örmény-magyar irodalmi kapcsolatok

oldal nyomtatása Share

örmény-magyar irodalmi kapcsolatok Az *erdélyi magyar-örmény irodalom indulása, kibontakozása és a szellemi életbe való bekapcsolódása a 19. század második feléig nyúlik vissza. Az örménység egy csoportja hosszú vándorlás után 1672-ben telepedett le *Erdélyben, elsősorban Gyergyószentmiklóson, Besztercén, Görgényszentimrén, Ebesfalván (a későbbi Erzsébetvárosban). Szamosújváron eleinte kevesen voltak, a körülmények alakulásával azonban rövidesen itt épült fel az "örményváros": Armenopolis. A 19. század második felében még egy utolsó örmény menekült-raj érkezett a hatalmas véráldozatot követelő pogromok elől Moldvába, majd onnan *Erdélybe. Ez a népcsoport a korábbi *erdélyi örmény közösségekben lelt otthonra.

Az *erdélyi örmények fokozatosan bekapcsolódva *Erdély gazdasági és társadalmi életébe, idővel nagy részben elmagyarosodtak, s e folyamattal együtt fejlődött ki egy örmény tárgykörű magyar irodalom is.

Az *erdélyi örménység kérdéseivel tudományosan első ízben Szongott Kristóf (1843-1907) foglalkozott. Mint a magyar armenológia megteremtője és művelője, 1887-ben Govrik Gergely szamosújvári örmény-katolikus főpappal együtt megalapította, húsz éven át kiadta, szerkesztette és nagy részben írta az Armenia c. magyarörmény havi szemlét. A folyóirat munkatársai közül kiemelkedik Markovich Jakab marosvásárhelyi múzeumigazgató, aki az örmény őstörténet legendáit és munkáit dolgozta fel. Molnár Antal (1847-1902) szamosújvári levéltáros nemcsak elsőként ismertette Arménia ősének, Urartunak a történetét, hanem az olvasók elé tárta az "örmény kérdés" törökországi és nemzetközi vonatkozásait is, s megírta Szamosújvár monográfiáját (kézirata a városi levéltárban). Govrik Gergely a pogány ősvallás mítoszaiba avatta be az olvasót, s megörökítette az *Erdélyben akkor még létezett örmény nyelvű feliratokat is. Bányai Elemér (Zuboly, 1875-1915) és Temesváry János történész forrásfeldolgozásaival és művelődéstörténeti írásaival tűnt ki. Ávedik Lukács erzsébetvárosi iskolaigazgató, majd örmény-katolikus plébános és főesperes saját városáról és a világban szétszórt örmény településekről számolt be. Herrmann Antal néprajzprofesszor tárgyi néprajzi cikkeivel hívta fel magára a figyelmet. *Merza Gyula (1861-1943) az *erdélyi örmények folklórját tárta fel, s az önálló örmény nemzeti egyházat ismertette. Törös Tivadar levéltáros az 1848-49-es szabadságharc örmény résztvevőiről számolt be.

Teret kapott a folyóiratban a szépirodalom is. Esztegár László szamosújvári könyvtáros az örmény költészetről cikkezett, Szongott Kristóf Petőfi-verseket fordított örményre s örmény elbeszéléseket magyarra. Simay Gergely és Simay János irodalomtörténeti cikkek és örmény versek fordításával gazdagította a lapot. Patrubány Lukács egyetemi magántanár örmény nyelvtudományi értekezései mellett örmény nyelven verseket is költött.

Szongott Kristóf kezdeményezésére megszületett Szamosújvárott az Örmény Múzeum. *Kapatán Márton örmény katolikus plébános és egy időben az Örmény Múzeum igazgatója örmény történelmi és etnográfiai cikkeivel szerepelt az Armenia hasábjain, s Aki templomot ad, Istennek ad (Szv. 1930) c. munkájában közölte az *erdélyi örmény-katolikusok névsorát.

A másik neves örmény település, Erzsébetváros armenológusának, Ávedik Lukácsnak munkái közül kiemelkedik Az örmény tudományos akadémia (Segesvár 1894) és Az örmény kereszténység eredete (Erzsébetváros 1904) c. mű. Örmény tárgyú kötetekkel jelentkezett a magyar gyorsírói szakértő, tanügyi és jogi szakíró *Gopcsa László (1865-1933) is: Örmény közmondások (Kv. 1888) és Örmény regék (Bp. 1911). Ide sorolható az *Ellenzék, Kolozsvári Hírlap, *Vasárnapi Újság munkatársának, Bányai Elemérnek háromkötetes Örmény anekdoták (Szv. 1892) c. gyűjteménye is.

A főhatalom változása után Romániában folytatódik az armenológia magyar művelése *Alexa Ferenc (1890-1957) ezer szóból álló magyar-örmény szótárával (Erzsébetváros 1922). Az örménykutatásnak a századforduló körüli években történt felvirágzása után az 1930-as években is volt néhány próbálkozás, amelynek két jelentős műve a Magyarországon kiadásra talált Arménia népe (Gödöllő 1934) Hovhanneszian Eghia, valamint Az örmény kérdés a magyar közvéleményben (Bp. 1942) Korbuly Domokos tollából.

Szamosújváron *Gabányi János gazdagította a magyarörmény irodalmat néprajzi dolgozataival s a helybeli *gimnázium 1942-43-as évkönyvében Szongott Kristófról írt monográfiájával. Gyergyószentmiklóson Tarisznyás Márton, a Gyergyói Tájmúzeum megszervezője és vezetője három évtizeden át folytatott kutatásainak eredményét többkötetes kiadásra készítette elő. Ebből csak az első kötet jelent meg Gyergyó történeti néprajza (1982) c. alatt, részletesen elemezve a tájbeli örmények múltját helybeli dokumentumok alapján. Halála (1996. jún. 20.) után munkáját *Garda Dezső tanár folytatja, bemutatva az örmény betelepülők életét is Gyergyó a történelmi idő vonzásában (Székelyudvarhely 1992) c. munkájában.

Egyedülálló családtörténeti vállalkozás a Csíkszeredából Bécsbe kikerült Száva Tibor-Sándor könyve, A csíkszépvízi Száva család, amelyben a szerző az 1672-ben *Erdélybe betelepült őstől napjainkig, kilenc nemzedéken át kíséri végig Ohánnesz (Bábu) Sahagián leszármazottainak életútját.

1991-ben megalakult Kolozsvárt az Armenia Örménymagyar Baráti Társaság Keresztes Zoltán elnökletével. 1992 szeptembere óta megjelenik a társaság időszaki szemléje, az Arménia, s felújítva a Szongott-féle lapalapítás hagyományait, vállalja az *erdélyi magyarörménység tudatának ébrentartását és ápolását.

Szongott Kristóf: Szamosújvár, a magyarörmény metropolisz írásban és képekben. Szv. 1893; uő: A magyarhoni örmény családok genealógiája. Szv. 1898. *Merza Gyula: A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról. Szv. 1902; uő: Az örmény népköltőkről. Szv. 1907; uő: Az örmény település története Magyarországon. Kv. 1913. Ávedik Félix-Merza Gyula-Alexa Ferenc: Az örmény nép. Bp. 1922. Erdély örményei. *Keleti Újság 1929. jún. 16. Papp Bogdán: Örmények. *Ellenzék 1936. ápr. 19. Örmények a magyar közéletben. *Keleti Újság 1941. ápr. 6. Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány. Kós Károly előszavával (1982; újrakiadás Bp. 1994). Korbuly Domokos-Simon József Zaven: Örmény-magyar *bibliográfia magyar nyelven. Bp. 1986. Keresztes Zoltán: Az *erdélyi örmények története és a Keresztes-családfa. Bp. Unió 1991/4. Sáska Jenő: A romániai örmény katolikus egyház. Arménia 1992. szept. 1. Dr. Száva Tibor Sándor: A csíkszépvízi Száva család. *Erdélyi családtörténet. 1640-2000. (Bécs é. n.; újrakiadás Csíkszereda 2000). Bogos Mária: A szépvízi örmény közösség. Bp. 1997. Az *erdélyi magyarörmények társadalmi szerepe, örmény-katolikus egyháza és identitástudata régen és ma. Bp. 2000. Gazdovits Miklós: Az *erdélyi örmények történetéből. Kv. 2000. A romániai katolikus örmények ordinariátusa. Szv. 2001.

(Ke. Z.-Sz. M.)