Pál András

oldal nyomtatása Share

Pál András (Tatrang, 1886. szept. 25. 1971. dec. 21. Brassó) költő, novellista. A hosszúfalusi polgári iskolát végezte el, majd Eperjesen szerzett tanítói oklevelet. Előbb Kisromhánypusztán volt tanító, majd 1922-ben szülőfaluja hazahívta felekezeti iskolájához igazgatónak, 1925-ben azonban elbocsátották állásából. Szövetkezeti felelős Tatrangon, alkalmi *munkás Brassóban. 1946-ban visszahívták a tanügyhöz, nyugdíjazásáig tanfelügyelő.

Már 1907-ben közölt cikkeket a hosszúfalusi Csángó Újságban és az Evangélikus Életben. 1908-ban Ilonka dalok c. verseskötetet adott ki. 1942-ben A csángó expressz c. karcolatával megnyerte a temesvári *Déli Hírlap irodalmi pályázatát. Novellával szerepelt a *Vita Zsigmond szerkesztette Romániai magyar írók antológiájában (Nagyenyed 1943). A hétfalusi csángók eredetéről, történetéről, néprajzáról szóló cikkeit szívesen közölte a Magyar Nyelvőr és Ethnographia Budapesten, Romániában a Korunk, Pásztortűz, Délkelet, Csángó Újság, Csángó Naptár, Havi Szemle. A temető költészete c. munkájában Tatrang, Halmágy és Bácsfalu régi sírfeliratait gyűjtötte össze, bemutatva a halál népi költészetének gazdagságát.

Álneve: Tatrangi.

(Sz. S.)