Petőfi Sándor emlékezete

oldal nyomtatása Share

Petőfi Sándor emlékezete Életének 26 esztendejéből Petőfi Sándor közel egy esztendőt töltött Erdélyben és a Partiumban. 1843 októbere és 1849. július 31-e között 126 verse született ezeken a tájakon. Itt találta meg Júliáját, s itt adta életét a *szabadságért a fehéregyházi csatasíkon. Egyik legutolsó feleségéhez írott levelének tanúsága szerint ővele együtt készült beutazni a Székelyföldet, "mint a fészket rakni akaró fecskék". Kötődése Erdélyhez, kötődésünk őhozzá tehát mély és sokrétű, időben pedig a halála után keletkezett és makacsul fennmaradt első legendáktól megszakítatlan.

Az életrajz Partiumhoz és Erdélyhez kötődő eseményeit seregnyi kortárs visszaemlékezései alapján már a múlt századvég helytörténeti irodalma számba vette. Művének kutatására valóságos Petőfi-iskola jött létre, amelynek legkiemelkedőbb alakjai Meltzl Hugó, Csernátoni Gyula, Farnos Dezső, Barabás Ábel, Ferenczi Zoltán. A Petőfi-kutatásnak tehát *mindkét területén megvoltak az előzményei, amelyekre 1918 után építeni, amelyeket folytatni lehetett.

Petőfi élete és költészete azonban nemcsak irodalomtörténészek és helytörténet-kutatók témája vagy iskolai tananyag volt számunkra, hanem annál sokkal több: élő örökség, a kisebbségi sors olykor válságos szakaszaiban is nemzeti hovatartozásunk bizonysága és menlevele.

A Petőfire vonatkozó irodalom az 1918-as hatalomváltozással, a kisebbségi sors kezdetével szinte egyszerre indult: már 1919-ben megjelenik az Erdélyi *Szemlében *Nagy Albert Mikor Petőfi Tordán járt c. cikke, amelyben a szerző a már ismert visszaemlékezések mellett új (akkor még élő) tanúkat is megszólaltatott.

A költő emlékének felidézésére az első országos alkalom születésének centenáriuma volt, 1923-ban. Már a *Pásztortűz 1921. dec. 15-i számában megjelenik *Reményik Sándor programadó írása, amelyben a költő-utód "költészetének nemzeti szellemét *mint e líra legátfogóbb sajátosságát" (*Kozma Dezső) idézi: "Idézem Őt írja Reményik. Nem a *demokrácia bajnokát, nem a világszabadság katonáját, nem a szerelem ezer húrú lantosát, nem a természet festőtől utol nem ért festőjét. Azt idézem, aki *mindenekben benne van és *mindeneken túlnőtt, aki *mindenek által megnyilvánult és *mindezek mögött áll: a magyar Költőt."

A közelgő centenárium ünnepe és Petőfi emléke körül már akkor politikai csoportok és irodalmi táborok állnak szemben egymással. A "konzervatív" *Pásztortűzzel szemben a "modern" *Napkelet Ady Petőfi nem alkuszik c. írásából közöl részleteket, s a szerkesztőségi bevezetőben ezt teszi hozzá: "Benne vagyunk a Petőfi-esztendőben. A politika beragadta a maga érdeklődésének körforgásába Petőfi emlékét, és avatatlan kezek ácsolják is már a segesvári ünnep állásfáit. Ökörsütés és lovas bandériumok között két apród vezeti Ámort, akit szíven szúrtak keresztül, *mintegy jelképezve a hacacáré lelki rugóit. Petőfi meg nem értésének nagy ünnepére készülünk..." (Ady Endre Petőfi Sándorról. *Napkelet 1922/12-13). Az 1922. július 30-31-én Segesváron és Fehéregyházán megrendezett kétnapos ünnep azonban nem "hacacáré" volt. Többezres tömeg sereglett ott össze az ország *minden sarkából, s nem csak magyarok. "A tragikus végű csatatéren amint a *Keleti Újság tudósítója beszámol ismét találkozott a három nemzet, de nem fegyverrel, hanem dallal, békességgel, egymást becsüléssel. A *romániai magyarság teljes képviseletén kívül, amelynek tagozódásaiban az összes magyar kulturális alakulatok megbízottai ott voltak, a Magyar Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot Szabolcska *Mihály, a Petőfi Társaságot pedig *Benedek Elek képviselte [...] A kormány, illetve a hatóság részéről Prescurea János nagy-küküllői prefektus és a segesvári polgármesterhelyettes *jelent meg az ünnepélyen" (Az erdélyi magyarság hódolata Petőfi sírjánál. *Keleti Újság 1922. aug. 1.). Dózsa Endre, az Erdélyi *Irodalmi Társaság elnöke megnyitója után Sándor József, az *EMKE főtitkára beszélt, majd *Benedek Elek, Csergő Tamás, Halász Gyula, *Nyírő József, Paál Árpád; *Tessitori Nóra Petőfi verseiből szavalt, Szabolcska *Mihály saját ünnepi költeményét, Joseph Bacon segesvári szász költő Petőfi in Schässburg c. ódáját adta elő. Felolvasták Octavian Goga táviratát, amelyben többek között ez állt: "Kívánom, hogy *mindnyájunk felett bontsa ki szárnyát Petőfi szelleme, enyhítve nemes dalaival a beteg emberiség sebeit és vezetve *minket egy lépéssel közelebb a világszabadsághoz és testvériesüléshez, melyért ő küzdött és elvérzett" (*Keleti Újság 1922. aug. 1.).

Az egész országban Petőfi-napokat vagy heteket tartanak: Aradon, Dicsőszentmártonban, Erdődön, Érmihályfalván, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Marosújváron, Nagykárolyban, Radnóton, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Szilágysomlyón, Szovátán és még sok más városban és helységben. Az ünnepségek során nem hiányzott a külsőséges megemlékezés sem (a *Keleti Újság 1922. nov. 9-i számában szóvá teszi például a kolozsvári *Magyar Színházban rendezett Petőfi-estet, amely "a pózok Petőfijét látta és láttatta"), a húszas évek eleji nagy viták lecsapódásaként sor került a "nemzeti érzelmű" Petőfi és az "internacionalista" Ady szembeállítására (Kristóf György egyik előadásában). De erőteljesen szólal meg a Petőfivel a kisebbségbe került magyarság jövőbe vetett hitéért érvelő pátosz is. "Mikor százéves távolságba visszanézünk írja Paál Árpád, az első székely autonómia-terv megfogalmazója ennek a szellemnek a születésére, éreznünk kell, hogy az ő *szabadságeszményében nem a múltat nézzük, hanem a ragyogó, biztos jövőt. *Mikor benne a korszellem kirobbanásának emberiségi nagyságát és magasba érkezését csodáljuk, akkor nem is a száz év előtti időkbe fordulunk vissza, hanem önkéntelenül hitet vallunk az emberiség nagyságáról és magasba érkezéséről" (Petőfi szelleme. *Keleti Újság 1922. dec. 31.).

A centenárium kiemelkedő könyvkiadói eseménye volt Petőfi Összes költeményeinek megjelenése az Erdélyi *Irodalmi Társaság kiadásában, a *Sipos Domokos vezette dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomdában. Emellett ugyancsak az Erzsébet Könyvnyomda megjelentette *Benedek Elek ifjúságnak szánt Petőfi-életrajzát is. Külön füzetben adta ki az aradi Kölcsey Egyesület *Miklós">*Krenner *Miklós Petőfi-tanulmányát, az Erdélyi és Bánáti Színészegyesület Oláh Ferenc Petőfi és a színpad c. munkáját (Kv. 1922), a *Brassói Lapok Halász Gyula Petőfi Sándor élete és halála c. könyvét, a *Minerva Kristóf György Petőfi és Madách c. tanulmányát. Gyergyószentmiklóson *jelent meg Szőcs Géza Eminescu és Petőfi c. összehasonlító elemzése, Marosvásárhelyen pedig Csergő Tamásnak a segesvári Petőfi-ünnepségeken elmondott beszéde, valamint az általa szerkesztett Petőfi emléksorok c. kötet, amely 44 író és közéleti személyiség írásait, vallomásait tartalmazta Petőfiről, többek között Áprily Lajos, Balogh Endre, *Benedek Elek, *Bitay Árpád, *Berde Mária, Kemény János, Kristóf György, *Molter Károly, Morvay Zoltán, Nagy Dániel, Nagy Emma, Olosz Lajos, Osvát Kálmán, Seprődi János, *Sipos Domokos, *Szentimrei Jenő, *Tompa László tollából). A centenáriumra adta ki *Bálint Dániel is Petőfi halála c. füzetét (Székelykeresztúr 1922), amelyben a költő feltételezett székelykeresztúri sírjának és a hozzá fűződő helyi legendának a hitelessége mellett szállt síkra.

A centenáriumot követő évtized már kevésbé volt "eseménydús" Petőfi romániai emlékezetét illetően. Az ünnep tudományos hozadékai közé tartozott *Bitay Árpád (Hogyan született meg Petőfi lelkében "A székelyek" c. költemény? Erdélyi Irodalmi *Szemle 1924. 238-239), illetve Kristóf György tanulmánya (Petőfi és báró Wesselényi. Kv. 1924); a népszerű Petőfi-irodalmat Kovács Dezsőné Petőfi Sándor és szülei (Kv. 1928) c. életrajza képviselte; a Petőfi-kiadások számát gyarapította egy kis terjedelmű versválogatás a *Minerva Népkönyvtárban (Kv. 1930).

Az ünnepi alkalmak kedveznek a Petőfi-versek megzenésítésének. *Nemes Elemér 1925-ben, *Delly-Szabó Géza 1927-ben, *Tárcza Bertalan 1928-ban *jelenteti meg Petőfi-versekre írott szerzeményeit (dalait, kórusműveit), s a sort a harmincas években további Delly-Szabó és *Tárcza Bertalan kottakiadások (1931, 1932) s egy Bogdán István szerzeményeit tartalmazó füzet (1933) gyarapítja.

A Petőfi-kötetek és a költő életét és művét idéző írások a harmincas évek közepétől sokasodnak meg újra: a *Korunkban *Gaál Gábor névtelenül már 1934-ben közöl egy tanulmányt Petőfi hagyománya címmel, amelyben többek között ezt írja: "Petőfi hagyománya kitörölhetetlen a magyar irodalomból. Valahányszor új vérkeringés indul, valahányszor új sorakozók lépnek porondra irodalmon túli célokkal! , Petőfi módszere s Petőfi temperamentuma *jelenik meg újabb változatban. Nagyon érthető és nagyon természetes ez. Annak a mozgásnak a játéka ez, amely alulról frissíti fel a felszínt. Petőfi hagyományának visszatérésekor *mindig a legszélesebb *magyar népréteg frissíti fel kiküldött fiaival a szikkadó felsőt" (*Korunk 1934. 369). 1936-ban Illyés Gyula Petőfijének romániai magyar kritikai visszhangja érdemel figyelmet: *Kovács Katona Jenő a Független Újságban, *Szemlér Ferenc az Erdélyi Helikonban, *Vita Zsigmond a *Pásztortűzben, Szabédi László az Erdélyi Fiatalokban ír róla; a *Korunk *Kemény Gábor írását közli. *Szemlér Ferenc Illyés könyve kapcsán Petőfi korszerű európai műveltségét emeli ki: "Petőfi írja egyáltalán nem volt olyan vadvirág, *mint ahogyan ő maga állítja. A vadvirág tud franciául és angolul (tud németül is), és ismeri *mindazt, amit a klasszikus vagy a *jelenkori irodalomból ismernie kell. A »nagy népies« *minden egyéb, *mint holmi »őstehetség« s ha Petőfi Béranger és Moore verseit vagy a Coriolanust fordítja, csak Európa szellemi közösségének tiszta tudatáról tesz tanúságot" (Erdélyi Helikon 1937/2. 121).

A Petőfi-példa a harmincas évek legvégén válik újra sokat emlegetetté, mégpedig olykor élesen sarkítva a háború közeledtével kiéleződő ideológiai harcban. *Szentimrei Jenő és *Méliusz József már a *Brassói Lapok 1937. *március 14-i számában "Petőfi *márciusát Ady szellemében idézik meg" (*Kozma Dezső). Majd Szentimrei a fehéregyházi Petőfi-ünnep küszöbén újra Adyra utal Petőfi-cikkében, amelynek ezt a címet is adja: Petőfi nem alkuszik (*Brassói Lapok 1937. júl. 25.), *Jordáky Lajos pedig az *Előre 1937. aug. 1-i számában e szavakkal idézi a költőt: "Petőfi költészete a népi valóságból származó költészet, csakúgy, *mint rövid élete, amelyet teljes egészében a *magyar nép szolgálatába állított. Magyar nemzeti öntudat és az elnyomott osztályok felszabadulásának gondolata egy nagy szintézisben állanak előttünk Petőfi műveiben." Majd hozzáteszi: "És ne feledkezzünk meg még egy dologról. *Minden esetben együttműködni a román néppel, a kizsákmányolt osztályokkal a szociális felszabadításért."

Az akkori cikkek és Petőfi-kiadványok arra engednek következtetni, hogy a második világháború küszöbén a baloldal tekinti Petőfit a maga számára legidőszerűbbnek. A MADOSZ-hoz igen közel álló Erdélyi *Magyar Szó kiadásában kis füzet *jelenik meg Petőfi verseiből címmel (Kv. 1939); *Franyó Zoltán Temesváron *jelentet meg egy valamivel kevésbé karcsú Petőfi Válogatott verseket a feltámasztott *Új Genius kiadásában (1939); a *Munkás Athenaeum szintén a költő halálának 90. évfordulójára emlékezve *Józsa Béla Petőfi és az 1848-49-es magyar *szabadságharc című tanulmányát adja ki önálló füzetben (Kv. 1939). A kolozsvári *Magyar Színházban 1939. július 30-án rendezett Petőfi-ünnepségnek *Jordáky Lajos az ünnepi szónoka, s ugyanő beszél a *Munkás Athenaeumban is az 1940. *március 17-i ünnepi megemlékezésen. *Kacsó Sándor pedig a *Brassói Lapok számára írott vezércikkének ezt a programatikus címet adja: Petőfi szellemének orgazdái nem leszünk!, s ebben írja: "Valahol kétségtelenül eltévesztettük az utat. S nem is nehéz megállapítani, hogy ott tévesztettük el, ahol cserbenhagytuk Petőfi gondolatvilágát, pazarolni kezdtük vagy éppen megtagadtuk szellemi örökségét. Ott, ahol gyönyörködni kezdtünk költeményeiben anélkül, hogy a bennük rejlő parancsokat teljesítettük volna, ott, amikor elkezdtük osztályozni a verseit, s csak azokat engedtük magunk elé, amelyek nem verték a lelkiismeretünket" (1939. júl. 30.).

A "konzervatív" oldal új Petőfi-kiadásokkal érvel. Görög Ferenc előszavával a *Minervánál új, képes kiadásban több *mint három és félszáz oldalas válogatás *jelenik meg Petőfi Költeményei (Kv. 1938) címmel, s ez a nagy alakú kötet a kényszerű válogatásban is alkalmas arra, hogy az olvasó eszmeiségében a teljes Petőfivel megismerkedjék. Ugyanekkor, ugyancsak Görög Ferenc előszavával, a *Minerva három elbeszélő költeményt tartalmazó kötetet is kiad, benne a János vitéz, A helység kalapácsa és a Bolond Istók (Kv. 1938).

A 90. évfordulóra egyébként több lap ünnepi számot *jelentet meg: a *Keleti Újság 1939. július 31-i számát *Nyírő József vezércikke vezeti be; a Nagyváradi Naplóét *Tabéry Géza írja (A segesvári tragédia. 1939. júl. 30.); a *Brassói Lapok Petőfi-számában igen gazdag anyagban tallózhat az olvasó: *Dénes Sándor a költő életének 1847. pünkösdi epizódját eleveníti fel, *Gárdos Sándor a fehéregyházi csatatéren jár és onnan hoz riportot, Jakab Antal Erdődön, Szatmáron és Koltón keresi fel Petőfi ottjártának tárgyi emlékeit. *Kakassy Endre az 1849. júl. 31-i fehéregyházi csatanapot idézi. *Jellinek Ede Petőfi c. füzetében (Szatmár 1939) "a *romániai magyarság útja" alcím jelzi az aktualitáshoz kötődést.

Fehéregyházán és Kolozsvár mellett ezen a nem kerek, de nagyon időszerű évfordulón ünnepségekre kerül még sor Berecken, Koltón, Lugoson, Marosvásárhelyen, Medgyesen, Nagybányán, Nagykárolyban, Nagyszebenben, Szatmárnémetiben, Vizaknán és másutt is.

A harmincas évek romániai magyar Petőfi-kultuszának sajátos terméke *Kibédi Sándor Szeptember végén című "költői játéka" (Kv. 1933), amely egy Jókai-visszaemlékezést "továbbfejlesztve" Petőfi és egy koltói cigánylány állítólagos szerelmét dolgozza fel. A legendát a valósággal Kristóf György szembesíti A Szeptember végén múzsája c. tanulmányában (*Erdélyi Múzeum 1937/3), amire Kibédi, önálló füzetben, terjedelmes, helyenként *minősíthetetlen hangú választ *jelentet meg (Petőfi és Pila Anikó. Válasz egy tanulmányra. Kv. 1939), s koltói és környékbeli cigány hagyományokra hivatkozva ismétli meg színpadi művében irodalmi formába öltöztetett korábbi beállításait.

A harmincas-negyvenes években más, Petőfi erdélyi tartózkodásához vagy eltűnéséhez kapcsolódó legendák is felelevenednek: *Bálint Dániel újabb kiadványában igyekszik bizonyítani a székelykeresztúri "Petőfi-sír" hitelességét (Petőfi halála. Székelyudvarhely, 1944), s itt-ott újra felszínre bukkan politikai felhangoktól sem mentesen a balázsfalvi görög katolikus *gimnázium természetrajz-szertárában őrzött állítólagos "Petőfi-koponya", illetve a szibériai "Petőfi-sír" tudományos kutatással már a századfordulón megcáfolt története is.

Ezek mellett a "szenzációk" mellett a Petőfi-kutatásnak is vannak eredményei Erdélyben: *Veégh Sándor számba veszi a költő román irodalmi befogadását és elkészíti annak bibliográfiáját (Petőfi a románoknál. Gyergyószentmiklós 1934), Kristóf György a Partiumban és Erdélyben töltött idők eseményeit összegezi (Petőfi Erdélyben. Irodalomtörténeti Közlemények 1940. 17-30; 121-134), *Berde Mária egy Schleinitz-Toldalagi *kéziratos *emlékirat Petőfi erdélyi tartózkodására vonatkozó ismeretlen közléseit hozza nyilvánosságra a *Kemény Zsigmond Társaság ünnepi kiadványában (Erdélyi Vormärtz. Ünnepi könyv. Mv. 1930. 115-130). Népszerű Petőfi-életrajzot ad ki Halász Gyula (Petőfi Sándor élete. Brassó 1935) és *Kubán Endre ("Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál". Temesvár 1941).

A második világháború után, egy demokratikus és a néptestvériség eszméjének megvalósítását ígérő társadalmi rend első lépéseinél, 1945-1949-ben ismét különös politikai felhanggal elevenedik meg a romániai Petőfi-kultusz. Ezek az évek egyébként a 48-as forradalom és *szabadságharc, Petőfi halála centenáriumának évei is, a költő és a forradalom örökségének előtérbe kerülése tehát *mindentől függetlenül indokolt. A háború utáni helyzetben azonban felerősödik, aztán egyeduralkodóvá válik ennek az örökségnek az a baloldali értelmezése, amely már a háború küszöbén hangot kapott. Ezeknek az éveknek a "Petőfi-témában" legaktívabb szószólói *Balogh Edgár, Bocskói Viktor, *Gaál Gábor, Jancsó Elemér, Kovács György, *Marosi Péter, *Molter Károly, Robotos Imre, Salamon László, Sőni Pál, *Szemlér Ferenc, *Szentimrei Jenő, Turnowsky Sándor. A költő eszmei örökségét ilyen című írások idézik: Az igazi Petőfi, A politikus Petőfi, Petőfi nem alkuszik, Petőfi és Bălcescu harci zászlaja, Petőfi és a nemzetiségek, Petőfi és a proletár hazafiság, Petőfi, a népi *szabadságtudat költője, Petőfi, a 48-as *szabadságharc lelke, A felszabadított Petőfi, Állásfoglalás az időszerű Petőfihez[!], A régi és a mai Petőfi, Pillantás a csúcsra, Feltámadt a *szabadsággal, A Duna-völgyi költő, Petőfi elvtárs, Ne ismerjünk könyörületet, Petőfi parancsa, Petőfi most nyert csatát stb.

A költőt idézők sorában ott vannak most már a román írók is. Leggyakrabban *Mihai Beniuc szólal meg, de üdvözlő szavakat küld "az első szabad fehéregyházi ünnep résztvevőinek" 1945 júliusában dr. Petru Groza *miniszterelnök; "a haladó román értelmiség állásfoglalását" Beniuc mellett Ion Călugăru, *Mihail Sadoveanu és Dumitru Corbea írja alá (*Szabad Szó, Marosvásárhely 1945. aug. 1.). A nép nevében c. Petőfi-vers ott olvasható román fordításban a Román Kommunista Párt központi lapjának, a Scânteiának 1945. január 1-i számában, s 1948-ig, főképp Costa Carei, Emil Giurgiuca, Eugen Jebeleanu tolmácsolásában, rendszeresen *jelen vannak Petőfi költeményei a román sajtóban (s három önálló román nyelvű Petőfi-kötetben is). Az 1945-ös fehéregyházi Petőfi-ünnepen a kormányt Romulus Zăroni földművelésügyi és George Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi *miniszter képviseli.

A "világszabadság" jelszó jegyében ezekben az években a magyarországi írók küldöttségei is részt vesznek Petőfi romániai ünneplésében: 1945-ben Darvas József, Illyés Gyula, *Kovács Imre és *Veres Péter látogatja végig az országot, s több városban, köztük Bukarestben is, sor kerül román-magyar-bolgár írói estekre, találkozókra.

1945-ben a Lepage kiadásában megjelennek Petőfi Összes költeményei. A kiadást a háború alatt a megjelenéskor még amerikai fogságból haza nem tért *Gaál Gábor rendezte sajtó alá, s *Benedek Marcell írt hozzá bevezetőt. A Móricz Kollégium és a Méhkas Diákszövetkezet kiadásában, *Faragó József bevezetőjével, gondozásában három kis Petőfi-kiadvány is napvilágot lát: a János vitéz, Az apostol és A nagyapa c. Petőfi-elbeszélés. Ugyancsak a Móricz Kollégium adja ki Bözödi György gondozásában a Lapok Petőfi Sándor naplójából c. füzetet. A Román Kommunista Párt Maros megyei szervezete által jegyzett Petőfi-verskötetecskéhez (Petőfi, a forradalmár, 1945) *Molter Károly ír előszót. Újra megjelenik (*Balogh Edgár előszavával) *Józsa Béla 1939-es Petőfi-tanulmánya; *Jordáky Lajos most adja ki még 1942- ben írott tanulmányát (A *márciusi ifjúság), s Magyar *szabadság világszabadság címmel egybegyűjtik Jócsik Lajos négy tanulmányát, amelyekből három Petőfivel, a Petőfi-örökséggel kapcsolatos.

A *Magyar Népi Szövetség által rendezett 1945-ös országos Petőfi- ünnep után 1946-ban és 1947-ben is nagyszabású ünnepségekre kerül sor *mind Segesváron és Fehéregyházán, *mind az ország megannyi más helységében. 1946-ban az ünnepi szónokok Kurkó Gyárfás, az MNSZ országos elnöke, *Benedek Marcell és Eugen Jebeleanu; 1947-ben *Gaál Gábor és *Kacsó Sándor. Ez utóbbi szövegéből a marosvásárhelyi *Szabad Szó által kiemelt idézet ("Az ifjúságot kérem, vegye át Petőfi szilárdságát, elvhűségét a reakció elleni harcban!") már jelzi a jelszavak eltolódását a kiélezendő osztályharc irányába. Marosvásárhelyen 1946-ban Kós Károly és *Veress Pál az ünnepi szónokok; az *Utunk hét város Petőfi-ünnepségeiről közöl tudósítást, a tudósítók: *Asztalos István (Arad), *Aszódy János (Brassó), Kós Károly (Marosvásárhely), *Bányai László (Nagyvárad), *Balogh Edgár (Segesvár), *Méliusz József (Szatmárnémeti), Nagy István (Temesvár).

1948-ra nagyarányú *Petőfi-versenyt szervez a *Magyar Népi Szövetség. A megnyitóünnepségen elhangzó *Balogh Edgár-beszédből már a *művelődés területén is teljes erővel folyó osztályharc szellemében idéz az újságíró: "Nem tűrjük meg *jelenti ki a szónok a népünket félrevezető reakciós kultúrtevékenységet!" (*Szabad Szó, 1948. jún. 30.). Ez a nyár a nagy hagyományú magyar tudományos és *művelődési intézmények, egyesületek felszámolásának, az iskolák államosításának az ideje. Fehéregyházán a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Andics Erzsébet, az 1945-ben alakult *Romániai Magyar Írók Szövetségét is magába olvasztó Romániai Írók Szövetsége nevében Zaharia Stancu, a Román Kommunista Párt nevében a Központi Bizottság titkára, *Miron Constantinescu beszél.

Az ünnepi megemlékezések megrendezésére még 1949-ben is sor kerül szerte az országban, aztán '48 és Petőfi témája egy időre lekerül napirendről.

Az 1945-1949-es évek tudományos hozadéka szerényen húzódik meg a Petőfi örökségéből politikai tőkét kovácsoló publicisztikai áradat mögött. Ebben a vonatkozásban *Benedek Marcell (*Világosság 1946. aug. 2.) és *Gaál Gábor (*Utunk 1949. júl. 23.) egy-egy tanulmánya és Illyés Gyulának az 1945-ös romániai látogatásuk idején közölt Petőfi-esszéje (*Szabad Szó 1945. jan. 1.) mellett *Kelemen Lajos adatokban gazdag, színes írását kell megemlítenünk (Körséta Petőfi oldalán a száz év előtti Kolozsváron. *Világosság 1946. júl. 29.), valamint Kristóf György átfogó tanulmányát a 19. századvégi erdélyi Petőfi-kutatás történetéről (A Petőfi-kultusz és irodalom első három évtizede, tekintettel erdélyi elemeire. *Erdélyi Múzeum 1945/3-4). Ez utóbbi kettő évtizedek múlva is elsődleges forrása lesz a téma kutatójának. *Marosi Péter Fényesebb a láncnál a kard c. könyve (alcíme: "Petőfi harcos öröksége". 1949) és még inkább *Aszódy János román nyelvű Petőfi-könyve (Petőfi poetul domniei poporului. Revoluţia şi războiul pentru libertate din Ungaria şi Ardeal. 1848-1849. 1949) az akkori politikai konjunktúra-elvárások jellegzetes termékei.

Az 1950-es években alig hallani Petőfiről. A róla szóló fejezet természetesen bekerül az új középiskolás tankönyvbe (az egész könyvet be is vonják egy év múlva), verseit tanítják az iskolában, szavalják ünnepélyeken, de a sajtóban csak elvétve *jelenik meg egy-egy, költészetét értelmező vagy politikumtól "független" összefüggést vizsgáló tanulmány. *Antal Árpád és *Pataki Bálint Petőfi és 48-as kortársai viszonyát vizsgálják közös tanulmányukban (*Igaz Szó 1953/3), *Gaál Gábor Petőfi költői nyelvéről értekezik (*Utunk 1951/28), Szabédi Lászlót A magyar ritmus formái c. műve egy önálló fejezetében (*Utunk 1954/52) szintén esztétikai és poétikai kérdések foglalkoztatják. *Hajdu Győző már a marxista *irodalomelmélet egyik divatos "alapkérdése", "a lírai hős" elmélete felől közelíti meg költészetét (*Utunk 1951/29). Kristóf György viszont az *Erdélyi Múzeumban elkezdett témáját folytatja a Kelemen Emlékkönyvben (1957), Meltzl Hugó, a kolozsvári Petőfi-irodalmi iskola megalapítója c. tanulmányában.

A költőre a közérdeklődés 1956 nyarán terelődik újra, amikor román-magyar akadémiai vegyes bizottság száll ki Fehéregyházára, hogy Dienes András hadtörténész kutatásait, valamint Alexandru Culcer kolozsvári orvosnak a költő sírja helyére vonatkozó elméleteit a helyszínen tanulmányozza. Az ásatásokon (mert sor kerül egy feltételezett "Petőfi-sírhant" feltárására is) az említetteken kívül Barta János irodalomtörténész, egyetemi tanár és Szabédi László is részt vesz. A bukaresti *Előre, a budapesti Magyar Nemzet, a marosvásárhelyi Vörös Zászló (a *Magyar Autonóm Tartomány napilapja) nyomon követik az eseményeket, s Kicsi Antal, *Pintér Lajos, *Simon Magda és Tamás Gáspár írásaiból a kutatómunka sok részlete s ezek kapcsán több régi és megcáfolt "Petőfi-legenda" is napvilágra kerül. A vegyes bizottság *jelentése (Az MTA I. Osztályának Közleményei 1956/57, 237-254) végül is csak a költő halálának legvalószínűbb helyét rögzíti; a feltételezett sírhelyen semmiféle emberi maradványok nem kerülnek elő.

Petőfi erdélyi tartózkodásainak témái viszont újra rendszeresebben bukkannak fel a romániai magyar sajtóban: *Kiss Jenő már 1952-ben riportsorozatban számol be Petőfi nyomában Nagybányán és Koltón *tett utazásairól (Amerre Petőfi járt. *Utunk 1952/31); majd *Gagyi László indul el a költő nagyszalontai látogatásai nyomába (*Igaz Szó 1957/3), *Implon Irén székelyhídi színész-szerepléseinek helyi emlékeit eleveníti fel (*Művelődés 1958/1), *Régeni András újra a balázsfalvi állítólagos "Petőfi-koponya" körüli legendáknak ered nyomába (*Művelődés 1958/8), *Vetró Artúr a Petőfi-ábrázolások hitelességét vizsgálja a művész szemével (Művészet 1958/4).

Érdekes tanulmányt közöl Könczei Ádám Petőfi betyárköltészetéről és betyárballadáink összefüggéséről (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1962/1).

Megszaporodnak a romániai Petőfi-kiadások is: Összes költeményeinek a román-magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében a *mi olvasóink kezébe is eljutott kétkötetes kiadása (Bp.-Buk. 1953) után az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó Kincses Könyvtár sorozatában 1955-ben megjelenik a János vitéz, 1956-ban A helység kalapácsa és más elbeszélő költemények; az Ifjúsági Kiadó által indított Tanulók Könyvtárában Válogatott prózai írásainak kötete (1957), majd az Elbeszélő költemények (1960) s valamivel később a Válogatott lírai költemények (1966). Petőfi összes költeményeinek újabb kiadásaira nincs lehetőség (a cenzúra nemcsak a Nemzeti dalt nem tűri, de a *szabadságharc erdélyi hadszínterein született több versét sem), ellenben "Költemények" címmel szinte a teljes költői életmű eljuthat a romániai magyar olvasóhoz: bibliapapírra nyomott, elegáns kis alakú kiadásban, közel másfél ezer oldalon 1961-ben és 1968-ban, két kötetben, *Kacsó Sándor előszavával.

Ezek az utóbbi kiadások már a Petőfi-kultusz terén bekövetkezett újabb áttörést jelzik. 1969-ben (a költő halálának 120. évfordulóján) és 1973-ban (születése 150. évfordulóján) ugyanis újabb nagyszabású, az 1922-es és az 1945/48-as ünnepségekhez mérhető megemlékezésekre kerül sor Romániában is. Tartalmukat és méreteiket nem csekély mértékben befolyásolják az akkori politikai változások: a Ceauşescu-rendszer kezdeti éveinek hatalomkonszolidáló törekvései s az azokkal járó világpolitikai "nyitás". Maguk az ünnepi események azonban ez alkalommal koránt sincsenek oly mértékben a politika járszalagjára kötve, *mint 1945/48-ban.

Petőfi-képünk a hatvanas évek hazai Petőfi-kutatásainak eredményeképpen a korábbinál árnyaltabbá, "irodalomközpontúbbá" vált. *Faragó József, *Mitruly *Miklós és a már említett Könczei Ádám-tanulmány a Petőfi-líra és a *magyar népköltészet viszonyára vonatkozó ismereteinket mélyítik (utalásokkal, adatokkal a népi Petőfi-recepcióra is), Bözödi György vitát kiváltó tanulmányt *jelentet meg Az első találkozás címmel (*Igaz Szó 1969/7; Pándi Pál megjegyzéseit a parndorfi táborban történtekről a Népszabadság 1969. aug. 15. és 16-i száma közli), *Benkő Samu a Lenkei százada történelmi hátterét tárja fel (*Igaz Szó 1969/11), Szabó Zoltán stilisztikai megközelítésekben vizsgálja Petőfi költészetét (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1964/1), *Dávid Gyula Petőfi román recepciójának történetét kutatja. De visszhangja támad a magyarországi Petőfi-irodalomban bekövetkezett *szemléletváltásnak is: Fekete Sándor tanulmányának A vívódó Petőfiről (Kortárs 1968. 363-367), amely a *Korunkban (1973/1) is megjelenik. Az 1969-es és 1973-as ünnepi folyóiratszámok Petőfi-tanulmányai, esszéi, lírai megnyilatkozásai már ezt a *szemléletváltást is tükrözik. *Mint jellemzőt idézhetjük *Kányádi Sándor vallomását:

"Petőfi Sándor *mindmáig legnagyobb költőnk [...] Ő a magyar költészet Jézus Krisztusa; a sírjával is úgy vagyunk, *mint a názáretiével (valahol csak meg kell gyújtani a kegyelet gyertyáját, valahová csak le kell tenni a hódolat koszorúját); ástam én is egy nyáron, kerestem a koponyáját, szerencsére nem találtuk meg, pedig ott kell lennie állítják a fehéregyházi síkon, de a székelykeresztúri temetőben is van sírja és sírköve; a sírt ápoló öreg tanító bácsi egyszer azt mondta, leereszkedvén a szent hantra: hogy itt nyugszik-e, nem tudom, de akkora költő volt, akár *minden faluban lehetne sírja..." (*Igaz Szó 1969/7).

Az *Igaz Szó (240 oldalas!), a *Korunk, az *Utunk, A *Hét, a *Művelődés, az Új Élet, a *Dolgozó Nő és sok más romániai magyar lap 1969-es Petőfi-számaiban nem csak a romániai magyar szellemi élet képviselőinek legjava vonul fel, s nem csak a kortárs román irodalom jelesei (Alexandru Andriţoiu, Nicolae Balotă, *Mihai Beniuc, Teofil Buşecan, Alexandru Căprariu, Victor Eftimiu, Eugen Jebeleanu, Veronica Porumbacu, Aurel Rău, Zaharia Stancu). A szerkesztőségek megszólaltatják a magyarországi írótársakat, irodalomtörténészeket, s jugoszláviai, csehszlovákiai magyar írók, irodalomkutatók (Bori Imre, Csanda Sándor, Domokos Sámuel, Fekete Sándor, Király István, Kónya Lajos, Lukácsy Sándor, Martinkó András, Pándi Pál, Sánta Ferenc, Sőtér István, Váci *Mihály) is beszélnek a Petőfi-örökség időszerűségéről, a Petőfi-kutatás újabb eredményeiről.

Korántsem konjunktúra jellegű az ünnepi számokban vagy az évfordulók előtt/után megjelenő, a Petőfi-témához kötődő tudományos anyag. *Almási István egyes Petőfi-versek folklorizációjáról közöl tanulmányt (*Művelődés 1969/7), *Kallós Zoltán ezt *mintegy kiegészítve újabb elnépiesedett Petőfi-dalokat ismertet saját gyűjtéseiből (*Utunk 1973/1), *Benkő András Megzenésített Petőfi-versek címmel közöl tanulmányt (*Művelődés 1972/12), *Józsa János Petőfi költészetének szerepét vizsgálja a román *munkásmozgalomban (*Igaz Szó 1969/7), *Kozma Dezső a múlt századi erdélyi Petőfi-kutatás történetének több fejezetét eleveníti fel (a *Korunkban, az *Igaz Szóban, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben, A Hétben, az *Utunkban megjelent tanulmányaiban); eddig ismeretlen kortársi tanúságokat hoz nyilvánosságra *Csetri Elek (Gyulay Lajos naplósorait, *Utunk 1969/30), *Binder Pál (egy segesvári szemtanú emlékeit a fehéregyházi csatáról. *Korunk 1971/7), *Létay Lajos (Bíró Sámuel huszártizedes feljegyzéseit a *szabadságharc erdélyi csatáiról, *Utunk Évkönyv 1970. 215-221), *Szász István (Szentmártoni Kálmán leírását a székelykeresztúri utolsó éjszakáról, *Utunk 1969/30).

Előkerülnek ez alkalommal ismeretlen helytörténeti adalékok is: *Binder Pál Petőfi 1849-es szászsebesi időzéséről, *Dánielisz Endre a Nagyszalontán töltött napokról, *Fábián Imre bihari Petőfi-emlékekről, *Kubán Endre a szabadfalusi 1939-es megemlékezésről, *Rácz Albert Petőfihez kötődő nagybányai és koltói emlékekről, *Szekernyés János a Temesvár melletti táborozásról közöl a Petőfi utóéletét kutató számára is értékes adalékokat. *Pintér Lajos egész sorozatban eleveníti föl a költő orosz fogságba eséséről és szibériai ólombányába hurcolásáról költött legendát, amely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben hozta lázba a közvéleményt, a szélhámos leleplezéséig (Petőfi-legenda. *Előre 1969. jún. 17.-júl. 23.).

A költő művének éltetésében természetesen döntő szerepe az újabb Petőfi-kiadásoknak volt. Az 1969-es évfordulóra *jelenik meg két kötetben, *Lászlóffy Aladár esszéjével Petőfi szinte teljes költői hagyatéka, s ugyancsak az Irodalmi Könyvkiadó egy kétnyelvű Petőfi-kötetet is kiad E. Jebeleanu fordításában (Poezii şi poeme Versek és költemények címmel); a népszerű *Előre Kiskönyvtár háromkötetes olcsó Petőfi-költeményekkel örvendezteti meg olvasóit (1972); 1973-ban pedig kiadásra kerül a János vitéz Florica Cordescu, A helység kalapácsa Cseh Gusztáv rajzaival s Arany és Petőfi levelezése a Kriterion Téka-sorozatában, *Antal Árpád gondozásában.

*Mindezekhez járul Illyés Gyula Petőfijének új (a szerző hozzájárulásával a romániai cenzúrakövetelményekhez igazított) kiadása (36000 példányban) és *Dávid Gyula-Mikó Imre Petőfi Erdélyben c. könyve (1972-1973-ban egymást követő két kiadásban, összesen 55000 példányban). Ez utóbbi a költő Erdélyhez és a Partiumhoz kötődő verseiből, leveleiből, a kortársak és későbbi visszaemlékezők Hatvany Lajos Így élt Petőfijében egybeszedett és rendszerezett szövegeiből merítve, több *mint 300 helyszíni és dokumentumfényképpel gazdagítva eleveníti fel Petőfi élete összesítve közel egy esztendejének eseményeit, a tájainkon járt költő emlékének továbbélését. A könyv a Márkos András alkotta székelykeresztúri Petőfi-szobor leleplezésének napján került a könyvesboltokba, s egész nemzedékekre kihatóan kötődik hozzá a *romániai magyarság Petőfi-kultusza.

Az 1973-as Petőfi-évforduló után, ha kisebb számban is, tovább gyarapodott a romániai magyar Petőfi-irodalom. *Dávid Gyula és *Mikó Imre könyve nyomán számos helytörténetkutató hozott elő eddig kevéssé ismert helyi hagyományt: Szeghy Géza a költő Szászvároson töltött napjairól (Új Élet 1974/16), Erőss Vilmos csíkszeredai időzéséről (Hargita Népe 1994. febr. 5.) s az Erdővidéket is átszelő útjáról közöl ismeretlen adalékokat; Ajtay Gecse Viktor székelykeresztúri éjszakájának eseményeire s Lengyel József személyére vonatkozó adatokat helyesbít (Új Élet 1979/19; 1980/14), előkerül egy gyergyószárhegyi *anekdota Petőfi csizmavásárlásáról (Hargita Népe 1993. dec. 4.), s Rácz Andrássy Sándor visszaemlékezésekben eleveníti fel a fehéregyházi és segesvári Petőfi-ünnepeket, amelyeknek ő, a század elejétől fogva, kisgyermekként, majd felnőttként részese volt (*Művelődés 1973/1). Előkerülnek ismeretlen hiteles visszaemlékezések is: Szilágyi Ferenc Tóth Márton, a Bem zászlaja alatt harcolt s Petőfit személyesen ismerő 48-as honvéd *emlékiratának részleteit közli (a Magyar Nemzetben több folytatásban 1988-89-ben), *Palugyay Zoltán osztrák hírszerzői forrásokat kutatva bizonyítja a költő fehéregyházi elestének tényét (Magyar Hírlap 1989/5). Gazdagodnak ezekben az években a Petőfi-versek folklorizációjára vonatkozó ismereteink is (Apácai Bölöni Sándor, Vörös Lobogó, Arad 1973. ápr. 15. és 22; Ráduly János, *Művelődés 1983/7); a temesvári Tácsi Erika pedig egy iskolai önképzőkörben végzett vizsgálódásai alapján mutatja be a középiskolás diákok Petőfi-képét (Lépcsők. Temesvár 1984. 266-270).

A hetvenes évek *jelentős gyarapodása a Petőfi-irodalomban *Kozma Dezső könyve: Petőfi öröksége (1976), amelyben a szerző, korábbi részkutatásait összegezve, a múlt század végi kolozsvári Petőfi-kutatásokat mutatja be (Meltzl Hugó, Csernátoni Lajos, Farnos Dezső, Barabás Ábel, Ferenczi Zoltán *munkásságát), illetve aprólékos részletességgel a Petőfi-kultusz történetét 1918-tól 1973-ig. A könyv részeként *jelenik meg *Mészáros József bibliográfiája (Petőfi Sándor a romániai könyvkiadásban és a romániai magyar sajtóban. 152-178), amely ha helyenként kiegészítésre is szorul kiindulópontja a költő romániai utóéletére vonatkozó kutatásoknak.

*Kozma Dezső a nyolcvanas évek derekán Petőfi életének erdélyi szakaszát felevenítő újabb könyv megírására vállalkozik. Az 1848-49-es magyar forradalom és *szabadságharc akkori hivatalos román politikai megítélése *miatt (hogy ti. 48-ban forradalom csak a román forradalom volt, a magyar pedig "ellenforradalom") *kéziratának csak a költő és Júlia szerelmét és házasságát megidéző első része *jelenhet meg (Koltói ősz. Petőfi és Júliája. Kv. 1986).

Az 1969. évtől a romániai Petőfi-kultusznak új emlékhelye alakul ki: a segesvár-brassói műút mellett, az Ispán-kútnál, a költő feltételezett halála helye közelében. A buzgó helytörténész, Ajtay Gecse Viktor ezen a helyen (valamint Fehéregyháza végében, a Sárpatak hídjánál) már a hatvanas évek elején emlékjelet állított az egykori segesvári Köllő *Miklós-szobor általa megtalált talapzatköveinek felhasználásával, ezek az emlékjelek azonban többször is a nacionalista indulatoknak estek áldozatul, míg végre Petőfi halálának 120. évfordulós ünnepségeire sikerült felépíteni és hivatalosan is elfogadtatni az Ispán-kúti Petőfi-emlékművet, rajta a *kút csorgója fölött *Hunyadi László Petőfi-domborművével. Sajnos, ezt a domborművet is többször megrongálták az idők folyamán, de maga az emlékhely az arra haladók kegyeletes megállóhelyévé vált.

Az indulattól fűtött romboló szándék nem tudta elhomályosítani azt a tényt, hogy Petőfi élete és költészete a román irodalomban is mély nyomot hagyott. A költő ellen kiadott s román nyelven is megjelentetett 1849-es császári körözőlevéltől kezdve egészen az 1973-as évforduló román visszhangjáig terjedő gazdag anyag bibliográfiáját Dorothea Sasu-Zimmermann állította össze és *jelentette meg (Petőfi în literatura română. 1849-1973. Kriterion, 1980), *Dávid Gyula közreműködésével. Sajnos, a körülmények nem voltak kedvezőek arra, hogy az Avram P. Todor, a *román-magyar irodalmi kapcsolatok fáradhatatlan kutatója által tolmácsolt teljes román Petőfiből legalább egy mutatványkötet megjelenjen (a három vaskos kötetet kitevő *kézirat halála után az *Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményébe került). 1996-ban megjelent azonban a másik termékeny Petőfi-fordító, a iaşi-i Nicolae I. Pintilie több *mint 800 oldalas román Petőfi-kötete (Poezii alese. Ed. Helicon, Timişoara), az időközben szintén elhunyt fordító rövid előszavával.

Az 1989-es változással a romániai Petőfi-recepció történetében is új szakasz kezdődött, *mindenekelőtt a költő emlékének hiteles felelevenítése, ápolása terén. A rá való emlékezést, verseinek idézését már nem korlátozta cenzúra, ünneplésére ezrekre menő tömeg sereglett össze évről évre Fehéregyházán a halála évfordulója előtti szombaton-vasárnapon, illetve Koltón, az ismét hiteles Petőfi-ünneppé vált szeptemberi "Petőfi-bálon", s azzal egybekapcsolva Erdődön és Nagykárolyban.

A költő emlékének ápolására 1990-ben megalakult Fehéregyházán a *Petőfi Sándor *Művelődési Egyesület, amely *minden évben az ünnepség megszervezése mellett Fehéregyházi emlékeztetőt *jelentet meg. Az őszi ünnepségek megszervezését az *EMKE szatmári szervezete, illetve a nagybányai *Misztótfalusi Kis *Miklós *Művelődési Egyesület vállalja magára; utóbbi egy útikalauzt is adott ki Koltó címmel (Nagybánya 1994), benne a költő és Júlia emlékét őrző Petőfi-gyűjteményt is bemutatva. Céljául tűzte ki Petőfi emlékének ápolását a bukaresti *Petőfi *Művelődési Társaság, valamint a szatmári *Kölcsey Egyesület is ez utóbbi a szatmári *EMKE-vel karöltve az 1997-től sorra kerülő nagykárolyi és erdődi ünnepségek megszervezője, a nagykárolyi Petőfi-szobor és egy új szatmári Petőfi-emléktábla kezdeményezője (1998).

A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal való együttműködés eredményeként megújult a koltói Petőfi-gyűjtemény is, amelyet a diktatúra nehéz éveiben Sebők *Mihály, a Teleki grófok hűséges embere őrzött meg, s amely napjainkban már az egész kastélyt elfoglalhatja. Új anyaggal gazdagodott és ismét látogatható a fehéregyházi 48-as emlékmű szomszédságában lévő kis múzeum is; az emlékművet körülvevő parkban emlékjelek egész galériája van kialakulóban.

A romániai Petőfi-szobrok száma szintén gyarapodott 1989 után: Romulus Ladea segesvári várbeli mellszobra (felavatták 1948-ban), a székelykeresztúri egész alakos Petőfi-szobor (Márkos András alkotása, felavatták 1973-ban), a balázsfalvi 48-as szoborparkban elhelyezett Petőfi-mellszobor és Szobotka Andrásnak a csíkszeredai vár előtt felállított, szintén egész alakos Petőfije után 1994-ben került sor egy újabb, szintén Márkos András alkotta Petőfi-mellszobor felavatására Székelykeresztúron a költőről elnevezett általános iskola előtt. 1995-ben avatják fel Petőfi mellszobrát, Petrovics István alkotását Nagykárolyban, 1996-ban szintén Petőfi-mellszobrot, Bálint Károly alkotását Gyergyószentmiklóson. 1998-ban kerül a koltói kastély parkjába, a mézeshetek színhelyére Pogány Gábor Benő Petőfit és Júliát ábrázoló páros kompozíciója, végül 1999-ben a fehéregyházi emlékparkba, Kiskunfélegyháza ajándékaként Máté István egész alakos Petőfi-szobra.

Ezekben az években ha nem is a várható mértékben a romániai Petőfi-kiadások száma is újakkal gyarapodik: elsőnek a *Látó c. folyóirat *jelentet meg egy Petőfi-válogatást, *Kovács András Ferenc gondozásában (Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Mv. 1991), majd a Kriterion újraindított Kincses Könyvtár sorozatában adják ki a Tündérálom c. kis válogatást (Demény Péter gondozásában, 1997-ben). Nevezetes eseménye az egész romániai magyar könyvkiadásnak az új (sorrendben harmadik) Petőfi-összes, a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Könyvkiadók közös kiadásában (1998) a magyar forradalom 150. évfordulójára. Ennek a kiadásnak az alapja a *Kiss József gondozta legmegbízhatóbb Petőfi-kiadás (Bp. 1987), amely a néhány éve előkerült autográf Petőfi-kötetben (Ibolyák. Bp. 1996) megjelent két ismeretlen Petőfi-verset is tartalmazza.

A Petőfi-irodalom eseménye volt Illyés Gyula Petőfi Sándorának végre a cenzúra által meg nem csonkított új kiadása 1992-ben. S a másfél százados évforduló eseménye *Dávid Gyula és *Mikó Imre Petőfi Erdélyben c. könyvének új kiadása (1999).

A költő művének elmélyült ismeretét szolgálja az az országos Petőfi vers- és prózamondó verseny, amely ugyancsak a forradalom évfordulójának rendezvényei sorában több *mint ezer általános és középiskolai fiatalt mozgósított, hirdetve Petőfi költészetének élő üzenetét és népszerűségét.

(D. Gy.)