Papp Géza

oldal nyomtatása Share

Papp Géza (Budapest, 1915. ápr. 29.) zenetörténész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az egyházi karnagyképzőt (1934-37), az orgona tanszakot (1937-41) és a középiskolai énektanárképzőt (1938-40) végezte; 1971-ben ugyanott bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A zenetudományok kandidátusa. A negyvenes évek elején Csíkszeredában, a Római Katolikus Főgimnáziumban zenetanár; a II. világháború befejezése óta Budapesten él. Fontosabb közvetve vagy közvetlenül az erdélyi magyar zenét is érintő munkái: A magyar katolikus egyházi népének (Bp. 1942); Kájoni János orgonakönyve (Organo Missale, Magyar Zenei *Szemle 1942); Le psautier de Genève dans la Hongrie du XVII-e siècle (Studia Musicologica 1.); A kóruséneklés hazai múltjából (Magyar Zenetörténeti Tanulmányok II. Bp. 1969); A verbunkoskiadványok kronológiájához (Magyar Zene 1970); A verbunkos kéziratos emlékei (uo. 1982). Összegyűjtötte és tematikus katalógussal ellátva sajtó alá rendezte a verbunkos anyagot (Die Quellen der 'Verbunkos-Musik' Ein bibliographischer Versuch, Studia Musicologica 1979, 1984, 1987, 1990). Szerkesztette és sajtó alá rendezte a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelenő Régi Magyar Dallamok Tára II. kötetét, A XVII. század énekelt dallamai című impozáns kötetet (Bp. 1970). A magyar és lengyel zene kapcsolataiból Thordai János dallammintájáról értekezett (Irodalomtörténeti Közlemények 1969). Egy újabb, a romániai magyar zenetörténeti kutatások körébe tartozó tanulmánya a Kriterion Zenetudományi írások c. kötetében (1983) jelent meg (Philipp Caudella magyar táncai).

(B. A.)