Nicolaie Românul) [Nicolae Olahus (Román Miklós), a humanista]. Válogatott írások, bevezető és jegyzetek. 1968. Sacerdoţeanu, A.: Stema lui Dan al II-lea şi legăturile cu familiile Huniade şi Olah [II. Dan címere és kapcsolatai a Hunyadi és Oláh családokkal]. Revista Muzeelor V (1968). 5-16. *Jakó Zsigmond-Kovács András: Diplomele de înnobilare şi iconografia lui Nicolaus Olahus [Nicolaus Olahus nemeslevelei és képmásai]. Revista Muzeelor VI (1969), 101-110. Tonk, Al.: Diplomele de înnobilare ale lui Nicolaus Olahus. Unele probleme privind genealogia familiei Olahus [Nicolaus Olahus nemeslevelei. Az Oláh család genealógiájának néhány kérdése]. Revista Arhivelor XII (1969), 1. sz. 13-31. *Fodor István: Oláh Miklós Hungáriája. Egy eddig ismeretlen *kézirat és a magyar nyelvi adatok tanulságai. Bp. 1990 (In: Humanizmus és reformáció. 17). Tonk, Alexandru: Cariera unui intelectual în secolul al XVI-lea (Drumul lui Nicolaus Olahus spre scaunul episcopal) [Egy értelmiségi pálya a XVI. században. Nicolaus Olahus útja a püspöki székbe]. In: De la umanism la iluminism [A humanizmustól a felvilágosodásig. A Kolozsvárt 1993-ban rendezett tudományos ülésszakon elhangzott előadások]. Mv. 1994. 7-13.

(To. S.)