Pápai Páriz Ferenc emlékezete

oldal nyomtatása Share

Pápai Páriz Ferenc emlékezete A dési születésű jeles *erdélyi polihisztor, a nagyenyedi kollégium híres tanára, orvos, nyelvész, filozófus, író (1649-1716) az *erdélyi tudománytörténet sokoldalú, kiemelkedő alakjaként mindig is tárgya volt az utókor megtisztelő emlékezésének.

Első magyar nyelvű életrajza, méltatása és munkáinak felsorolása már megtalálható Bod Péter Magyar Athenásában (Nagyszeben 1766), s életéről Benkő Ferenc (1800), Kemény József (1860), majd a Bethlen Kollégium történetírója, P. *Szathmáry Károly (1868), családjáról pedig Makkai Domokos (1896) szolgáltattak újabb adatokat.

A két világháború között, mint az első magyar nyelvű orvosi könyv, a Pax corporis (Kv. 1690) szerzője, elsősorban az orvostörténet kutatóinak érdeklődését keltette föl. *Pataki Jenő három tanulmányban is foglalkozott az *Szemle">*Orvosi *Szemle hasábjain a nagyenyedi orvossal (1928), a tőle származó első magyar orvosi munkával (1933) és a nevelővel (1934), *Kótay Pál feldolgozta életrajzát (*Erdélyi Helikon 1939/1), és megrajzolta portréját (Erdélyi csillagok. Kv. 1942), *Parádi Ferenc az EME XII. vándorgyűlésén tartott előadást "orvosi értékéről" (1934). A nyelvész *Csűry Bálint szintén több tanulmányt szentelt munkásságának: foglalkozott két francia forrásával (Nyelvtudományi Közlemények 1931-34. 229-242), Faust- anekdotájával (*Erdélyi Múzeum 1932. 233-34), közölte ismeretlen glosszáit (Magyar Nyelv 1937. 177-79), s szélesebb olvasókörrel is megismertette szótárát, a "nevezetes *erdélyi könyv"-et (Pásztortűz 1932. 136-37). Ugyanakkor román kapcsolatainak is akadtak kutatói: N. Drăganu Mihail Halici román íróval és tudóssal való kapcsolatát tárta fel (Dacoromania, 1924, 1926), Göbl [Gáldi] László szótárának a román szótárirodalomra gyakorolt hatását kutatta (Nyelvtudományi Közlemények 1933. 68-87), Lőrincz Zoltán pedig román nyelven ismertette egy Kolozsvárt 1934-ben kiadott füzetében "az *erdélyi magyar orvos és író életét és munkásságát".

Az ötvenes években a jeles tudós munkásságának elfelejtett darabjára, az Izsák és Rebeka c. iskoladrámája 1703. és 1767. évi kiadásaira *Engel Károly irányította rá a figyelmet (Igaz Szó 1954/12), majd a Magyar Orvostörténeti Könyvtár szakközlönyében jelent meg több tanulmány, közlemény *erdélyi kutatók tollából: *Kótay Pál 1674-ben Bázelben kiadott orvosdoktori értekezését (Communicationes BHMedH 1956/4) és 1672-es drezdai útját ismertette (1965/37) és a Pax corporisról írt (1958/8-9), *Vita Zsigmond a mű különböző kiadásait vette számba (1962/25); Szabó T. Attila szótára alapján magyar szókincsének román eredetű kölcsönszóanyagát (Studia Univ. Babeş-Bolyai 1960; újraközölve Anyanyelvünk életéből c. kötetében. 1970. 196-211), majd latin-magyar szótárának növényglosszáit vizsgálta (Magyar Nyelv 1975), illetve természetfilozófiájával foglalkozott (*A Hét 1977/48). Felfedezésszámba ment *Józsa János és Victor Marian közleménye Pápai Plenitudo vacui c. kéziratban maradt munkájáról (Studia Univ. Babeş-Bolyai 1968. 129-37), amelyet később le is fordítottak magyarra. Ugyanők tárták fel a tudós életének és munkásságának heidelbergi éveit is (Fizikai *Szemle 1971/4). *Hajós József román nyelven ifj. Halici Mihai világszemléletéről írva Pápai egy másik ismeretlen kéziratára (Tyrocinium philosophiae verae) és Halici-nak Pápaihoz írott versére irányította rá a figyelmet (Studia Univ. Babeş-Bolyai 1974). Ugyanő később Pápai könyvtárának francia anyagát vizsgálta (Helikon 1991/45, 46). Megjelent ebben az időben néhány népszerűsítő írás is: *Szigeti József *A Hétben (1974/20), *Spielmann József az Utunkban (1974/17), Nagy Géza a Művelődésben (1974/10) rajzolta meg a tudós életpályáját. Összefoglaló, ismertető jellegű Mózes Andrásnak a Református *Szemlében (1967. 45-46) megjelent írása is.

A tudós professzor művére születésének 325. évfordulója táján ráirányuló tudományos és közönségérdeklődés kielégítése legfőképpen Nagy Géza, *Spielmann József és *Vita Zsigmond nevéhez fűződik. *Vita Zsigmond, korábbi részlettanulmányainak eredményeit is összegezve, Tudománnyal és cselekedettel c. kötetében (1968) olvasható tanulmányában (Egy orvos a test és lélek békéjét keresi. 123-147) többek között arra emlékeztet, hogy Pápai volt az, aki "a Pax corporis első kiadásában [...] hivatkozik első ízben az anatómiára, erre a nálunk még alig ismert tudományra, amelyből megtanulhatjuk a test »minden ízei és részecskéi szerint való« kifejtését. De a tudós mutat rá nem csak a testre gondol, hanem a lélekre is, és azt mondja, hogy az egészség igazi »fundamentuma« a lélek csendessége." *Spielmann József A közjó szolgálatában c. kötetében (1976) két nagyobb tanulmányban is foglalkozik Pápai Páriz Ferenccel és művével, valamint az *erdélyi orvostudományra gyakorolt, a későbbi nemzedékekben tovább élő hatásával (Karteziánus elemek P. P. F. életművében, P. P. F. kortársai és tanítványai). Kimutatja, hogy a tudós még itthon megismerkedett a karteziánus bölcselettel: *szemléletét Csernátoni Pál előadásai formálták, s már Enyeden tanulmányozta Descartes főművét, a Principia philosophiae-t. Plenitudo vacui c. művében név és cím szerint idézi Descartes bölcseleti műveit, később pedig, a Pax corporis előszavában, az előítéletek táplálta balhiedelmek felülvizsgálatára buzdít. Az enyedi kollégiumban tartott előadásaiban felhasználja Spinoza Descartes-tanulmányát is. Kortársai és tanítványai sorában elemzi tudományos hagyatékának továbbélését: Köleséri Sámuel, Mihai Halici (apa és fia), Ajtai András, valamint Vizaknai Bereck György munkásságát.

Az *erdélyi Pápai Páriz-kutatások szintézisét nyújtja a Nagy Géza által sajtó alá rendezett kötet (P. P. F.: Békességet magamnak, másoknak. 1977) több mint 800 oldalon, átfogó bevezető tanulmánnyal és gondos jegyzetekkel. A könyvben első ízben olvasható egybegyűjtve Pápai Páriz Ferenc minden jelentős munkája: naplója, bő részletek a Pax animae (1680), a Pax corporis, a Pax aulae (1696), a Pax sepulchri (1698), a Pax crucis (1710), a Plenitudo vacui (1673), a Sancta Merx (1675), a Rudus redivivum (1684), az Ars heraldica (1695), a Tyrocinium philosophiae verae (1705), De status ratione (1714) c. munkáiból, latin-magyar és magyar-latin szótárának előszava (1708), több verse, közel 200 oldalnyi levele és irománya, valamint egy külön ciklusban kortársainak a tudós halála alkalmával írott búcsúztató versei. A részben magyarul először megszólaltatott művek tolmácsolására jeles latin-magyar fordítógárda sorakozott fel: *Józsa János, Kovács Erzsébet, Victor Marian, Tóth István és Puskás Lajos. A bevezető tanulmány szerzője, Nagy Géza így summázza mondanivalóját: "Pápai Páriz Ferenc lankadatlanul alkotó, sokoldalú tudós, orvos, kollégiumi professzor és költő is egy személyben. Neve több mint egy emberöltőn át fémjelzi honi tudományosságunkat és a nagyenyedi Bethlen Kollégium történetét. Életműve enciklopédikus jellegével, karteziánus szellemével, anyanyelvűségével egyenes folytatása az Apáczai Csere Jánosénak, másrészt korai előfutára a Csokonai üdvözölte »hajnalhasadásnak« a felvilágosodásnak. Kortársai *Erdély Galenusának, Erasmusának, Descartes-jának nevezték. A mai olvasó a nagy elődök, európai és magyar kortársak humanista eszméinek és békeszeretetének méltó *erdélyi megtestesítőjét s ma is ihlető, lelkesítő közvetítőjét látja benne." A kiadást értékelve Szabó T. Attila azt emeli ki, hogy Nagy Gézának részletekbe menő kutatásai alapján "mintegy ötven közlemény segített Pápai P. életének és munkásságának új, modern szempontú bemutatásában".

Izsák Sámuel, aki román nyelvű cikkében már 1949-ben méltatta a Pax corporis szerzőjét (Tricentenarul naşterii medicului ardelean Fr. P. P. Universul 1949, 111, 112, 114), a Pax corporis újra felfedezése c. cikkében aláhúzta: "Ismervén P. P. külföldi kapcsolatait, valószínűnek látszik, hogy orvosi műve még életében eljutott Európa egyes országaiba és a National Union Catalog 1956. évi 440. kötetében jelzett 1692-es kiadású Pax corporis egy példánya a US National Library of Medicinae birtokában van [...] Angliában [a mű] két példányát tartják nyilván (1695 és 1759-es kiadást)."

Újszerű megközelítésben láttatja művét *Egyed Péter Jel és jegy. Régi *erdélyi filozófusok jelelméleti felfogásáról c. tanulmányában (NyIrK 1986/2).

1991-ben, a tudós halálának 275. évfordulója alkalmából több helyen, így a debreceni Orvosi Egyetemen, a kolozsvári Ref. Teológián és a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban zajlottak le emlékünnepélyek. Az utóbbin Csávossy György az ünnepelt személyiség munkáiban található mezőgazdasági vonatkozásokra hívta fel a figyelmet, Györfi Dénes, a nagyenyedi Bethlen-könyvtár vezetője Pápai Páriz Ferenc, a nagyenyedi kollégium első nagynevű polihisztora c. előadásával szerepelt. A megemlékezés alkalmából előadták P. P. versét II. Apafi Mihály fejedelemhez és felolvasták levelét kortársához, Misztótfalusi Kis Miklóshoz; megkoszorúzták a tudós sírját.

Kótay Pál: A magyar orvosi irodalom bölcsőjénél. *Erdélyi csillagok. II. Kv. 1942. 67-83; uő: Háromszáz éves a Pax corporis. P. P. F. naplójának olvasásakor. *Korunk 1983/7. Békességet magamnak, másoknak. Pápai P. F. írásainak válogatott gyűjteménye Nagy Géza bevezető tanulmányával és jegyzeteivel, 36 melléklettel, a P. P. F.-re vonatkozó irodalommal. 1977 (Ism: *Hajós József. NyIrK 1978/1). Juhász István: A mát is ihlető nagyenyedi professzor. *Korunk 1977/12. Szabó T. Attila: P. P. F. és öröksége. Nép és nyelv. 1980. 573-80. Bodor Pál: Az olvasás ihlete. Bp. 1988. 12-14. Csávossy György: P. P. F. nyelvi kincsesháza. *A Hét 1991/24. *Hajós József: Néhány (szófejtő) pont a P. P.-kutatás vonalán. *Korunk 1992/5. Izsák Sámuel: A múlt ösvényein. Orvosművelődési írások. Kv. 2000. 19-32.

(B. E. S. Zs.)