Pakocs

oldal nyomtatása Share

Pakocs (Pakots) Károly (Nagykároly, 1892. nov. 17. 1966. okt. 23. Bukarest) költő, elbeszélő. Középiskoláit szülővárosában és Szatmárnémetiben, róm. kat. teológiai tanulmányait Budapesten végezte. 1915-ben szentelték pappá. Lelkészi pályáját Máramarosszigeten kezdte; 1920-ban teológiai tanár, 1921-től püspöki titkár, 1937-től kanonok, 1942-től püspöki vikárius Szatmáron. A szatmári püspökség államilag történt megszüntetése után 1951-től teológiai tanár Gyulafehérváron, majd Iaşi-ban.

Saját vallomása szerint Rabindranath Tagore hatása alatt alakul ki vallásos lírája, amelyet *Molter Károly Jöttem Isten városából c. verskötete kapcsán a Mécs Lászlóéval hasonlít össze. Világát a maga keresztény *mivoltában zártabbnak érzi a Mécs Lászlóénál; ő nem ismeri a külvilág próbatételeit, "támadatlan és nem támadó kereszténységével hirdeti [...] a költő-tulajdonságok legszebbikét: a hitet". Költői fejlődésében azonban fontosnak tartaná, ha "szemét *mind többet fordítaná a földi dolgok megfigyelésére". Mert "az ember önmagának a legnagyobb titok, ez a líra igazsága" (*Pásztortűz 1929/9. 215). ~ költészete nyelvi eszközeiben is szegényesebb papköltő-társáénál, s idegen tőle annak metafizikai játéka is.

Az a "rendületlen, hívő optimizmus", amelyet *Osvát Kálmán az Erdélyi Lexikon róla írott szócikkében költészetére jellemzőnek tart, prózáját is áthatja. Elbeszéléseinek és regényeinek vallásos moralitását követve azonban nemegyszer vész el alakjainak realitása. Lélekzuhanás c. regényének hőse, Cézár hol a szerzetesi élet magasztosságának légkörében él, hol a bűn mélységeiben vergődik (Lucifer által hatalmába kerítve meggyilkolja jótevőjét és rablóvezér lesz), majd ismét visszatér a bűnbánat és a hit útjára. A szerző *Rass Károly megítélése szerint nem tudja lélektanilag hitelessé tenni ezeket a változásokat, indoklásai a romantika ködébe vesznek (*Erdélyi Múzeum 1936. 273).

Verseit, novelláit, vallásos elmélkedéseit az *Erdélyi Helikon, az Erdélyi Irodalmi *Szemle, a Hírnök, a Keleti Újság, a *Pásztortűz, a *Vasárnap közölte; 1929-30 között a szatmári Katholikus Élet belső munkatársa volt. Irodalmi munkásságáért 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.

Műfordítóként önálló kötetben adta ki Savonarola-versfordításait (Kv. 1939), s színdarabírással is kísérletezett.

1942-43-ban felelős szerkesztőként jegyzi a Szatmári Katolikus Élet c. lapot, 1944 elején a *Nagybánya és Vidékét.

Önálló munkái: Nem csak kenyérrel él az ember (Világnézeti kérdések. Szatmárnémeti 1919); Forró szavak (versek, uo. 1924); Hazafelé (novellák, Nagykároly 1926); Lélekország (versek, Szatmárnémeti 1929); Lélekzuhanás (regény, Bp. 1928); Jöttem Isten városából (versek, Szatmárnémeti 1929); Örömet akartok? (prédikációk, Bp. 1932); Istent kiált a tenger (versek, Kv. 1934); Édua áldozata (történelmi regény, Bp. 1934); Júdás-misztérium (Kv. 1938); Tékozló fiú (színmű, *Nagybánya 1939); A lélek indul (versek, Bp. 1941); A lélek visszatér (elbeszélések, Bp. 1941); Különös emberek (novellák, Bp. 1942); A hét ajándék Istene (Bp. 1943).

Rass Károly: P. K.: Forró szavak. Erdélyi Irodalmi *Szemle 1924/5-6; uő: Lélekzuhanás. *Vasárnap 1929/9; uő: A *mi regényirodalmunk. *Erdélyi Múzeum 1936. 245-273. W. Gy. [Walter Gyula]: Forró szavak. *Pásztortűz 1924/9. Rajka László: Hazafelé. P. K. novellái. *Pásztortűz 1926/6. Kiss Ernő: Lélekország. P. K. versei. *Pásztortűz 1927/4. Magyar Bálint: Lélekország. *Szabad Szó 1927/5; uő: P. K.: Édua áldozata. *Erdélyi Tudósító 1934/4. Reischel Artúr: Könyvek között. uo. 1934/9. *Molter Károly: P. K.: Jöttem Isten városából. *Pásztortűz 1929/9; uő: P. K.: Jöttem Isten városából. *Erdélyi Helikon 1929/7. Rónay György: P. K.: Édua áldozata. *Vasárnap 1934/2. Nagy Karola: Ne nézz utánam. Bp. 1984. 287-296 (P. K. három levele).

(B. L. S. Zs.)