Páll Lajos

oldal nyomtatása Share

Páll Lajos (Korond, 1938. ápr. 2.) költő, festőművész. Székely fazekascsalád tizenharmadik gyermeke. Szülőfalujában, a Tószegen nevelkedett, s onnan járt elemi iskolába, azután a marosvásárhelyi Művészeti Líceumba, ahol 1955-ben érettségizett. Már az elemiben szerencséje volt amint Gálfalvi Györgynek vallja: "nemhiába vagyok egyszerre hetedik és tizenharmadik gyerek, ha az élőket és a halottakat is ideszámítjuk", mert Korondon tanított akkor *Benczédi Sándor szobrászművész és Haáz Sándor, a székely népművészet kutatója, s nyaranta ott üdült *Trózner József zeneszerző, a marosvásárhelyi művészeti iskola igazgatója, aki felfedezte agyagmintázásait, s elvitte a tehetséges gyermeket a Művészeti Líceumba. Kiváló művésztanárok kezébe került itt, de Kemény János, Molter Károly, Bernáth Ernő, *Sütő András is már zsenge korában hozzájárult szellemi arcélének alakulásához. Később, Kolozsvárott, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Boros Zoltán, sőt Asztalos István, Nagy István, képzőművészként pedig Kádár Tibor, *Mohy Sándor játszottak szerepet jellemének, alkotói attitűdjének kialakulásában. Pedig a főiskolán csak két évet végezhetett (1956-58), mert az '56-os magyar forradalom leverését követő romániai megtorlások második hullámában 1958-ban őt is bebörtönzik. Csak 1962-ben szabadult, de tanulmányait már nem folytatja, hanem hazatér szülőfalujába és lesz "a mai *Erdély egyik legmarkánsabb festőművésze [aki] autentikus lírát ír, amely művészetében nem »kapcsolt áru«, hanem a teljességet célzó valóságos érték, legméltóbb kiegészítés" (Páskándi Géza). *Láng Gusztáv már első verseskötete (Fényimádók, 1970) kapcsán megfogalmazza a mindmáig érvényes szentenciát: "Korondnak a tájait, embereit viszi vászonra. Verseinek prozódiájában népdalok ritmusa kopog vissza [...], a népi formák azonban erősen avantgárd stilizáltsággal fejeznek ki modern életérzéseket."

Első versét az *Utunk közölte (1956), majd költeményei *jelentek meg az *Igaz Szó, *Utunk, *A Hét, Napsugár, Művelődés, Magyarországon a Tiszatáj, Kortárs, Napjaink, Látóhatár stb. hasábjain. Irodalmi munkásságáért 1995-ben Aranka György-díjjal tüntették ki.

Festészet és költészet olyan szorosan összetartozó *egység nála, hogy versköteteit is saját képeivel vagy festményvázlataival illusztrálja, de úgy, hogy a vidéken (Korondon) élő művész és költő mindig egyetemes érvényességű mondandót közvetít közönségének.

Állandó tárlata van szülőfalujában; festményeivel önálló kiállításokon szerepelt több székelyföldi városban, Kolozsvárt, Budapesten, Szegeden; közös tárlatokon Bukarestben, Németország több városában. A képzőművészről Tömöry Péter készített TV-filmet (1975). A Korondon megjelenő Hazanéző c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

Önálló kötetei: Fényimádók (versek, *Majtényi Erik előszavával, 1970 = Forrás); Köves földek (versek és képek, 1980); Szárazvillámlás (versek és képek, Bp. 1993); Partraszállás (versek és vázlatok, Csíkszereda 1994); Andromakhé uszályán (versek, Csíkszereda 1996).

Szilágyi Júlia: P. L. versei. *Korunk 1968/7. Balla Zsófia: P. L.: Fényimádók. *Utunk 1970/42. Farkas Árpád: P. L.: Fényimádók. *Előre 1970. dec. 11. Izsák József: Mi forog a korongon. *Utunk 1970/49. *Láng Gusztáv: Vers és modor. *A Hét 1970/3. Újraközölve: A *jelen idő nyomában. 1976. Székely János: P. L.: Fényimádók. *Igaz Szó 1971/1. Szakolczay Lajos: Rendhagyó költő. Napjaink 1972/2. Mózes Attila: Hangulatok és tájelemek keretben. *Utunk 1980/47. Szőcs István: Köves földek. *Előre 1980. aug. 15. Borcsa János: "Dúdolni minden bajra oldó dallamot". *Korunk 1981/5. Gálfalvi György: Arcképek P. L. *Igaz Szó 1987/9. Újraközölve: Találkozásaink. 1989. Páskándi Géza: P. L.-ról. Kortárs *Magazin 1994/1. Bogdán László: Partraszállás (Vázlat P. L.-ról). *A Hét, 1994/14. P. L. Szatmári László előszavával (Csíkszereda 2001 = Műterem).

(G. D.)