Politikai Könyvkiadó

oldal nyomtatása Share

Politikai Könyvkiadó 1952-ben indult, névváltoztatással, a Román Kommunista Párt (1948-tól Román Munkáspárt = RKP, illetve RMP) kiadójának folytatója, a román nyelvű központi pártkiadó magyar szerkesztőségeként.

Az RKP nevével 1944 őszétől jelentek meg politikai kiadványok, előbb Kolozsváron (1 mű) és Temesváron (2 mű) az ottani Tartományi Pártbizottságok felügyelete alatt; 1945-ben Brassóban (1 mű), Bukarestben (1 mű), Kolozsváron (18 mű), Marosvásárhelyen (3 mű), Nagyváradon (2 mű); 1946-ban Brassóban (3 mű), Bukarestben (9 mű), Kolozsváron (8 mű), Nagyenyeden (1 mű), Nagyváradon (3 mű), Temesváron (6 mű). 1947-48-tól Bukarest egyre növekvő súlyát (19, illetve 72 mű), Kolozsvár szerepének visszaszorulását (4, illetve 1 mű), a többi tartományi központok teljes kimaradását észlelhetni, míg 1949-57 között kizárólag "Bukarest" helymegjelöléssel jelennek meg az akkor már Román Munkáspárt kiadójának kiadványai.

Kolozsvár vezető szerepe a magyar nyelvű romániai politikai könyvkiadásban tartalmi vonatkozásokban is kifejezésre jut az első években. Míg Bukarestben a Párt akkori vezetőinek beszédei, különböző pártkonferenciákon és egyéb politikai rendezvényeken előterjesztett jelentések, dokumentumok látnak napvilágot, azalatt a Kolozsvári Tartományi Pártbizottság kiadásában jelenik meg a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története, Marx, Engels, Lenin és Sztálin több ideológiai alapműve, Az aktivista zsebkönyve c. sorozat (1945-46-ban) 25 füzete, több, a politikai propagandát nagyobb öszefüggésben szolgáló mű (Vaszilij Grosszman: Írások a háborúról, Kononov: Igaz történetek Leninről, Laptyev: A szovjet mezőgazdaság a háború alatt).

Eredeti magyar politikai mű nem szerepel ezekben az években a politikai kiadványok között (Vasile Luca nevét egyik-másik brosúrán Luka László alakban is találjuk, más brosúrák szerzőiként Mogyorós Sándor, *Muzsik Mihály neve szerepel). Egyetlen mű fordítója van feltüntetve az 1944-48 közötti időszakban (Vaszilij Grosszman könyvét Gyáros László fordította), a többieknél legfeljebb ennyi szerepel: "Fordította az RKP Kiadójának magyar szerkesztőbizottsága" vagy "Fordította az RKP Központi Nevelési Osztályának fordító kollektívája".

1948-ban, a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt egyesítésének évében az "új" párt kiadója egyetlen, Kolozsváron megjelenő mű kivételével már csak "Bukarest" megjelöléssel ad ki magyar nyelvű politikai műveket. Ekkor indul a Marxista-leninista könyvtár c. sorozat Marx, Engels, Lenin, Sztálin műveivel (az első évben már 13 kötet), Az irányítók zsebkönyve c. sorozat; folytatódik A romániai népek szabadságharcosai c. sorozat (Bălcescu és *Fónagy János után N. Cristea, Gh. M. Vasilescu-Vasia, N. Zubcu-Petrovici életét ismertető füzetekkel). A politikai brosúrák szerzői közül 13 műnek román pártvezető, 11-nek román pártfunkcionárius, 16-nak szovjet pártvezető és klasszikus, 9-nek szovjet pártfunkcionárius a szerzője; a népi demokráciák pártvezetőitől 7, a nyugati kommunista pártok vezetőitől 2 füzet jelenik meg.

A fentieken kívül irodalmi vonatkozásai miatt két mű említhető: Julius Fucik Riport az akasztófa alól c. műve és V. Kemenov Két kultúra c. munkája, amely "a rothadó burzsoá kultúrát" leplezi le.

1950-től a pártkiadó egész sor, a politikai propagandát szolgáló sorozatot indít magyarul is (Falusi esti párttanfolyamok, Falusi pártpolitikai körök részére, Pártaktivisták, Pártpolitikai körök részére, Propagandisták részére, Propagandisták és előadók részére, Városi esti párttanfolyamok részére, Városi pártpolitikai körök részére címek alatt). A következő években e *sorozatok egynémelyikének anyagát gyűjteményes kötetekben is kiadják. Az alkalmi politikai brosúrák sokasága mellett amelyek ezekben az években számszerűen a kiadványok túlnyomó részét teszik ki 1951-ben (az említett párttanfolyami köteteket leszámítva) mindössze három nagyobb művet ad ki az RMP kiadója: Gh. Gheorghiu-Dej cikkeinek és beszédeinek 430 oldalas, az RMP KV Határozatainak 318 oldalas kötetét és Lenin rövid életrajzát. Rajtuk kívül témájánál fogva jelentősebb a román kommunista párt jubileumára kiadott rövid román párttörténet (A Párt 30 éves harca...).

1952-55 között feltűnik, hogy az akkor már ~ néven szereplő kiadó irodalmi és közéleti személyiségeket is felvonultat szerzői között. Kovács György a nemzetiségi kérdésről (Nemzetiségre való tekintet nélkül), Mihai Beniuc a románok és az "együttélő nemzetiségek" testvériségéről, Cezar Petrescu a haladó értelmiségről, Lucia Demetrius, Ecaterina Oproiu és Veronica Porumbacu a nők helyzetéről a szocializmusban, Sorin Toma (a Scânteia főszerkesztője) a sajtóról ír: a regényíró Petru Dumitriu szovjetunióbeli élményeiről számol be.

Kovács György mellett 1955-től más magyar szerzők neve is feltűnik a ~ kiadványain: Ádám Miklós Nyugat-Németország felfegyverzésének veszedelmes voltáról (1955), majd a két rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségéről (1956) ír; Csupor Lajos a *Magyar Autonóm Tartomány adatai alapján az állattenyésztés fejlődéséről (1955), míg Dézsi Zoltán Al. Almăşannal közös füzetben a *Magyar Autonóm Tartomány két fogyasztási szövetkezetének eredményeit mutatja be összehasonlításban (1955).

1955-ben a ~ megjelenteti Gh. Gheorghiu-Dej Cikkek és beszédek c. kötetének második, közel 900 oldalra bővített kiadását, s közben füzetes sorozatban a román szociáldemokrata és kommunista mozgalom történetét a kezdetektől egészen az 1947-es kommunista hatalomátvételig. Az 1959-ig 25 füzetre rúgó sorozat jó néhány darabja az említett időszak folyamán több kiadásban (módosításokkal) is megjelenik, tanulságosan jelezve a politikatörténeti kutatás számára a párt múltjának retrospektív önújraírását is. A folytatódó korábbi *sorozatok mellett újak is bukkannak fel (Ipargazdasági kérdések, Leckék és konzultációk a politikai gazdaságtan kérdéseiről, A pártmunka tapasztalataiból, Agrárgazdasági kérdések, A marx-lenini elmélet alapvető kérdései).

Az RMP viszonyulását a marxista-leninista ideológiához jelzi, hogy 1948-57 között egyetlen ideológiai alapmű sem jelenik meg; 1957-ben Plehánov: A személyiség történelmi szerepének kérdéséhez töri meg a csendet, majd A Kommunista Kiáltvány és Lenin írásainak 635 oldalas válogatása A nemzeti kérdésről A nemzeti-gyarmati kérdésről címmel (mindkettő 1958-ban). Közben két kiadványban is foglalkozik az RMP kiadója az 1956-os magyar forradalommal (Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben, *Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése); az előbbi 1957 nyarán, az utóbbi 1958-ban kerül a könyvesboltokba.

Ideológiai-politikai jelzésértékű, hogy 1957-ben 428 oldalon kiadják magyar nyelven is Kína Kommunista Pártja VIII. Kongresszusának anyagát, 1959-ben pedig 720 oldalon Gh. Gheorghiu-Dej Cikkek és beszédek c. sorozatának második, az 1955-59-es éveket felölelő kötetét is.

1958-ban még egy (tartalmát tekintve inkább azt mondhatnók: az első) eredeti romániai magyar politikai-ideológiai művet jelentet meg a ~, *Gáll Ernő könyvét (A romániai polgári szociológia címmel).

Az ötvenes évek termését számszerűen számba véve a ~ és elődei tevékenységének viszonylagos összezsugorodását észlelhetjük. Igaz, nem egyedüli kiadója a politikai irodalomnak (mellette különösen az Országos Szakszervezeti Tanács és a Romániai Demokrata Nők Szövetsége van jelen), s ezek termése tartalmilag- tematikailag sokszor kiegészíti az RMP közvetlen irányítása alatti kiadói termést. 1950-től 1959-ig ez a következőképpen alakul (zárójelben a fentebb említett társadalmi szervezetek összesített kiadványszáma): 1950: 99 (55), 1951: 79 (27), 1952: 91 (24); 1953: 63 (41), 1954: 64 (30), 1955: 79 (19), 1956: 64 (21), 1957: 62 (11), 1958: 26 (15), 1959: 31 (27).

1959 a szovjet csapatok Romániából való kivonulásának éve.

Az 1960-as években (az utolsó két évet nem számítva) 40-50 között állandósul a ~ évi termése. A súlypont most is a pártpropaganda feladataihoz kötődő kiadványokra esik, de azok nagyobb része már nem brosúra, hanem a politikai nevelés különböző oktatási formáiban használt leckegyűjtemény: külön a városi és külön a falusi tanulmányi körök számára, tematikai csoportosításban. Folytatódik Gh. Gheorghiu-Dej Cikkek és beszédek c. sorozatának kiadása, megjelenik az SzK (b)P története, a III. román pártkongresszus teljes anyaga (1960), majd a IX. kongresszusé (1965), a Nagy Nemzetgyűlés kibővített ünnepi ülésszakának anyaga, amelyet "a kollektivizálás befejezésének tiszteletére" rendeztek (1962).

A kiadványok sorában tematikai újdonságot jelent a korábbi párttörténeti tematika után a román nép történetének előtérbe kerülése. A párt programjában egyre nagyobb hangsúllyal jelentkező "nemzeti" orientáció kifejeződése ez: már 1961-től szinte évente megjelennek az Ismerjük meg szocialista hazánkat c. leckegyűjtemények mellett a román nép történetét, annak egyes szakaszait ismertető kiadványok; közöttük már ekkor akad magyar témájú és magyar (társ)szerzőjű mű is: A Gyimes-völgyi parasztok felkelése (1960, társszerzője Fodor László). A megjelent művek közül ebben a tematikában kiemelkedik Victor Cheresteşiu könyve, A balázsfalvi Nemzeti Gyűlés (1967), amelyet *Benkő Samu fordít magyarra.

Magyar szerzők neve különben önállóan is feltűnik a hatvanas években: Beke György egy kollektivista faluról (Kiskend) szóló riportkönyvvel jelentkezik (1960), Hutira Ervin társszerzőként, de önállóan is három, Mag András és Orbán Sándor egy művel. *Aszódy János az Interpolról ír könyvet (1969), s ez a kötet már a ~ egy újabb vonulatának, a politikai bestsellereknek egyike; John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot (1962), Goljakov és Ponizovszkij Doktor Sorge (1966), Amort és Jedlicka Ki volt a titokzatos A-54 (1969) és H. M. Hyde A 3603-as szoba (1969) c. könyvei jelzik ennek irányát.

A marxizmus-leninizmus klasszikusainak újrakiadását az 1961-ben még felbukkanó Marxista-leninista könyvtár (Lenin 6 művével), a Kommunista Kiáltvány új kiadása (1964) jelzi. Ellenben a IX. pártkongresszuson főtitkárrá választott N. Ceauşescu már 1965-től elsődleges (a végén kizárólagos) szerzőjévé válik a ~-nak: 1989-ig 170 beszéde, jelentése jelenik meg önállóan. 1968-ban elindul cikkeinek és beszédeinek gyűjteményes kiadása, s a sorozat 1989-ben a 29. kötetnél (az 1985-86-os írásoknál) szakad félbe; közben 1983-ban három kötetben, 2366 oldalon kiadják Válogatott műveit, s 1980-tól tematikus válogatásokban "Románia elnökének ... eszméiből" sorozatcímekkel bel- és külpolitikai, gazdasági, pénzügyi, irodalmi stb. nézeteit népszerűsítve (24 kiadvány).

Már 1968-tól ingadozóvá válik a ~ évi könyvtermelése: a 41 címet tartalmazó csúcsot (1973) 31-36 címmel csak megközelíti az 1971, 1972, 1974, 1979-es évek termése, de 7 év könyvtermése 26 cím alatt marad (1976, 1977, 1978, 1980, 1981, 1982, 1983), az 1984-es 14 cím után pedig 5 alá száll az évtized második felében. Ekkor már nem Bitay Ödön a ~ magyar szerkesztőségének vezetője, hanem Skultéty Sándor.

A hetvenes évek mondhatni forradalmi újítása a ~ könyvtermésében a hazai magyar szerzők és magyar tematikájú művek térhódítása. 1970-89 között 31 szerző 40 műve (és egy sajátos profilú sorozat, a *Testamentum ) jelenik meg a ~-nál, élve azzal a lehetőséggel, amelyet az RKP "nemzeti" orientációja nyújtott. Ezek a művek a kiszabott és szerzőik-szerkesztőik által vállalt ideológiai-politikai korlátok között foglalkoztak a *székelység történetének több mozzanatával (Demény Lajos, Fazekas János, Vajda Lajos), a romániai magyar baloldali és munkásmozgalommal, ipartörténettel (Bunta Péter, Fuchs Simon, Heves Ferenc, *Turzai Mária). A magyar történelem olyan epizódjairól jelentetett meg könyveket a ~, mint a Budai Nagy Antal-féle felkelés (Demény Lajos), az aradi tizenhárom (Pintér Lajos), az erdélyi magyar baloldali sajtóból (Tollal a fasizmus ellen, 1974), a *Vásárhelyi Találkozó dokumentumaiból (1977, ez utóbbi kettő *Turzai Mária könyve). A ~ is felvállalt önálló tanulmány- és publicisztikai vagy riportköteteket (szerzőik Balázs Sándor, Bányai János, Fazekas János, Farkas Zoltán, Gáll János, Hóth Endre, Sztranyiczki Gábor, Vörös Előd, illetve Ábrahám János, Beke György, Horváth Andor, Horváth Arany, Mátyás Árpád, Murvai László, Mikó Ervin, Vajnovszky Kázmér).

1984-től teljesen megváltozik a pártirányítás kultúr- és könyvkiadáspolitikája. Egy, a Horea-féle felkelésről szóló könyv és a jelenkori polgári filozófiai doktrínákat elemző-bíráló kötet kivételével a magyar szerző és a magyar tematika teljesen eltűnik a ~ terméséből. Ezzel párhuzamosan felsőbb utasítással a Kriterion és a *Dacia Kiadókra hárítják át a társadalompolitikai vívmány-kötetek kiadásának feladatát, azokkal a történetírás körébe tartozó művekkel együtt, amelyek a hivatalos román álláspontot terjesztik magyarul is "efan Pascu, Ilie Ceauşescu és mások művei). A belső használatra "Dulea-sorozat"-nak nevezett kötetek száma (Mihai Dulea a Művelődési és Szocialista Nevelési Tanács élén álló pártmegbízott volt, aki 1984-85-ben több magyar kiadó, így a ~ és a Kriterion elleni vizsgálatot is vezette) 1986-89 között 23-ra emelkedett.

Az RKP nemzetiségpolitikai stratégiája szellemében a számok jelzik ekkor már a magyar nyelvű pártirodalmat fölöslegesnek tekintette: az 1989-es év termése mindössze 2 cím, mindkettő N. Ceuşescu beszéde, illetve egy szövegválogatás műveiből. A ~ magyar szerkesztőségének megszűnése pusztán formai kérdés volt.

(D. Gy.)