Rácz Győző

oldal nyomtatása Share

Rácz Győző (Dés, 1935. jan. 4. 1989. okt. 27. Kolozsvár) filozófiai szakíró, esszéíró, irodalomkritikus, szerkesztő. Szamosújváron érettségizett 1952-ben, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem-filozófia szakos oklevelet 1956-ban. Előbb gyakornok, majd tanársegéd a történelem tanszéken, 1967-től adjunktus, 1967-től előadótanár, 1982-től haláláig a filozófia professzora. Közben 1971-83 között a *Korunk főszerkesztőhelyettese, 1984 októberétől, Gáll Ernőt felváltva, főszerkesztője. Magatartását ebben a funkciójában, a Ceauşescu-rendszer ideológiai agresszivitásának fokozódása idején, maradéktalan párthűség jellemezte.

Publikálni IV. éves egyetemi hallgató korában kezdett. Első írását az *Igazság c. lap közölte (Testvéri összefogás a tudományos munkában, 1955. nov. 17.) a tudományos diákkörök román-magyar együttműködéséről, de igazán magvas irodalomelméleti, esztétikai, *művészetfilozófiai és alkotás-lélektani esszéi a hatvanas évektől jelentek meg az *Utunk, a *Korunk, az *Igaz Szó és *A Hét hasábjain. Közben 1976-ban doktori címet szerzett A *Korunk *művészetfilozófiai problémái (1935-1940) című disszertációjával, amelynek rövidített szövege magyarul is megjelent (Az *avantgarde *művészetfilozófiai problémái a népfronti *Korunkban. *A Hét 1976/3, 4, 5; Korunk Évkönyv 1976).

Válogatott tanulmányait tartalmazó első kötete (Értelem és szépség. 1977) heves vitákat váltott ki, pályatársak (Bretter György, Angi István) és irodalomkritikusok (Jordáky Lajos, Láng Gusztáv, *Marosi Péter, *Szigeti József stb.) elemezték. A vita újra fellángolt második gyűjteményes kötetének (A lírától a metafizikáig. 1976) megjelenése után is, különösen Beke Györgynek a Brassói Lapokban (1976. okt. 2.) őt költővé, József Attila "új tanítványává" előléptető cikke nyomán, aki szerint szabadversei megvalósították a "filozófiának és költészetnek azt a dialektikus egységét, amelyet még Hegel sem tartott megvalósíthatónak: a művészi kép nem homályosítja el a fogalom kristálytiszta ragyogását". Az így mellékvágányra terelődött vitát végül *Marosi Péter összegezte (*Utunk 1976/49), levonva a mértéktartó következtetéseket.

Válogatásában és előszavával jelent meg *Bartalis János verseinek kötete a Tanulók Könyvtárában (Vers, fájó szépség. Kv. 1977); ugyancsak ő írt előszót *Salamon László Ember, hol vagy? c. 1943-as akkor bezúzott kötetének újrakiadásához is (1981).

1972-ben a Kolozsvári Írók Társaságának, 1976-ban a Romániai Írók Szövetségének díját nyerte el.

Angi István: A szépség tézisei. *Igaz Szó 1973/5; uő: Még egyszer a szépség téziseiről. *Utunk 1973/29; uő: A lehetséges metafizikája. *Korunk Évkönyv 1981; uő: Metafizikák végén. *A Hét 1989/45. *Marosi Péter: Hűtlen hűség szépsége. *Utunk 1973/25; uő: Interdiszciplináris sóhajok. *Utunk 1973/30; uő: Metafizikától a líráig vagy mégis a lírától a metafizikáig. *Utunk 1976/49; újraközölve: Világ végén virradat. 1980. 221-226. Bretter György: Eszmény és célszerűség. *A Hét 1973/10; újraközölve: Itt és mást. 1979. 294-300. Kántor Lajos: R. Gy.: Értelem és szépség. Tiszatáj 1973/7. Láng Gusztáv: Kategóriák indulata. *Korunk 1973/8. *Szigeti József: Egy vita margójára. *Igaz Szó 1974/5. Gálfalvi Zsolt: Vallomásos filozófia. *A Hét 1976/38-39. Aniszi Kálmán: A filozófia és a *művészet jövője. *Utunk 1976/12. Herédi Gusztáv: Egy könyv újraolvastán. *Korunk 1989/10; uő: R. Gy. emléke. *Utunk 1989/45.

(G. D.)