Plugor Sándor

oldal nyomtatása Share

Plugor Sándor (Kökös, 1940. márc. 4. 1999. febr. 20. Sepsiszentgyörgy) grafikus. ~ Magor apja. A marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskola elvégzése után (1954-58) Kolozsvárt, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályán, *Miklóssy Gábor irányításával szerzett oklevelet (1964). Előbb rajztanár egy brassói általános iskolában (1964-70) s közben (1967-től) a brassói Astra román *művelődési folyóirat képszerkesztője. 1970-től Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Múzeum (1990-től újra Székely Nemzeti Múzeum) munkatársa és az Állami Székely Színházban díszlettervező. A *Gyárfás Jenő Emlékház vezetője.

A kortárs erdélyi képzőművészetben a hatvanas évek derekán indult művésznemzedék tagjaként főképp grafikáival van jelen: jelképteremtő eszközökkel mai életérzésekre, lét és tudat kérdéseire keresi a választ. Stílusjegyei grafikai sorozatainak metaforáiban teljesednek ki: a Lovakban, az Öregekben, valamint az utóbbi években készült olyan sorozataiban, mint a Magyar szentek (34 grafika), a Stációk (16 grafika), a *Márton Áron emlékének szentelt Áron püspök (14 rajz).

Készít tusrajzokat, fémkarcokat; dolgozik olajban és temperában is.

Közel 60 könyvhöz készült könyvgrafikái (borítótervek, belső illusztrációk) az irodalmi művek átélése nyomán születtek; meggyőző példa erre *Szilágyi Domokos poémája, az Öregek könyve (1976), valamint fiának, ~ Magornak Angyallétra (Sepsiszentgyörgy 1995) c. verskötete. Az ő szövegképeivel jelent meg a *Kiss Jenő fordította és *Faragó József szerkesztette Román népballadák (1964-78) öt kötetből álló könyvsorozata, valamint Farkas Árpád, *Kiss Jenő és mások verskötetei és egy kötet Rilke-fordítás. Grafikusa volt számos színházi műsorfüzetnek, katalógusnak; készített jelmez- és díszletterveket felnőtt és bábszínészi előadások számára. Rajzai jelentek meg az *Utunk, *Korunk, *A Hét, Brassói Lapok, Igaz Szó, Tiszatáj és más lapok hasábjain. Színpadképei közül kiemelkedik *Tamási Áron Csalóka szivárvány és Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása c. darabjainak művészi interpretációja.

Munkáit legelőször az *Utunk Szülőföld-pályázatán díjazták (1967), majd megkapta "Az év legszebb könyve" díját a Szarvasokká vált fiúk (1971) illusztrációiért; ezt a sorozatot a lipcsei Nemzetközi Könyvvásáron is kiállították. Elnyerte a Magyar Képzőművészek kelet-magyarországi nívódíját (1974), két ízben a Gáspár Miklós-díjat (1983, 1990), a Katona József-díjat (1991), Makó város díját (1994) és a hajdúböszörményi Alkotótábor Nívó-díját (1996).

Egyéni kiállításai voltak 1965-től fogva majdnem minden jelentősebb hazai városban; Magyarországon Balatonfüreden, Budapesten, Debrecenben, Hatvanban, Hajdúböszörményben, Jászberényben, Kecskeméten, Makón, Miskolcon, Sárospatakon, Sárváron, Szegeden, Szombathelyen, Veszprémben, valamint Zentán és Szabadkán (1971), Moszkvában (1972), Böblingenben és Luganóban (1978), 1990 óta az USA-ban Arlingtonban, Miami Beachben, New Brunswickban; Németországban Dortmundban, Ausztriában Seckauban. Halála után Budapesten rendezték meg emlékkiállítását (2001).

Álneve: Furcsa Sándor; betűjegye P. S. (pösö).

Grafikáit önálló kiadványban 1996-ban adták ki Sepsiszentgyörgyön A megmérő idő címmel.

Szilágyi Domokos: P. S. *A Hét 1971/21. Murádin Jenő: "... De ide haza jöttem". *Utunk 1973/32. Bölöni Sándor: P. S. rajzai. *Korunk 1974/12. Mátyás Árpád: Dolgozni és bizonyítani. Beszélgetés P. S.-ral. *Előre 1982. okt. 22. Turóczy Rozália: Plugor Sándor könyvjegyei. *Művelődés 1982/6. Szőcs István: Van-e a művészetnek ábécéje? (Beszélgetés P. S.-ral). *Utunk 1984/21. Gazda József: P. S. vonalköltészete. *Korunk 1985/5. Láng Gusztáv: P. S. grafikái. Életünk 1985/10. Banner Zoltán: A láthatatlan lovas. *Utunk 1987/9. Páskándi Géza: Jogunk arcainkhoz. P. S. rajzai. Kortárs 1988/6. Barabás László: P. S. *Új Élet 1989/18.

(M. J.)