proletkult

oldal nyomtatása Share

proletkult az októberi forradalom idején és azt követően Oroszországban kibontakozott irodalmi mozgalom és irányzat. A hatalomra jutott munkásosztály új társadalmat teremtő célkitűzéseit támogató értékek alkotása mellett nihilista módon szembefordult a klasszikus művészi örökséggel, megtagadta a nemzeti hagyományokat, s szektáns módon elszakadt a nagyközönség valóságos igényeitől. A torzulások ellen már Lenin fellépett, a balosságot mint a kommunizmus gyermekbetegségét jellemezve, de a ~ egyoldalú hatása frazeológiában és szemléletben továbbra is fennmaradt. A Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapács c. magyar nyelvű folyóirat sokáig ezt az áramlatot képviselte, kiterjesztve hatását a magyar munkásmozgalomra Erdélyben is, ahol a lapot illegálisan terjesztették.

A proletkult-hatás Erdélyben döntően mégsem érvényesült, részben a munkásságra is élénken ható *népi irodalom népi-nemzeti sajátosságokat tükröző befolyása, részben egy valóságirodalomszerűen a szociális élet ellentmondásait feltáró eredeti irányzat népszerűvé válása következtében. Bár az olyan kezdetek, mint *Krizsó Kálmán "proletárversei" (Kv. 1924) vagy *Kormos Éva kötete, a Proletárok útja (Kv. 1925) c. "melodráma gépzajjal kísérve", s bizonyos szakaszában, főleg kritikai anyagában a *Korunk, a proletkultos gondolkodás képletére emlékeztetnek, Nagy István és *Szilágyi András írásművészetében már nyilvánvaló az eredetiség, a való élet akár realista, akár avantgardista indíttatású tükröztetése, ami az egy időben érvényesülő szektaszellemtől való eltávolodást is elősegítette. Jellemző, hogy amikor az 1980-as évek küszöbén a romániai magyar irodalomban előretör a törekvés egy új humanizmusra, az *Echinox hasábjain Szőcs Géza és *Egyed Péter "Jövő kedvéért múltba ás" c. alatt erdélyi magyar munkáslapok (Erdély Ír, Falvak Népe, Népakarat) egykori cikkeit idézi fel az 1925 és 1936 közti évekből. Céljuk az, hogy szűk kizárólagosságok helyett "a valóság életességét" érjék el, s az ellentétességen keresztül "átfogóbb képet" nyújtsanak a szocialista irodalomról. A válogatásban Méliusz József, Korvin Sándor, Szolga János (Nagy István), *Látó Anna, Térítő Pál (Kahána Mózes) írásaiból emelnek ki részleteket. Fellépésük előjele lett az irodalmat az osztályelfogultságtól teljesen felszabadító s a nyolcvanas években jelentkező *Limes s az Ellenpontok folyóiratban kialakuló ellenállásnak a diktatúrával szemben.

Csehi Gyula: A baloldali forrásvidék. Tanulmányok, arcképek, jegyzetek a romániai szocialista irodalom történetéhez. Kv. 1973. Szőcs Géza-Egyed Péter: "Jövő kedvéért múltba ás". *Echinox 1974/11-12. Molnár János: Az egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok története. Szeged 1993.

(B. E.)