Praxis Medici

oldal nyomtatása Share

Praxis Medici Temesváron 1924 és 1940 között megjelenő orvosi szaklap, alcíme szerint: "Gyakorló orvosok szaklapja". Az 1938. évi 4. számtól az alcím román nyelvű. 1938 novemberétől mint a Romániai Kisebbségi Orvosok Jóléti Szövetségének hivatalos lapja jelent meg. A szerkesztésért Fischer Ferenc felelt, közben 1929 és 1935 között a lapnak főszerkesztője is volt Lukáts Jenő aradi főorvos személyében. Az első évben két szám jelent meg, majd 1939-ig évi 12, 1940-ben pedig még hat szám.

Az első szám bevezetőjében a szerkesztőség hangsúlyozza, hogy az utódállamok magyarul is beszélő orvosainak szerény anyagi ellenértékért a világ orvosirodalmából különösen a gyakorló orvost érdeklő részről tájékoztat. Ennek érdekében a következő állandó rovatokba sorolták be a közlésre szánt anyagot: eredeti közlemények, összefoglaló ismertetések, orvostársadalmi és gazdasági kérdések, referátumok (ezek változó témakörrel, úgy hogy negyedévenként a medicina egész területét átfogták); terápia, könyvismertetés, hirdetések, valamint gyógyszerek és gyógyászati intézmények reklámjai. 1928-tól bevezették a Kérdések és feleletek c. rovatot is, mellyel szemináriumszerű eszmecserét kívántak folytatni.

Az Eredeti közlemények c. rovatban a leggyakrabban aradi, temesvári, kolozsvári orvosok közleményei jelentek meg. Így Engelberg József a gyomorsav meghatározásának módszereiről (1930), a hisztamin kezelésről (1934), Sámson Aladár a hemofília terápiájáról értekezik (1939), Kallós József biokémikus pedig több eredeti laboratóriumi módszert mutat be (1934, 1937, 1940), melyek megkönnyítik egyes betegségek kórismézését. Ugyancsak új vizsgálati eljárásokat és azok klinikai jelentőségét ismerteti Winer Imre (1931, 1935). Török Dezső a röntgenvizsgálatok fontosságát emeli ki a gasztro-enterális megbetegedéseknél (1930). A Tuberkulózis Elleni *Küzdelem Aradi Egyesületének tüdőgondozójából Palágyi Jenő a tüdőbetegek ambuláns kezelésében elért eredményeiről számol be (1928). Bőr- és nemibetegségek gyógyászatával kapcsolatosak Werner Sándor írásai (1930, 1932, 1934); ő a nemibetegségek leküzdéséről szóló új rendeletet is ismerteti (1933). Ebből a témakörből közölte terápiás megfigyeléseit Singer József (1930) és *Szelle Károly (1931). A művi abortuszok történeti áttekintését *Kupfer Miksa közli (1934). Gyermekgyógyászati vonatkozású Róna Imrének a csecsemők kezelése terén elért tapasztalatairól (1934), Weber Györgynek a tápszerek használatával kapcsolatos eredményeiről (1935), valamint Lukáts Jenőnek a gyermekkori vérszegénységről írt beszámolója (1932). *Újhelyi József a rövid és ultrarövid hullámokról írt (1935), Kilényi Albert pedig az asztma újabb gyógyítási módjait ismerteti (1940/1).

A temesvári orvosok közül a lapban közölt Kraus Mihály idegorvos (1936), Róna Nándor tüdőgyógyász (1936), Klein Endre bőrgyógyász (1937), valamennyien terápiás eredményeikről számoltak be. *Stitzl József mint sportorvos az amszterdami olimpia kapcsán terjedelmes beszámolót közöl a doppingszerekről (1928), később tudománytörténeti dolgozattal állít emléket Kramer Jánosnak, az első temesvári főorvosnak (1932/4).

A kolozsvári orvosok közül Katzer Ödön a görcsös állapotok gyógykezeléséről (1935), Samu Dezső a pozitív Wassermann-reakciókról (1936), Róth Marcell és *Herskovits Izidor a röntgenvizsgálatok jelentőségéről (1939, 1940) számolt be; ezeket a dolgozatokat a szerzők a Paul Ehrlich Orvos-Egyesületben mutatták be. *Orient Gyula A rákos megbetegedések eredete és keletkezése c. írását is itt közli (1939); *Joó István az orr- és fülfurunkulózisok gyógyítási lehetőségeit tárgyalja (1939); ezek az előadások az EME Orvosi Szakosztályának ülésén hangzottak el. A Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület felkérésére készült írások között *Sándor János (1927), Rosskopf Béla (1932) és Fried József (1932) a belső elválasztás tanának akkori állását mutatja be.

Kisebb bánsági és *erdélyi városok orvosainak közleményeit is megtaláljuk a ~-ben. Így Rafael Miklós gyalui körorvos az epebántalmak gyógyszeres kezeléséről ír (1929), Leonhard Oszkár (Szászsebes) a nőgyógyászati gyakorlatban előforduló súlyos vérzés kapcsán nyert terápiás tapasztalatát mutatja be (1933), Grünhut Jenő dévai orvos az égési sebek gyógyításáról számol be (1935), Diósi Phoebus (Piski) sziliciumtartalmú gyógyszer alkalmazását méltatja a tüdőtuberkulózisban (1937), Fekete Iván petrozsényi kórházi orvos a gyermekágyi láz kezelésében elért eredményeiről ír (1937). Sinkó György csíkszeredai sebész a mellékvesék szerepét ismerteti (1939), majd folytatásokban közli beszámolóját a belső elválasztás és a vegetatív idegrendszer közti kapcsolatról (1940). Koralek Gyula vajdahunyadi sebész műtéti eljárásokat (1930, 1932) és egy új fájdalomcsillapító gyógyszert mutat be (1930). A gyergyószentmiklósi Nagy Endre az abortuszról (1939), a bukaresti Pécsi Ernő a nőgyógyászatban használatos helyi érzéstelenítőkről ír (1933), Vadász Lajos galaci sebész örvény okozta vállízületi ficam-esetet mutat be (1931), *Gergely József marosvásárhelyi bakteriológus a gonococcus-komplementkötésről számol be (1936), Kertész Béla Székelyudvarhelyről a szénsavgáz orvosi rehabilitációját méltatja (1939).

Neves román orvosok, egyetemi tanárok munkáit vagy kongresszusokon elhangzott előadásait közölték magyar fordításban. Így itt jelentek meg Câmpeanu L. sebész főorvos (1939/2), Tomescu Petre a bukaresti elmekórtani tanszék elnyerésekor tartott székfoglaló előadása (1934/11), Săvulescu szülészeti klinikai tanárnak (1935/7), Gh. Marinescunak, a Román Akadémia tagjának (1934/9, 12, 1935/3, 12), D. Danielopolu professzornak, az Országos Orvos Szövetség elnökének előadásai (1933/9, 10, 1934/2, 3).

A ~ másik állandó rovata Összefoglaló ismertetések címmel átfogó tanulmányokat közölt egy-egy témakörről, amit sokszor külföldi folyóiratból vettek át, de a magyarországi egyetemek tanárainak, orvosainak továbbképző jellegű beszámolói is itt jelentek meg. Ezek jelentősen hozzájárultak a lap színvonalának emeléséhez, így többször is itt közöl Korányi Sándor, Szent-Györgyi Albert, Issekutz Béla, Grósz Emil, Rusznyák István, Nékám Lajos és mások. Külön figyelmet érdemel Verebély Tibornak, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara tanárának folytatásokban közölt értekezése az orvosi felelősségről (1939/9, 10).

Az Orvostársadalmi és gazdasági kérdések c. állandó rovatban nagyon sok közlemény, hír, értesítés jelent meg, főleg a kisebbségi orvosok sorsáról, helyzetéről, törekvéseiről, szervezkedéseiről, továbbképzési lehetőségeiről, tudományos előadásairól. Itt vetették fel annak szükségességét, hogy a magyar kisebbségi orvosok érdekvédelmi szövetsége megalakuljon (Miért nincs még magyar kisebbségi orvosegyesület? 1930/11), majd beszámoltak a kisebbségi orvosegyesület szabályait előkészítő bizottság munkálatairól (1931/8), és végül az alakuló közgyűlésre (1931. okt. 10-re) mozgósították az orvosokat (1931/9). A Romániai Kisebbségi Orvosok Jóléti Szövetségének (RKOJSZ) megalakulása után beszámoltak annak évi közgyűléseiről (1931/10, 1933/3, 1934/9), közölték alapszabályait (1931/11). Cikk jelenik meg a lapban a kisebbségi orvosok helyzetéről (1937/2), a kisebbségi orvosok parlamenti képviseletéről (1939/5). Foglalkoznak az orvosok fegyelmi ügyeivel, kinevezésekkel, az orvosok adó-problémájával, házbérmozgalmával, az orvosi segélyalap, a nyugdíjpénztár, a betegsegélyező pénztár felállításának szükségességével. Ebben a rovatban közölnek romániai egészségügyi törvényeket is, az Orvosi Collegiumok törvényét, valamint beszámolót az Orvosi Kamara választógyűléseiről és az Országos Orvos Szövetség Kongresszusának munkaprogramjáról. Ugyancsak itt ismertetik az EME vándorgyűléseket (1930, 1933, 1938), a Paul Ehrlich Orvos-Egyesület előadásait (1939/3), a Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület gyűléseit (1932/5, 1939/1), valamint a romániai német orvosok továbbképző kurzusait (Brassó 1929, Temesvár 1931) és a külföldön, Magyarországon szervezett továbbképző előadássorozatok programját (1930/12, 1931/5, 1934/4).

Beszámoltak román orvosi szaklapok megjelenéséről is; ilyen a nagyszebeni Sibiul Medical (1934/2), a nagyváradi Vestul Medical (1935/5), a bukaresti România Medicală (1938/1) és Revista de Igienă Socială (1940/6).

Adatokat vesznek át Románia statisztikai évkönyveiből. Közlik a háború után honosított orvosi diplomák tulajdonosainak névsorát; ebből megtudjuk, hogy 1922 és 1937 között 1608 orvosi diplomát érvényesítettek Romániában, ezek nagy része kisebbségi orvosé volt (1938/1).

A lap fő feladatának tartotta a szakmai továbbképzés mellett az érdekképviselettel kapcsolatos mindenféle probléma napirenden tartását és közlését. Folytatásokban közölték 1933 és 1939 között *Schmidt Béla marosvásárhelyi orvosnak A praxis örömei c., 107 fejezetből álló munkáját, valamint Engelberg József és Pál (Paál) János "leveleit" az orvosi gyakorlat egyes kérdéseiről.

A "Referátumok" c. rovatban közölt rövid összefoglalók száma évente 73-180 között változott, melyek a medicina számos területét felölelték.

Volt "Könyvismertetés" rovata, ebben évi 20-28 könyv megjelenésére hívták fel a figyelmet.

A "Therapia" c. rovatban gyógyszerek, gyógykezelési módok leírását adták meg röviden.

A ~ a többi romániai magyar nyelvű orvosi laphoz hasonlóan mindvégig anyagi problémákkal küzdött. 1929. évi közleménye szerint több mint 900 orvoshoz jutott el a lap előfizetés útján. Az 1940. évi első számban a szerkesztők megérezve, hogy a lap hamarosan megszűnik, értékelték addigi tevékenységüket: "... érezzük: közeleg a vég. Az elmúlás még a jól végzett munka után is fájdalmas. Szeretnénk még valamennyire összetartani azokat, akik egymásra vagyunk utalva. Kérő szóval hívunk tehát mindenkit amúgy is megritkult sorainkba..." Az 1940/7-8. szám volt az utolsó, ekkor 17 évi működés után a lap megszűnt. Ettől kezdve *Erdély déli része magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat nélkül maradt.

(P. H. M.)