Bicsérdy Béla

oldal nyomtatása Share

Bicsérdy Béla (Budapest, 1872. márc. 20. – 1951. dec. 7., Billings, Montana, USA) – a róla elnevezett természetes gyógymód felfedezője és népszerűsítője. Fogarason, ahol apja rajztanár volt, kereskedelmi érettségit tett, s előbb Berettyóújfaluban, majd 1916-ig Fogarason adótiszt. A 20-as évek elején országszerte hirdetni kezdte sajátos étkezési és növényi táplálkozási rendszerét. Tízezres példányban magyarul és románul megjelent könyvei, melyek több soros címeikkel propagandahatást igyekeztek kifejteni, az emberi élet meghosszabbítását ígérték. Ilyenek (rövidített címekkel): Az Életművészet könyve és Makrobiotika... (Kézdivásárhely 1923; Fogaras 1924); A Halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása... (Fogaras 1924, bővített kiadásai ugyanott; 4. kiadás Bp. 1936); Az Ember hivatása vagy a boldogság és siker biztos forrása... (Fogaras 1924; román fordításban Nagyszeben 1925); A reform életmód prospektusa és Nyilvános előadásaim... (I-II. Arad 1928). Hívei Petrozsényban lapot is próbáltak alapítani Az Emberiség érdekében! Bicsérdizmus (1925), majd Bicsérdyzmus c. alatt (1925-26), mindkettőt Evien E. Eugen szerkesztésében, amikor azonban néhány, a koplalástól legyöngült híve meghalt, Károly Sándor író Bicsérdy, a gyilkos!... kezdetű, szintén oldalas címmel ellátott röpiratot adott ki „a legújabb tömegőrületről” (Arad 1925). Ezzel szemben Soós Gábor Nagyváradon 1926-ban méltató munkát írt „a természetes gyógymód feltalálójá”-ról. Bicsérdyék Szakácskönyve címmel unokahúga, ~ Hédi tollából (~ Tibor útmutatása alapján) helyjelölés nélkül (Budapesten) még 1942-ben is jelent meg tanát népszerűsítő munka. 1951-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol egyházat alapított és saját templomában egyik híve agyonlőtte.