Pap István

oldal nyomtatása Share

Pap István (Verespatak, 1915. febr. 23. 1994. febr. 5. Kolozsvár) mezőgazdasági szakíró. ~ Lajos és ~ Géza testvére. A székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett (1931), egyetemi tanulmányait az I. Ferdinánd Egyetem matematika szakán kezdte, majd a Mezőgazdasági Főiskolán Kolozsvárt szerzett gazdamérnöki diplomát (1944). Gyakorlatvezetőként itt kezdi pályáját, amelyet frontszolgálat és hadifogság szakított félbe. 1952-től előadótanár nyugalomba vonulásáig (1975). A mezőgazdasági tudományok doktora. A magyar kar felszámolása után román nyelven tartotta előadásait. A diktatúra bukását követő időszakban újjáalakuló Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (a volt *EMGE) tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Első írása az *EMGE naptárában jelent meg (1943). Már mint tanársegéd és adjunktus a gyakorlati tanszéken az üzemszervezés, nyilvántartás és könyvelés tárgykörébe vezette be diákjait. A mezőgazdasági gépesítési tanszéken mezőgazdasági géptant adott elő, az állattenyésztési tanszéken pedig a mezőgazdasági állattant, takarmányozástant, a háziállatok bonctanát, haltenyésztést, vadgazdaságtant, selyemhernyótenyésztést és méhészetet, kisállattenyésztést, járványtani és parazitológiai alapismereteket. Egyéni kutatásai főként a külföldről behozott háziállatfajták tulajdonságainak alakulására, hozamképességük megállapítására, a hozamok fokozására irányultak. Foglalkozott a gépi fejés lehetőségeivel, valamint a szarvasmarha-szelekcióval; ez a tárgya doktori értekezésének is.

Több mint harminc éven át gazdásznemzedékek oktatója volt. Magyar nyelven közölt tudományos ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja az ezret. A Romániai Magyar Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, Ifjúmunkás, Brassói Lapok, A Hét, *Művelődés, *Korunk munkatársa. Évtizedeken át cselekvő részese a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó (későbbi nevén *Ceres) kolozsvári műhelyének. Az agrónomus kézikönyve (1954) szerkesztőbizottságának tagja, a kéziratban maradt, ill. a Falvak Dolgozó Népében a nyolcvanas évek végén A-F címszavaival részben megjelent Mezőgazdasági kislexikon egyik szerzője. 1993-ban bekapcsolódott az újrainduló *Erdélyi Gazda szerkesztésébe is. A kolozsvári *rádió mezőgazdasági műsorának állandó előadója, s emlékezetes a bukaresti TV magyar nyelvű műsorában Dálnokról jelentem címmel forgatott sorozata, melyben kritikailag mutatta be a háromszéki település mezőgazdasági termelésének gondjait.

Az 1989-es fordulat után a *Cseke Péter szerkesztésében megjelent 4. RMDSZ-Füzetben, Mit várhat a falu a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől? c. tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy ésszerűtlen a termelőszövetkezetekben felhalmozott közös vagyon önkényes szétosztása, az értékek eltékozlása, s arra buzdított, hogy a tagok maguk vegyék kezükbe a gazdakörök termelésének megszervezését.

Önálló munkái: A gabonafélék ápolása (1951); A kapásnövények ápolása (1951); Búzatermesztők könyve (Szopos Andrással, 1953); Az agronómus kézikönyve (társszerzőkkel, 1954); Sertéshizlalás (1956); A háziállatok takarmányozása (Nagy Miklóssal, 1956, 1961, 1972); Bivalytenyésztés (Nagy Miklóssal, 1957); Állattenyésztési tanácsadó (1959, 1964); Házinyúl- és szárnyastenyésztés (1960); Hagyomány és korszerűség a gazdálkodásban (Kv. 1985, 1995); Háztáji állattartás (1989).

Szabó Attila: P. I. *Művelődés 1981/12. *Cseke Péter: Magyar nyelvű *mezőgazdasági irodalom Romániában (1919-1989). Agrártörténeti Szemle, Bp. 1991/1-4; uő: Rendhagyó életpálya az erdélyi agrárműveltség szolgálatában. Közli Hazatérő szavak. Bp. 1993. 203-05. Makkay József: Dr. P. I. (1915-1994). *Szabadság 1994. febr. 8.

(Cs. P.)