Papp Aurél, Pop, Popp

oldal nyomtatása Share

Papp Aurél, Pop, Popp (Érkávás, 1879. aug. 1. 1960. aug. 8. Szatmárnémeti) festőművész, *művészetkritikus. Középiskolát Nagykárolyban végzett (1899), ahol a közös szülőföld élményei kapcsán mélyült el barátsága Ady Endrével. A budapesti Mintarajziskolában tanári képesítést szerzett (1903), majd a szatmári állami gimnáziumban rajztanár volt. Közben nyugat-európai városokban járt tanulmányúton, s 1907-től festményeivel rendszeresen részt vett a budapesti Műcsarnok kiállításain. Az I. világháborúban az orosz és olasz fronton harcolt, itt szerzett megrázó élményei egész életére kihatottak. *Művészetének hangsúlyozott expresszív szemlélete háborús emlékezéseinek földolgozásában nyert kifejezést. Nagyméretű, tablószerű háborús képeit az Erdélyi Képzőművészeti Szalon 1921-es kolozsvári kiállításán mutatta be. A fogadtatás sikere a romániai *művészet élvonalába emelte a nagyobb művelődési központoktól mindvégig távol élő alkotót.

Festészete sokat változott hosszú pályája során. Hatott rá a szecesszió, erőteljesen az expresszionizmus, voltak lírai, a nagybányaiak természetlátásához közelítő korszakai. Porcelán- és kerámiaműhelyt vezetett Szatmárnémetiben (1923-27), a nyarakat felsőbányai műtermében töltötte (1932-45). Bár sok közös mozzanat kapcsolta a nagybányaiakhoz, a művésztelep közösségi életvitelétől elhatárolta magát. 1936-ban erdélyi és bánsági művészszövetséget próbált összekovácsolni, ám a visszhangtalanság kiábrándította.

Magyar kultúrán nevelkedve, levelei nagy részét (még az Octavian Gogához és Emil Isachoz szólókat is) magyarul írta, s ugyanúgy életrajzi följegyzéseit, naplótöredékeit. Kiterjedt levelezést folytatott kortársakkal, köztük a korabeli irodalmi élet személyiségeivel, Kós Károllyal, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal, Nyírő Józseffel, Tabéry Gézával. Írásos hagyatéka, melyben saját leveleinek másolatát is megőrizte, több ezer oldal. Ennek egy részét Szatmárnémetiben az Állami Levéltárban, ill. a Papp Aurél Emlékházban őrzik. Visszaemlékezéseiből, *művészetkritikai írásaiból *Banner Zoltán Ez is élet volt... címmel állított össze egy kötetre valót (Kv. 1977).

Sokat *tett az erdélyi Ady-kultusz fönntartásáért: 1954-ben Gellért Sándorral Érmindszenten járva az egykori Ady-porta szomorú állapota láttán mozgalmat indított azért, hogy a költőnek szülőhelyén méltó emléket állítsanak. Románia és Magyarország összefogását sürgette a leégett szülőház újraépítésére és berendezésére, ez ügyben Hatvany Lajossal is levelezve. Maga is vázlatokat készített egy tervezett Ady-emlékműhöz.

Erdélyi Anna: Látogatás P. A. műtermében. *Napkelet (Kv.) 1922/12-13. *Banner Zoltán: P. A. festészete. *Korunk 1958/4. Raoul Şorban-Banner Zoltán: A. P. 1968. Murádin Jenő: Emil Isac és P. A. levelezése. NyIrK 1968/2. Tabéry Géza: Két kor küszöbén. P. A. levelei T. G.-hoz. 1970. 383-391. Báder Tibor: P. A. *Szatmári Hírlap 1973. szept. 15. Krilek Sándor: P. A., a nagy szatmári művész. *Szamoshát 1990/7.

(M. J.)