Péterfy Emília

oldal nyomtatása Share

Péterfy Emília (Homoródalmás, 1915. nov. 15.) író, tankönyvszerző. A kolozsvári tanítóképzőben szerzett oklevelet (1934). Tanítónői pályáját 1938-ban *Szamosköblösön kezdte, 1939-től Drágon, 1941-től Dióson, 1943-tól Kolozsvárt folytatta, ahol 1948-tól a tanítóképző gyakorló iskolájában tanított. A Tankönyvkiadó kolozsvári szerkesztője (1951-57), majd lektor a Pedagógiai Továbbképző Intézetben nyugalomba vonulásáig (1972). Munkássága elismeréseként megkapta az "érdemes tanítónő" címet (1964).

Munkássága mind pedagógiai, mind szépirodalmi téren a gyermekneveléshez fűződik. Már az iskolák romániai államosításakor (1948) Auer Ferenccel együtt új ábécéskönyvet szerkesztett az elemi iskolások s külön a felnőtt analfabéták számára. Számos elemi iskolai olvasókönyv és nyelvtan, *helyesírás-tanítási útmutató, ének-, rajz-, testnevelési és kézimunka-oktatási módszertan társszerzője-szerkesztője; A tanító kézikönyve c. sorozatban a fogalmazástanításról (1974), az olvasástanításról, az irodalmi (1976) és az anyanyelvi nevelésről (1969, 1977) jelentek meg könyvei, részben társszerzésben Kuszálik Piroskával. Magyar gyermekek számára a román nyelvtanítást szolgáló elemi iskolai tankönyveket is szerkesztett (1958-83), sőt E. Morărescuval és D. Bendorfeanuval a kisebbségi elemi iskolákban folyó román nyelvtanítás módszertani segédkönyvét is elkészítette (1967, újabb kiadása: 1970, 1976).

1956-80 között kb. 110 szakcikke jelent meg a *Tanügyi Újságban; a magyar iskolai hagyományokra támaszkodva, Kisiskolásokról régen és ma, avagy az oktatás ábécéje c. tanulmányában (A Hét Évkönyve 1979) felidézi többek között Szőnyi Nagy István 1695-ben Kolozsvárt írt ábécéskönyvét, kiemelve annak hangutánzáson alapuló módszerét.

Mint szépíró elsősorban népi ihletésű meséket, mesés történeteket írt, ezek a Cimbora, Dolgozó Nő, A Haza Sólymai, Jóbarát, Napsugár, *Szivárvány hasábjain jelentek meg. Mély líraiság, mókára hajló kedvtelés, szelíd humor, a gyermek és a természet szeretete, féltése jellemzi kisiskolások számára írt-összeállított köteteit. Könyveinek hangulatát a legtöbb esetben Soó Zöld Margit illusztrációi is erősítették. "Mindent gondozni kell, ami fiatal. És gondozni kell az idősebbeket is, az idősebb fákat, madarakat és embereket. Mert ettől lesz szép a világ. ~ szerényen, szelíd női kézzel egy ilyen szép világért dolgozott" írta róla *Bajor Andor (*Utunk 1975/48).

A meséken, állat- és gyermektörténeteken, gyermekregényeken át jutott el a nagyobb lélegzetű regény műfajához, hogy a felnőtteknek is szóljon. Fenyő és folyondár (1968) c. regényében két rokonszenves hős, Zsuzsika és Ádám egymásra találását meséli el; öngyötrő vívódások árán kristályosodik ki számukra a boldogsághoz vezető út. Róla írt cikkében a kritikus (Kuszálik Piroska) külön kiemeli az író "ízesen gyöngyöző, olykor ritmusban lüktető, az udvarhelyi nyelvezet tövéről metszett" prózáját (*Előre 1968. jún. 30.).

Írt egy hangjátéksorozatot is Erdei képeslapok címmel, amelyet a kolozsvári és a marosvásárhelyi *rádió magyar adásai sugároztak.

Irodalmi munkái: Kincset ér (ifjúsági regény, 1955); Csicseri Csincsi (gyermekregény, 1956); Erdőn innen, hegyen túl (gyermekregény, 1957); Ághegyen cinke (gyermekregény, 1958); A kis szekér és más elbeszélések (1962); Csippenfütty (egy vízirigó regénye, 1963); Fenyő és folyondár (regény, 1968); Aranyágon búbos cinke (versek, mesék, mondókák, 1981); Óka, Nóka, Anóka, három kópé manóka (gyermekregény, 1978); Nyitva van az aranykapu (versek, mesék, játékok óvodásoknak. Gyűjtemény; társszerzők Bócz Irma, Jancsik Pál, Selmeczi Marcella, Farkas János, 1982); Tiritarka madárka (nyelvi játékok, játékos fejtörők, Kv. 1984).

Tankönyvei, módszertani segédkönyvei: Ábécéskönyv (Auer Ferenccel, 1948); Petőfi emlékére (Kv. 1948); Ábécéskönyv felnőtt analfabéták részére (1949); Olvasókönyv és nyelvtan az I. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1964; 1978-ig összesen 12 kiadásban); Magyar nyelv. Tankönyv a II. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1965; 1984-ig összesen 16 kiadásban); Gyakorlati útmutató a nyelvtan és *helyesírás tanítására az I-IV. osztályban (Kuszálik Piroskával, 1969; ua. 1975); Magyar nyelv. Tankönyv a III. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1970; ua. 1991-ig összesen 19 kiadásban); Magyar nyelv. Tankönyv a IV. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1971; ua. 1991-ig összesen 18 kiadásban); Vers, ének, játék, mese az óvodában. (Selmeczi Marcellával és Maxim Évával, 1971; javított kiadás 1976); A tanító kézikönyve. Fogalmazás az I-IV. osztályban (1974; 1976); A tanító kézikönyve. Anyanyelvi nevelés az I-IV. osztályban (Kuszálik Piroskával, 1969, 1977); A tanító kézikönyve. Olvasás irodalmi nevelés az I-IV. osztályban. 1976; Módszertani alapfogalmak a természetismeret, matematika és földrajz tanítására az I-IV. osztályban. Tankönyv a pedagógiai líceumok számára. Reményi Sándorral és Vofkori Lászlóval, 1979.

Marton Lili: Új iskola új elemisták. *Világosság 1948. ápr. 12. Molnár Piroska: Tisztaság és fenyőillat. *Előre 1968. jún. 30. Dombi Erzsébet: A nyelvtan és *helyesírás tanításának kérdései. *Tanügyi Újság 1968. nov. 11. Fajk Kati: Mások felé sugározni az emberszeretetet. *Igazság 1971. ápr. 2. Lászlóffy Ilona: A tanító kézikönyve. *Tanügyi Újság 1974. júl. *Bajor Andor: Hatvan éves jubileum. *Utunk 1975/48. Csire Gabriella: Betű-mondóka, Mese-ház. *Előre 1982. jan. 26.

(F. M. S. Zs.)