Benkő Samu

oldal nyomtatása Share

Benkő Samu (Lőrincfalva, 1928. febr. 25.) – művelődéstörténész. B. Nagy Margit férje. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári ref. kollégiumban végezte. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja. Tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetem filozófiai karán szerzett, ahol Gaál Gábor mellett egyetemi gyakornok, később tanársegéd (1949–52); közben fél évig általános iskolai tanár Fazekasvarsándon. 1953-tól az Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében kutató, majd főkutató. 1975-től az RSZK Akadémiája kolozsvári könyvtárának tudományos főkutatója. 1957-58-ban szerkesztő a Korunknál, a Kriterion Könyvkiadónál megjelenő Téka-sorozat szerkesztőbizottsági tagja. Érdeklődése mindinkább a hazai művelődéstörténet felé irányul, annak is a XVIII-XIX. századi hagyományait kutatja. Első cikke a marosvásárhelyi Szabad Szóban jelent meg 1946-ban, azóta valamennyi hazai magyar folyóiratban folytat közírói, kritikai és szakírói munkásságot. Úttörő munkát végzett Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában, ilyen irányú kutatásait a szakemberek (Tóth Imre) és írók (Németh László) egyaránt magasra becsülik. Tanulmánya az első erdélyi magyar folyóiratról (Korunk 1957/8), Kemény Zsigmond publicisztikájának eszmetörténetéről (Korunk 1964/12 és 1965/1) s Petőfi-elemzése (A história és a vers, Igaz Szó 1969/11) forrásértékű. Közreadta Kemény Zsigmondnak a sepsiszentgyörgyi levéltárból előkerült naplóját; a bevezető tanulmány itthon s külföldön is nagy visszhangot váltott ki. Újabb Kemény-tanulmányaiban az író történelmi érdeklődését, a nemzetiségi kérdésről 1860-61-ben írott cikkeit és műveltségének rétegeit elemzi (Kemény Zsigmond műveltsége, A regény és a történelem, Korigény és erkölcsi parancs). Mindhárom eredetileg 1975-ös tanulmány A helyzettudat változásai c. kötetben.

Munkatársa az Istoria României III. kötetének (1964), egyik fordítója az Erdély története c. akadémiai munkának (1964) és fordítója Victor Cheresteşiu A balázsfalvi nemzetgyűlés (1967) c. művének, társszerkesztője a Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) c. sorozatnak s a Székely felkelés 1595-1596 c. kötetnek (Demény Lajossal és Vekov Károllyal, románul 1978, magyarul 1979). Írásait a múlt közelhozása napjainkhoz, a honi helytállás és európai kitekintés összhangkeresése, a mondandó választékos megfogalmazása jellemzi. Művelődéstörténeti dolgozataival nemcsak a haladó erdélyi hagyományokat teszi élővé, hanem új, tudományos megalapozást is ad a korszerű humanista nemzetiségi öntudatnak, feloldva „egyetemesség és provincia századok óta hordozott ellentmondását”. Tudomány- és iskolatörténeti írásaiban a kultúra egyetemes eredményeinek birtokbavételét és az alkotómunka hazai kibontakozását vizsgálja.

Munkái: Az erdélyi műszaki és gazdasági értelmiség kialakulásának kérdéséről (a Csetri Elekkel és Imreh Istvánnal közös Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről c. kötetben, 1956); Bolyai János vallomásai (1968, 2. kiadás 1972, románul 1976); Sorsformáló értelem (művelődéstörténeti dolgozatok, 1971); Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen (1972); A helyzettudat változásai (művelődéstörténeti dolgozatok, 1977); Apa és fiú (Bolyai-tanulmányok, Bp. 1978); „A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” (beszélgetései Kós Károllyal, 1978); Haladás és megmaradás (művelődéstörténeti tanulmányok, Bp. 1979).

Szerkesztésében megjelent kiadványok: Minek nevezzelek (száz szerelmes vers magyar klasszikus költőktől, 1955); Arany János: Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje (utószóval, 1956); Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel, 1966); Kemény Zsigmond naplója (1966, 2. kiadás Bp. 1974); Bolyai-levelek (Téka 1975); II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (Téka 1976); Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy demokrát lapdacsok aristocrat görcs ellen (Téka 1976); Erdélyi Muzéum 1814–1818 (válogatás bevezetővel, Téka 1979).

Írói álnevei: Benkő Mátyás, Dósa Ferenc.

Kozma Dezső: Kemény Zsigmond Erdélyben. Utunk 1966/24. Rigó László: Kemény Zsigmond naplója. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1967/3. Imreh István: Útleírás, mely utat mutat. Korunk 1967/4. Mikó Imre: Bolyai János vallomásai. Igaz Szó 1969/2. Tóth Imre: A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban. Korunk 1969/3. Vekerdi László: Bolyai János vallomásai. Valóság, Bp. 1969/4; újraközölve Befejezetlen jelen, Bp. 1971. 486-90. Trócsányi Zsolt: Erdélyi arcok Két tanulmánykötetről. Tiszatáj, Szeged 1969/10. Gáll Ernő: Értelmiségünk múltjának kutatója. A Hét 1971/49. Szilágyi Domokos: Sorsformáló értelem. Könyvtári Szemle 1972/1. Balogh Edgár: Serkentő párhuzamok; Bajor Andor: Megmentett múlt. Igaz Szó 1972/3. Marosi Péter: Murokországi kóstoló. Utunk 1972/47. Beke György: Írásaimmal hatni akarok. Beszélgetés B. S.val. A Hét 1975/27. Imreh István: A változásformáló értelem. Utunk 1978/8. Balogh Edgár: A helyzettudat változásai. Igaz Szó 1978/3. Egyed Ákos: Művelődéstörténetünk útjai. Korunk 1978/3. Czine Mihály: A legszebb élet... B. S. beszélgetései Kós Károllyal. Forrás, Kecskemét 1979/6. Marosi Péter: Vallani és vállalni. Utunk 1979/33. Fábián Ernő: Anyanyelv és műveltség. Utunk 1979/36. - Ratzky Rita: B. S.: Haladás és megmaradás. Valóság, Bp. 1979/12. Németh László: A két Bolyai marosvásárhelyi bemutatójára. Az Utolsó széttekintés c. kötetben. Bp. 1980. 729–730. Kiss András: Haladás és megmaradás. Utunk 1980/34.