Pósta Béla emlékezete

oldal nyomtatása Share

Pósta Béla emlékezete A kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára, az *Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárának szervezője, az első kétnyelvű magyar régészeti szakfolyóirat alapítója, Pósta Béla (Kecskemét, 1862. aug. 22. 1919. ápr. 16. Kolozsvár) munkásságával beírta nevét az *erdélyi tudományosság történetébe. Korai halála egy korszak lezárását jelentette a nevével szorosan összeforrt intézmények történetében. A kolozsvári sajtó tág teret szentelt emlékének. Az egyetem saját halottjának tekintette, a város pedig díszsírhellyel honorálta közéleti tevékenységét. Munkatársai és barátai a múzeumnál "Dr. Pósta Béla Alap" létesítésével akarták megörökíteni a nevét. Az intézeti folyóirat szerkesztőségének szándéka szerint a következő számot teljes egészében az ő emlékének szentelték volna.

Az impériumváltozás szertefoszlatta a nemes terveket, vagy legalábbis elodázta megvalósításukat. Folyóirata, a Dolgozatok az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából többé nem jelenhetett meg. Az utódjának tekinthető szegedi Dolgozatok első számában (1925) legidősebb tanítványa, *Buday Árpád vázolta fel az életpálya jelentősebb állomásait, s elkészítette az életmű első tudományos igényű értékelését. Megállapította, hogy Pósta Béla Nagy Gézával együtt felismerte: "Hazánk földje régészeti szempontból közvetítő terület [...] Szakítottak tehát az addigi módszerrel, Nyugatról Kelet felé fordították tekintetüket [...] s a tekintetváltoztatás valóságos forradalmi újítás volt hazai szaktudományosságunkban." Ez a szemléletváltás vezette a harmadik Zichy-expedícióban való részvételhez, amelynek eredményeképpen sor kerülhetett a nyugati gótok, hunok és avarok Kárpát-medencei régészeti hagyatékának azonosítására. Múzeumszervezői tevékenységével kapcsolatban Buday leszögezte: "Pósta Béla az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának szervezésével és fejlesztésével állított magának olyan emléket, melyért *mindig kalapot emelnek előtte bármiféle nemzetbeli szakemberek." Közhasznú munkásságának gyümölcsei közül kiemelte a Mensa Academicát, "melyet nemcsak befejezett, hanem éveken át gyönyörködhetett a működésében".

A második bécsi döntést követően az újjászületett kolozsvári múzeum folyóirata (Közlemények az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából) első számát (1941) az ő emlékének szentelte. "Európai nívójú tudós"-nak *minősített egykori tanára életművét értékelve, szerkesztői előszavában *Roska Márton leszögezi: "Az Érmészeti és Régészeti Intézet, valamint az Érem- és Régiségtár annalesei azt az 1899-1919-ig terjedő időt, melyben Pósta Béla állott a testvérintézmények élén, *mint Pósta Béla-korszakot fogják nyilvántartani és megörökíteni." Vallja, hogy az általa kijelölt úton haladó új nemzedék célja "tanítványok nevelése, *Erdély földjének a múlt emlékei felszínre hozatala érdekében való megvallatása, ezeknek az emlékeknek a közönség és a szakemberek részére való hozzáférhetővé tétele." A folyóirat közli Pósta Béla egyik kéziratban maradt dolgozatát is (Királydaróc pecsétnyomója 1574-ből). A kötet helyet adott a pedagógus Schneller István 1919-ben írt búcsúztatójának, amely a tudós, az egyetemi tanár és a közéleti ember alakját elevenítette fel. Sándor Imre posztumusz írása egykori tanára heraldikai munkásságát méltatva megállapította, hogy az aranymetszés törvényeinek az ötvösmunkáknál megfigyelhető érvényesülésével kapcsolatos felismerése új távlatokat nyitott a tudományág előtt. Az emlékező írások sorát Ferenczi Sándornak a Pósta Béla irodalmi hagyatékát felleltározó dolgozata zárta.

1962-ben Pósta Béla születésének századik évfordulóján a tudományos világ és a nagyközönség figyelme újólag a történettudomány már-már elfeledett nagy alakjának művére irányult, és ez Banner János érdeme. Hazai és külföldi szaklapokban közölt megemlékezésekben, a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat vándorgyűlésén méltatta a nagy előd életművét. Pósta első nagy szintézisével (Baranya vármegye története az őskortól a honfoglalásig) kapcsolatban megállapította: "Az első olyan munka, amely a régészeti anyagon keresztül az ember életét is megrajzolta." Véleménye szerint "Pósta Béla Rómer Flóris és Hampel József után a magyar régészet legjelentősebb és legnagyobb hatású vezető egyénisége", aki "írásaival és gazdag élete példamutatásával ma is nevel". Elvitathatatlan érdemének tekinti, hogy a 40 éves EME Érem- és Régiségtárában őrzött húszezer érmét és tízezer régiséget tartalmazó gyűjteményből múzeum lett. Tapasztalatait a legnagyobbakra jellemző önzetlenséggel osztotta meg a pályakezdőkkel, s "hosszabb időre Kolozsvárra helyezte át a vidéki múzeumok régészképzését". Úttörő volt, az alapokat kellett leraknia, ezért nem engedhette meg magának, hogy szűk területre korlátozza érdeklődését. Tanítványait viszont jól meghatározott kutatási terület felé irányította. Így válhatott *Roska Márton az ősrégészet, *Buday Árpád a római kor, Kovács István pedig a népvándorlás kor szaktekintélyévé. Banner János közli a harmadik Zichy-expedíció idején készült naplószerű feljegyzéseket is (Pósta Béla születésének százados ünnepe. Bp. 1962), amelyek új megvilágításba helyezik az oroszországi tanulmányút eredményeit, s egyúttal újabb kutatások kiindulópontjául szolgálhatnak. Banner világnyelveken megjelent közleményei lehetővé teszik, hogy Pósta Béla elfoglalja megérdemelt helyét az egyetemes tudománytörténetben.

A centenáriumi megemlékezések fénypontjaként szülővárosa múzeumában emléktáblát lepleztek le. Működésének fő területe, *Erdély, Kolozsvár távol maradt az ünnepi rendezvényektől. *Mi több, néhány év múlva *minden kegyeletet nélkülöző módon koporsóját kidobták öröknek remélt házsongárdi nyughelyéről.

Pósta Béla dr. halála. *Ellenzék 1919. ápr. 18. Eltemették Pósta Bélát. *Ellenzék 1919. ápr. 20. Dr. Pósta Béla. Dolgozatok az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 1919/10. *Buday Árpád: In memoriam. Pósta Béla. 1863[!]-1919. Dolgozatok a M. Kir. *Ferenc József Tudományegyetem Archeológiai Intézetéből 1925/1. 1-17. A szerkesztő [Roska Márton]: Elöljáróba. Közlemények az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 1941/1. 3-4. Schneller István: Pósta Béla. uo. 20-28. Sándor Imre: Pósta Béla *mint heraldikus. uo. 29-32. Ferenczi Sándor: Dr. Pósta Béla irodalmi munkássága (1885-1919). uo. 33-40. Banner János: A budapesti egyetem és a kolozsvári régészeti iskola. Régészeti Dolgozatok-Dissertationes Archaeologicae 1961/3. 44-47; uő: Pósta Béla (1862. aug. 22. 1919. ápr. 16.). Archaeologiai Értesítő 1962/89. 239-240; uő: Pósta Béla születésének százados ünnepe. 1862-1962. Bp. 1962. 148; uő: B. Pósta und die dritte Zichy-expedition. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 1963/15. 409-426; uő: Emlékezés Pósta Bélára, születése százéves fordulóján. Régészeti Dolgozatok-Dissertationes Archaeologicae 1963/5-6. 17-28. Soós Gyula: A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1962. évi vándorgyűlése Győrött. Arrabona 1963/5. 358-359.

(V. Z.)