Oroszhegyi Józsa emlékezete

oldal nyomtatása Share

Oroszhegyi Józsa emlékezete A 48-as pesti forradalmi ifjak köréhez tartozó Oroszhegyi (Szabó) Józsa (1822-1870) emlékezetét az utódokban elsősorban Jókai Mór visszaemlékezései (Életemből, Az én kortársaim), valamint a nem sokkal később Bukarestbe került Koós Ferenc emlékiratai (Életem és emlékeim) tartották életben. Jókai az egykori forradalmi kormánybiztos, a "Pesti Gerillacsapat" megszervezője és őrnagya, a halálra, majd 10 évi nehéz börtönre ítélt és Josefstadtban raboskodó orvos 1849 tavaszi felvidéki hősiességét köszöntötte lelkes cikkben (Oroszhegyi Józsa. Esti Lapok 1849. márc. 17.), s Enyém, tied, övé c. regényében is megörökítette. Császári kegyelemmel szabadulva 1856-ban előbb Abrudbányán orvos, majd átkelve a Kárpátokon megannyi 48-as magyar forradalmár útján, Bukarestben, Râmnicu-Săratban, majd Foksányban teljesített orvosi szolgálatot. 1860-ban szerkesztője volt a Bukaresti Magyar Közlönynek is.

Erre az időszakra utal a Román élet későbbi kiadója, *Bíró Sándor: "Koós Ferenc őszintén örült Oroszhegyi érkezésének. Éppen akkortájt indította volt meg a Bukaresti Magyar Közlöny című hetilapját. Ezzel szerette volna még jobban összefogni a Romániában élő magyarokat. Rendszeresen közölte a magyar vonatkozású híreket, számba vette a romániai magyarok munkáját és buzgón dolgozott a magyar-román jó viszony biztosítása érdekében. A sokoldalú és rendkívül művelt Oroszhegyitől Koós méltán remélhetett közreműködést és jó segítséget [...] Koós egyedül nem csinálhatott mindent, viszont a magyarok iránt akkor még általában elismerő román közvélemény magatartása állandó figyelmet igényelt."

Mielőtt a *Bíró Sándor által később sajtó alá rendezett és Román élet címmel kiadott összegyűjtött tudósításait papírra vetette volna, már jelentek meg alkalomszerűen a román népélettel kapcsolatos írásai: havasi népmondákat dolgozott fel (Regélő, 1842), Erdély nyugati havasairól címmel út- és környezetleírását közölte Emich Nagy Képes Naptára (1861); Dobrudzsában szerzett tapasztalatait pedig nemcsak a nagyközönség számára írta meg (Magyar Sajtó 1863), hanem az orvostudomány számára is összefoglalta (Gyógyászat 1863).

A Román élet szövegkiadása az aradi Alföld számára 1861-63 között írt és ott megjelent Levelek Romániából c. sorozatán alapul.

A Román élet megjelenése után többször történt említés Oroszhegyi Józsáról. Bisztray Gyula, az egykori fogarasi diák és Babits-tanítvány több magyar forradalmár között az ő halálos ítéletét is közölte. Életével, orvosi és közírói munkásságával *Izsák Sámuel foglalkozott behatóan; ő azonosította Oroszhegyi munkájaként Erdély aranyvidéke orvosi szempontból c. kéziratos művét, amely fontos népismereti és népegészségügyi megfigyeléseket is tartalmaz, *Jancsó Elemér pedig két, a korszakra vonatkozó összefoglaló tanulmányában (Román-magyar művelődési kapcsolatok a XVIII-XIX. században. *Utunk 1956/ 20; A kolozsvári magyar színház útja a romantikától a realizmusig. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1963/2) utalt forradalom alatti, illetve a regáti magyar életben betöltött szerepére. A Román élet újrakiadásának terve is felmerült a 70-es években a Kriterion Könyvkiadó Téka-sorozatában, *A Hét közölt is néhány részletet a könyvből (1973/39), a kötetben való kiadás terve azonban nem valósult meg.

[Nekrológ]. *Vasárnapi Újság 1870/10. *Bíró Sándor: Dr. Oroszhegyi (Szabó) Józsa (1822-1870). Bevezető tanulmány a Román élet 1942-es kiadásához. Bisztray Gyula: Kossuth, Táncsics és forradalmártársaik halálos ítélete. Irodalomtörténet 1951. 480-500. Izsák S.: Józsa Oroszhegyi (Szabó) un medic militant al apropierii româno-maghiare. In: Aspecte din trecutul medicinii româneşti. 1954. 108-133; uő: Despre o topografie medicală necunoscută: Regiunea auriferă a Ardealului din punct de vedere medical de dr. Józsa Oroszhegyi. In: Istoria medicinii. Studii şi cercetări. 1957. 164-182; uő: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen topográfiája: *Erdély aranyvidéke orvosi szempontból. Communicationes (Bp) 1957/6-7. 16-56. Kerekes Zoltán: A pesti szabad portyázó csapat története. Hadtörténeti Közlemények 1967. 65-105.

(D. Gy. S. Zs.)