Ágoston Vilmos

oldal nyomtatása Share

Ágoston Vilmos (Marosvásárhely, 1947. júl. 8.) – esszéíró, kritikus. Szülővárosában érettségizett, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filológiai karán – közben építőtelepi segédmunkásként – angol-magyar szakot végzett. 1972-től angol nyelvtanár a csíkszeredai gimnáziumban, 1978 óta a marosvásárhelyi rádió belső munkatársa. Irodalmi pályáját 1969-ben kezdte az Utunknál, kritikái itt s a Korunk, Igaz Szó, A Hét, Ifjúmunkás, Hargita hasábjain jelennek meg. A Szövegek és körülmények c. antológiában (1974) a humanista Fábry Zoltán hitéről és félelméről értekezett, kísérő tanulmányaival jelentek meg 1974 és 1978 között a Kriterionnál a Drámák sorozatban Albee, a Horizont sorozatban Hemingway, Thornton Wilder, Joyce és Déry Tibor munkái.

Összeállította Kimaradt Szó c. alatt (1979) a fiatal költők antológiáját s mint a már „harmadik nemzedék”-ig jutott Forrás-nemzedék magyarázója és bírálója itt szegezi le tételét: „A pátosz, ami valamikor emelkedettséget, álproblémákon túllátó bölcsességet jelentett, visszatetszően az álproblémák megoldásává egyszerűsödött, és nem téveszthetjük össze a lírával, ami a szigorúan végiggondolt logikai ellentmondásoknak nem a megoldását, hanem a művészeti transzponálását jelenti.” Az Ifjúmunkás és az Igaz Szó Irodalmi Köre közös marosvásárhelyi ülésén elhangzott előadását Lássuk, miért gyűltünk össze c. alatt az Ifjúmunkás közölte (1980/21).

Önálló kötete: Humanizmus: ettől-eddig? (Esszék és kritikák. Forrás 1977).