római katolikus egyházi irodalom

oldal nyomtatása Share

római katolikus egyházi irodalom Önállósodását és megizmosodását *Erdélyben döntő módon befolyásolta az a körülmény, hogy a Párizs környéki békék következményeként négy latin szertartású katolikus egyházmegye került román fennhatóság alá, közülük az *Erdélyi Egyházmegye teljes egészében, míg az akkor még temesvári székhelyű Csanádi, a *Váradi, valamint a Szatmári Egyházmegyék jó részben, püspöki székvárosaikkal és központi intézményeikkel egyetemben. Ez a háttér *tette lehetővé, hogy a katolikus ihletettségű szellemi kezdeményezések még azelőtt beilleszkedhessenek a romániai *magyar kisebbségi *művelődési életbe, mielőtt a Szentszéknek Romániával kötött első konkordátuma (1927) legalább részlegesen feloldotta volna a szántszándékkal háttérbe szorításra kárhoztatott katolikus egyházat sújtó kötöttségeket. Magától értetődik, hogy a katolikus jelleg sohasem *jelentett és nem is *jelent elkülönülést, legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy markáns képviselői a maguk élő hite és megalkuvást nem tűrő világnézete következtében természetfölötti szankcióktól megszentelten (Sík Sándor meghatározása) fogják fel a reájuk háruló feladatokat.

A katolikus szellemi mozgalmaknak komoly támaszt biztosító országos intézményi keretek közül főként hármat, a Katolikus Népszövetséget, az *Erdélyi Katolikus Akadémiát (és utódját, a *Pázmány Péter Társaságot), valamint a Ferences Harmadik Rendet kell kiemelnünk; mindhárom szorosan kapcsolódik a Világegyház huszadik századi megújulási törekvéseihez.

Az *Erdélyi Katolikus Népszövetség mint az Actio Catholica hazai szervezete 1922. augusztus 20-án alakult meg Kolozsvárt azzal a kifejezett céllal, hogy az Egyházhoz való ragaszkodáson túlmenően a *romániai magyarság legnépesebb rétegében erősítse a szolidaritást, s egyben azért is, hogy szellemi és anyagi erőforrásait minél tervszerűbben használja fel a közösség javára. Jogi személyiségének viszonylag rövid időn belül megtörtént elismertetése után a szervezkedés főként a partiumi részeken indult meg, úgyhogy I. Nagygyűlését már 1923. november 30. és december 2. között megtarthatta Nagyváradon, a II-at pedig 1924. okt. 25. és 26. között, Aradon. A szellemi kapacitások átgondolt kiaknázása tekintetében figyelemre méltó tény, hogy a központi és helyi szervezetek megalapozásában a kezdeti időszakban széles látókörű premontrei tanárok vállaltak oroszlánrészt, miután az államhatóságok 1923 januárjában mondvacsinált ürüggyel egyik napról a másikra bezáratták a kanonokrend nagyváradi főgimnáziumát, amelyben többek között a röntgen- és a *rádiótechnika úttörő hazai tudósa, *Károly József Irén is működött. Fokozatosan kiépülnek a különböző szakosztályok, amelyek közül közművelődési szempontból a X. Katolikus Nagygyűlésen megalakított Pedagógiai Szakosztály és a társadalomtudományi kutatások terén *jelentős gyakorlati eredményeket felmutató Főiskolai Szakosztály bizonyult a leghatékonyabbnak. A lehetőségekhez mérten évenkénti rendszerességgel, változó színhelyen megrendezett Katolikus Nagygyűlések irodalmi és művészeti téren is rangos seregszemlékké nőtték ki magukat. Így került sor például az 1939-ben Csíkszeredában, Csíksomlyón rendezett XII. Nagygyűlés keretében amelynek központi témája a gyermeknevelés volt az első gyermekkórusversenyre is. Időközben a Katolikus Népszövetség súlypontja Belső-Erdélybe tevődött át: ügyvezető igazgatója négy éven át az 1956-ban mártírhalált halt Sándor Imre, akitől két és fél évre *Márton Áron veszi át a vezetést. Az ő fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a bánsági magyarság is tevékenyen bekapcsolódott az országos mozgalomba. Az *Erdélyi Katolikus Népszövetség kiadványai közül a legszámottevőbb 1928 és 1946 között megjelent Naptárának tizenhét évfolyama, valamint a *Márton Áron és György Lajos által 1933-ban indított *Erdélyi Iskola tíz évfolyama.

Az *Erdélyi Katolikus Akadémia ötletét *Pakocs Károly szatmári papköltő vetette fel az *Erdélyi Katolikus Népszövetség IV., Nagykárolyban rendezett nagygyűlésén 1928-ban s javaslatát amelyet *Karácsonyi János, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is melegen támogatott a *jelenlevők nagy örömmel elfogadták. Tüstént felkérték tehát a nagy tekintélyű történészt, hogy dolgozza ki az alapszabályokat, amelyek mind a Románia területén élő néhány régi akadémiai tag, mind pedig számos tudományos felkészültségű magyar katolikus értelmiségi számára az akkortájt még működése folytonosságában akadályozott *Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályaihoz fogható teret biztosítson szaktudományuk művelésére. Jóllehet a javaslat megvalósulását heves sajtópolémia, valamint *Karácsonyi János hirtelen halála némileg késleltette, az *Erdélyi Katolikus Népszövetség 1929 márciusában jóváhagyta a kidolgozott alapszabályzatot és kijelölte a három (tudományos; szépirodalmi és művészeti; társadalomtudományi és publicisztikai) szakosztályba meghívandó első tizenöt-tizenöt tagot, így a francia Association des Écrivains et des Acteurs Catholiques példájára megszervezett új egyesület 1929. május 27-én, pünkösd másodnapján a Nagyváradon rendezett alakuló üléssel megkezdhette működését. A tagok választás útján a vezető testületet úgy állították össze, hogy abban Románia Kárpátokon inneni részének minden tájegysége kellő súllyal legyen képviselve: *Némethy Gyula nagyváradi kanonok, történelemtudós lett az elnök, *Pakocs Károly papköltő, szatmári irodaigazgató és *Paál Árpád közíró az alelnökök, György Lajos irodalomtörténész szerkesztő a főtitkár. Az egyes szakosztályok elnökeire hárult a feladat, hogy a tagavató, ill. székfoglaló üléseket *Erdély különböző *művelődési központjaiban megszervezzék, viszont az *Erdélyi Katolikus Akadémia tagsága számára kétségtelenül nagy nyereséget *jelentett az a körülmény, hogy végül György Lajos főtitkár aki egyben a kolozsvári Lyceum Könyvtár igazgatója is volt állandó otthont tudott biztosítani a tagavató és felolvasóüléseknek a Lyceum Könyvtár hangulatos olvasótermében.

Ugyanő szerkesztette és adta ki 1929-1932 között az *Erdélyi Katholikus Akadémia Felolvasásai c. ízléses kiállítású kiadványsorozatot, amelyben az I. szakosztály tagjainak *hét, a III. szakosztály tagjai közül pedig kettő székfoglaló értekezései *jelentek meg. (A szerzők: Bíró Vencel, Boros Fortunát, Juhász Kálmán, Rajka László, Ruzitska Béla, Temesváry János, illetve *Gyárfás Elemér és Sulyok István. Az említett füzetek dokumentumértékét emeli, hogy György Lajos rendszerint lenyomatta bennük klasszikus tömörségű főtitkári tagavató beszédeit is. Egyébiránt az *Erdélyi Katolikus Népszövetség évente rendezett nagygyűléseit is felhasználták a tagok arra, hogy az illető nagygyűlés vezérgondolatával összhangban álló tematikájú ülésszakot tartsanak, annál is inkább, hogy miután az *Erdélyi Múzeum-Egyesületnek már az 1930-as évek elején sikerült elismertetnie jogi személyiségét, a szakosztályokban kifejtett tevékenység természetszerűleg az EME égisze alatt folytatódott tovább, s így közös fellépés lehetősége jobbára az *Erdélyi Katolikus Népszövetség évi nagygyűléseire mint azoknak gyakorta fénypontjaira korlátozódott. Bénítólag hatott az intézmény folyamatos működésére az az 1937. évi törvényes intézkedés, amely az "Akadémia" elnevezés használatát kizárólag a Román Akadémiára korlátozta. A *Pázmány Péter Társaság néven újjászervezett és megfiatalított vezetőséggel tovább tevékenykedni szándékozó tagság első nyilvános megméretkezése a *Márton Áron püspökké szentelését megelőző, 1939. február 11-én tartott díszgyűlés volt, amelyen *Gyárfás Elemér alelnök Az *erdélyi katolikus lélek című programadó értekezésével a tagság nevében elkötelezte magát az új püspök célkitűzéseinek támogatására. Sajnos, a világtörténeti fordulatok meghiúsították e kötelezettség valóra váltását, jóllehet 1943-ban *Márton Áron szorgalmazta, hogy elevenítsék fel a *Pázmány Péter Társaság működését. Ugyanakkor a dél-erdélyi tagok számára az aradi *Vasárnap ún. "Pázmány-számaiban" biztosított teret a közös *jelentkezésre.

A kisebbségi lét sajátos vetülete az, hogy elhivatott irányítás esetén még egy rendeltetése szerint lelkiségi mozgalom is olyan országos közművelődési tényezővé válhat, mint a ferences rend. Kiadványai közé tartozott Románia Kárpátokon inneni részében a rendi testvérek által szerkesztett nagy olvasottságú *Hírnök (Szent Ferenc Hírnöke, 1903 és 1947 szeptembere) és társlapja, a Keresztény Világ (1923-1946) c., modern szerkesztői elveket érvényesítő néplap. Fontos szerepet játszott a romániai magyar nyelvű sajtó terjesztését támogató, 1924-ben létesített Sajtóbizottság és a P. Trefán Leonárd kezdeményezésére 1906-ban alapított Szent Bonaventura Nyomda, amely 1990 után újrakezdte *jelentős kiadói tevékenységét, bár egyelőre saját nyomdagépek hiányában olyan kezdeményezésekkel, mint a színvonalas, sőt egyes köteteivel hézagpótló *Szent Bonaventura új sorozat, amely P. Benedek Domokos tartományfőnök érdeme, viszont a szerkesztői munka dandárja a tartományfőnökségi tanácsos Fodor György confrateré.

Az utóbbi sorozatnak az is érdeme, hogy a jól bevált terciárius hagyományt követve, lépésről lépésre egyre több romániai magyar értelmiségit mozgósít a katolikus szellemiségű könyvkiadás fellendítésére (pl. Cs. Gyímesi Évát, Csucsuja Istvánt). Ennek a sorozatnak első kötete *P. Papp Asztrik A Jézushágón c. verskötete, amely Tóth István értő és értékelő utószavával *jelent meg.

Egyébiránt a Szent Bonaventura új sorozat csupán azt a nemes hagyományt eleveníti fel, amikor minden *jelentősebb romániai magyar katolikus központnak megvolt a maga nyomdája és a sajtóorgánuma. Közülük az aradi minoriták szerkesztésében 1919. jan. 1. és 1940. dec. között megjelentetett *Vasárnap (1920-tól viseli ezt a címet) aradi katolikus egyházi tudósító nőtte ki magát országos *jelentőségű katolikus kultúrszemlévé és rangos irodalmi folyóirattá. Legkiválóbb szerkesztője *Wild Endre volt, munkatársai közé pedig Gáldi László, Rónay György is tartozott. Jellegzetesen jezsuita sajtótermék volt *A Szív . Eredetileg a kárpátaljai származású P. Bíró Ferenc (1868-1938) alapította a Jézus Szíve Társulat közlönyeként 1915-ben Budapesten, s az ínséges közviszonyok dacára rövid időn belül annyira népszerűvé vált, hogy a német és szlovák ajkú olvasók számára is meg kellett *jelentetni. Terjesztői a gyermekolvasói lettek, akik 1920-ban önálló *ifjúsági szervezetbe, a Szívgárdába tömörültek. Mivel magát az alapító-főszerkesztőt is szoros szálak fűzték iskolaévei városához, Szatmárnémetihez, az itteni jezsuita rendház 1927-ben magára vállalta az önálló romániai változat szerkesztését, amely csak az 1940. aug. 25-i számmal szűnt meg. Ez alatt az idő alatt számos kényszerű megjelenési hely- és címváltoztatáson ment át, minduntalan betiltott gyermekmellékletével együtt. A leghosszabb ideig Kolozsvárt *jelent meg, ahol 1935 közepétől fogva Az Apostolra volt kénytelen változtatni a nevét. Ezzel a címmel lett 1937-től a romániai Katolikus Akció (Actio Catholica) hetenként megjelenő magyar nyelvű hivatalos közlönye. *Művelődéstörténeti *jelentősége abban rejlik, hogy szerteágazó tudósítói hálózata révén a két világháború közötti időszak katolikus szempontú megmozdulásainak szinoptikus tükrévé volt képes válni.

Noha elterjedtségében nem vetekedhet Az Apostollal, Belső-Erdély és a Barcaság viszonylatában mindmáig forrásértékű az *Erdélyi Tudósító. Akárcsak az aradi *Vasárnap, ez is egyházközségi közlönyként indult Brassóban, közvetlenül az első világháború után és *Veress Ernő hittanár, majd kolozsmonostori plébános szívós szerkesztői munkájának hála alakult át rangos katolikus társadalmi *szemlévé. Utódlapja, az *Erdély">*Új *Erdély az 1944/6. számmal szűnt meg Kolozsvárt. Az *Erdélyi Tudósító friss hangvételű, színvonalas cikkeivel és előítéletektől mentes magvas tanulmányaival szerettette meg magát. A legkiválóbb *erdélyi értelmiségiek egyháziak és világiak egyaránt tartoztak munkatársai közé, többek között *Erdély kitűnő tollú későbbi püspöke, Vorbuchner Adolf, a fiatal *Márton Áron, *Szalay Mátyás papköltő, *Kovrig Béla és *Venczel József társadalomtudósok. *Veress Ernő közlönyének brassói időszakában Erdélyi Tudósító Könyvtára c. könyvsorozatot is adott ki (szerzői *Hirschler József, *Rass Károly, *Szalay Mátyás, Tímár Sándor, Vorbuchner Adolf, *Veress Ernő). Ennek a könyvsorozatnak Tíz év című, 1930-ban már Kolozsvárt megjelent VII. kötete hézagpótló forrásmunka a romániai magyar katolikus irodalom kezdeteire vonatkozóan.

Az *Erdélyi Katolikus Nőszövetség központi folyóiratát, *A Napot 1921 és 1923 között Temesvárt adta ki a Szociális Nővérek Társasága, majd Kolozsvárra költöztették. Szerkesztői közé tartozott a freiburgi szociális iskolában diplomát szerzett Csatáry Adél, a Dimitrie Gusti professzor bukaresti intézetében működött Szociális Főiskola végzettje, Szim Lídia és a periodika utolsó négy évében Kós Alice Adrienn. Ennek a havi közlönynek központi témája a modern nőt otthon és a társadalomban érő kihívások köre, amelyeket a katolikus szellemben való megoldásuk szempontjából tárgyalt.

Tőkeerős katolikus csoportosulások összefogásával napilapot is sikerült létrehozni a szabadelvű sajtónak a hívők keresztény érzületét nemegyszer sértő megnyilvánulásai semlegesítésére: a nagyváradi Szent László Nyomda Rt. tulajdonát képező *Erdélyi Lapokat, amelynek első száma 1932. jan. 3-án került ki a nyomdából, és az 1936-os kényszerű címváltoztatások (Új Lapok, Magyar Lapok) ellenére 1944 októberéig *jelent meg. Létrehozásának előzményeiről és körülményeiről Fodor Antal brassói apátplébános közlönye, A Kereszt nyújt sajtótörténetileg is megbízható adalékokat, amelyek ismerete híján felemásra sikeredett pályafutását is kizárólag görbe tükörben ismerheti meg az utókor. Az *Erdélyi Lapok indulásakor *Paál Árpád főszerkesztő a romániai magyar hitvallásos újságírókat korántsem kizárólag katolikusokat tömörítette maga köré. Belső munkatársi gárdájához tartozott kezdetben Csűrös Emília, Dsida Jenő, György Dénes, *Pakocs Károly, *Ruffy Péter és még sokan mások, sőt egyetemi lelkész korában maga *Márton Áron is, aki széles ívű nevelői célkitűzései szócsövének használta. Sajnálatos módon, a biztató kezdetet követően a lap szellemi irányítása *Scheffler Ferenc teológiai tanár hatáskörébe csúszott át, aki türelmetlenül vagdalkozó publicisztikai gyakorlatát a maga szerkesztette szatmári Katholikus Élet (1921-1931) hasábjairól ide is áthozta. Ennek ellenére az *Erdélyi Lapok mindvégig Románia Kárpátokon inneni részeinek egyik vezető magyar nyelvű sajtóorgánuma maradt; mozgósító hatása a *tűz martalékává lett bukovinai Józseffalva újjáépítésére indított segélyakció eredményességén is lemérhető. Ugyanakkor az aradi *Vasárnap mellett ennek a napilapnak irodalmi-művészeti oldalai közvetítették mondhatni szinte első kézből az európai katolikus irodalom modern irányzatait; könyvosztálya oroszlánrészt vállalt a rangos katolikus kiadványok terjesztéséből. *Horváth Imre közvetlenül halála előtt *tett nyilatkozatában az *Erdélyi Lapok irodalmi műhelyét vallotta költői indulása döntő fontosságú állomásának.

Félévszázados katakombalét után a romániai katolikus magyar nyelvű sajtó 1990-ben lépett országos szintű periodikával a nyilvánosság elé: a Keresztény Szó c. katolikus hetilappal. Alapító-főszerkesztője és egyben névadója *Bajor Andor; de a kezdeti időszakban a szerkesztőség beltagja volt *Fodor Sándor is. Másfél év múltán, az 1991. október 6-i számmal *Vasárnap címmel kivált belőle egy hetente megjelenő családi újság, míg a Keresztény Szó a továbbiakban katolikus kulturális havilapként *jelenik meg. *Bajor Andor korai halála után mindkét lapot 1991 márciusától Jakab Gábor irányítja főszerkesztőként. Szerkesztőtársaival (mindenekelőtt Jakabffy Tamással) és gyarapodó vidéki levelezőgárdájával a főszerkesztő kitartóan igyekszik a II. Vatikáni zsinat szellemében tükrözni az egyházi élet eseményeit.

A ferences közösségek éppen úgy, mint a romániai katolikus irodalom hőskorában az élen jártak az újrakezdéskor. A Romániai Ferences Világi Rend magyar nyelvű országos sajtóorgánuma, a Szent Ferenc nyomdokain 1993 januárjától kezdve havi rendszerességgel *jelenik meg a máramarosszigeti Helyi Közösség kiadásában, míg magának az *Erdélyi Ferences Rendtartománynak időszakos lapját, a Magnificatot (az utóbbi években negyedévenkénti rendszerességgel), miután az előző két évben csak kis példányszámban, belső használatra *jelent meg, a növekvő igények kielégítésére 1994 májusától kezdve nyomtatott formában is terjesztik. A bevált ferences lapszerkesztési hagyományokhoz híven tartalma nem korlátozódik a Rendtartomány belső ügyeire, hanem *erdélyi vonatkozású *művelődéstörténeti adalékot is tartalmaz.

A romániai magyar nyelvű katolikus sajtó legfrissebb hajtása az 1997 elején megjelent Kell, a Katolikus Egyetemi Lelkészség Lapja, *Nóda Mózes egyetemi lelkész szerkesztésében.

Az 1989. december 21-22-i fordulat után lehetővé vált mind a Bukaresti *Rádió magyar adásában, mind pedig a területi stúdióknál katolikus lelkiségű *rádió-műsorok sugárzása. Beindításuk a Kolozsvári Területi Stúdiónál néhai Kuszálikné Molnár Piroska, Marosvásárhelyen pedig *Kelemen Ferenc szerkesztő nevéhez fűződik. Újabban a tömbmagyar vidékek kereskedelmi adói is beiktatnak műsorukba katolikus vallásos adásokat.

Ígéretes eredmény, hogy Kolozsvárt sikerült a külföldi segélyakciók támogatásával ismét egy nagy teljesítményű nyomdaipari vállalatot létrehozni Gloria néven, amely egyházi és laikus művek kiadására egyaránt kész. A nyomda vezetősége 1996-tól évente vállalja A Vasárnap Évkönyve kiadását, amely Bodó Márta és Jakabffy Tamás szerkesztők gondozásában készül és mind beszámolóin, mind pedig gazdag képanyagán keresztül megbízhatóan hű áttekintést biztosít a megelőző esztendő katolikus szempontból számottevő hazai, valamint nemzetközi eseményeiről.

Egyházirodalmi műveltségünknek főként hittudományi vetülete sínylette meg az elmúlt mostoha háromnegyed századot, már csak azért is, mivel hazai műhelyeinknek döntő többségét elsodorta a történelem vihara, s az utánpótlás külföldi iskoláztatásának lehetősége is megszakadt hosszú időre. Az első világháborút lezáró béketárgyalások időszakában a mai Románia Kárpátokon inneni részében négy egyházmegyei és egy rendi nevezetesen az *erdélyi Ferences Rendtartományi hittudományi főiskola működött, nemzetközi viszonylatban is színvonalas tantestülettel, s mind az egyházkormányzatban, mind pedig a lelkipásztorkodás terén tevékenykedők közül szép számban művelték a hittudományokat.

A Szentszék és a királyi Románia között 1927-ben megkötött konkordátum következtében a szatmári és a nagyváradi hittudományi főiskola összevonására is sor került. Ekkor került Nagyváradra *Scheffler János egyházjogász, s itt adta ki 1937-ben legjelentősebb szakmunkáját, A szerzetesi élet katekizmusát.

Az 1948-as kultusztörvény a nagyváradi, szatmári és temesvári egyházmegyéket nem ismerte el és ez megpecsételte a területükön működött hittudományi főiskolák sorsát is. Főiskolai jelleggel mindmáig csak a br. Sztoyka Zsigmond Antal által 1753-ban alapított gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett Hittudományi Főiskola (Seminarium Incarnatae Sapientiae) működik; a zömében magyar anyanyelvű jelöltekből Románia Kárpátokon inneni területeinek kb. 1,2 milliós lélekszámú római katolikus lakossága részére itt képeznek papokat. Egyébiránt még ennek az intézménynek a működése sem volt az elmúlt évtizedekben zavartalan: 1952 és 1955 között például az állam törvénysértő intézkedéseit visszautasító klerikusok elleni megtorlásból felfüggesztették a működési jogát. Hasonlóképpen jártak el a ferencesek vajdahunyadi főiskolájával is 1948-ban, miután megvonták a rend működési engedélyét. Mivel a ferences kispapok nem voltak hajlandóak elhagyni a kolostort, a felheccelt munkások 1949 novemberében egyetlen éjszaka feldúlták az épületet s berendezésével együtt a nagy értékű könyvtárat is.

A hittudományok művelésének napjainkban egyetemi szinten ígéretes távlatokat nyitott a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen az 1996-1997-es tanévtől beindult Római Katolikus Teológiai Kar, ahol a teológiai tudományok új műhelyének kialakulására van lehetőség. Ezenkívül évről évre néhány romániai magyar teológus is tanulhat már külföldi egyetemeken.

A puszta létért vagy pedig az önazonosságért folytatott harc évtizedeiben a hittudománynak az egyházjogon kívül főként az egyháztörténelem és a szentíráskutatás terén voltak maradandó értékű alkotásokban rögzített eredményei.

A romániai katolikus magyar egyháztörténészek zömének (Balanyi György, Bíró Vencel, Juhász Kálmán, *Karácsonyi János, Temesváry János, valamint az ősnyomtatványokat regisztráló Baráth Béla) kutatási területe messze túlmutat az egyháztörténelmen. "Világi" munkásságukról az RMIL előző köteteiben megjelent egyéni címszavaik többé-kevésbé tájékoztatnak, de egyháztörténeti munkásságukat elhallgatják. Kiegészítésül felsoroljuk önállóan megjelent munkáikat: Bíró Vencel: Dr. *Karácsonyi János (Kv. 1928); A mai közszellem *erdélyi történelmünk ítélőszéke előtt (Kv. 1928); Bethlen Gábor és az *erdélyi katholicizmus (Kv. 1929); Püspökjelölés az *erdélyi római katolikus egyházmegyében (Kv. 1930); A kolozsvári piarista templom alapítása (Kv. 1932); A Báthory-Apor Szeminárium története (Kv. 1935); Székhelyi gr. Mailáth G. Károly (Kv. 1940); Gr. Batthyány Ignác. 1741-1798 (Kv. 1941) Juhász Kálmán: Két kolozsmonostori püspökapát a XVI. században (Kv. 1923); A csanádi püspökök (Arad 1927); A Gellért-legenda (Kv. 1929); A Temesköz fölvirágzása a tatárjárás után (Kv. 1929); Műveltségi állapotok a Temesközben a török világban (Kv. 1935) *Karácsonyi János: Gróf Mailáth Gusztáv *erdélyi püspök származása (Kv. 1925) Temesváry János: Erdély középkori püspökei (Kv. 1922); Az *erdélyi püspöki szék betöltése 1698-1897 között (Kv. 1932). De szólnunk kell még Az *erdélyi katolicizmus múltja és *jelene címmel megjelent kötetről (Dicsőszentmárton 1925), amelyet Balázs András (1869-1950), a Státus akkori, agilis előadója szerkesztett, aki egyébként kisebbségi jogászként is jeleskedett: Adatok az *erdélyi kisebbségek iskolavédelmi küzdelmeihez című összefoglalása a *Magyar Kisebbség kiadásában *jelent meg 1931-ben Lugoson és egy másik kiadványról, amely már kiállításában is történeti egyházaink vészes elszegényedését tükrözi s a bukaresti RMSZ (Romániai Magyar Szó) zsebkönyv sorozatában látott napvilágot 1992-ben Erdélyi egyházaink évszázadai címmel, benne *Léstyán Ferenc (A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség), Franz Krauter (A régi Csanádi Egyházmegye és utódpüspöksége), *Fodor József (A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség) és *Bura László (A Szatmári Római Katolikus Püspökség) történeti áttekintéseivel. Az utóbbi két szerző a romániai magyar egyháztörténetírás elhivatott művelőinek középnemzedékét gyarapítja: *Fodor József általános helynök az általa összeállított 1995-ös egyházmegyei Schematizmus első részében nemcsak a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség történetének vázlatát adja közre az 1992-es változatnál részletesebben, hanem másokat is támogat a források feltárásában. Így kerül Az Egyházmegye statisztikai adatai fejezet elé *Thurzó Sándor helyi zenetörténész Nagyváradi éneklőkanonokok (1199-1557) c. értékes adattári közleménye. Egyébiránt az általános helynök a történelmi múlt iránti vonzalmát a kimutatások hűvös szenvtelenségével megszerkesztett hivatalos részben sem tagadja meg, amikor a nélkülözhetetlen statisztikai adatokat igyekszik a kérdéses plébánia történetébe beleágyazni, attól a szándéktól sarkallva, hogy a Névtárban a 12 152 km2-nyi régió katolicizmusának demográfiailag is okadatolt tájmonográfiája is körvonalazódjék. *Bura László az utóbbi években nemcsak *Scheffler János szatmári megyéspüspök életútját írta meg (Hűségesen, fáradhatatlanul. Szatmárnémeti 1991), hanem a Szatmári diákok 1610-1852 című forráskiadványa második részében 153 oldalnyi terjedelemben a Fontes Rerum Scholasticarum V. kötete gyanánt kiadta az egykor Szatmáron működött katolikus iskolák dokumentumait is (Szeged 1994).

Biztató jelnek tekinthetjük egyébiránt azt is, hogy a romániai katolikus magyar egyháztörténet immár újra túllépi a folyóiratokban vagy alkalmi kiadványokban megjelenő helytörténeti közlemények szintjét.

Belső-Erdély évezredes püspökségének történetét a számos részlettanulmányon túlmenően mindmáig nem sikerült maradandó összegzésben a közösség asztalára letenni. A két világháború közötti időszakban, igaz, történt erre irányuló kezdeményezés, mégpedig a későbbi megyéspüspök Vorbuchner Adolfé, aki az *Erdélyi Tudósító Könyvtára sorozat számára dióhéjban Az *erdélyi püspökség címmel 1925-ben összefoglalta az elmúlt évezred történetét, de ennek csak a kilencvenes években jött folytatása: Marton József főiskolai jegyzete, Az *erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye története (Gyulafehérvár 1994). A szerző különben a Pázmány Péter Tudományegyetemen megvédett doktori értekezése tárgyául is *erdélyi témát választott: Papnevelés az *erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig (Bp. 1993). Hazai viszonylatban egyébként a legátfogóbb munkát máris az ő vezetésével alakult munkaközösség végezte *Márton Áron születésének centenáriuma kapcsán. Az évforduló tiszteletére 1996-ban megjelent önálló kiadványok közül ötöt kizárólag a csoport vagy pedig irányítójuk rendezett sajtó alá.

Az *erdélyi ferencesek már a két világháború között is következetes rendtörténeti kutatómunkát végeztek. György Lajos P. József (1870-1945) a Custodia Provincia rangra emelésének (1799. jún. 12.) évfordulójára megírta A ferencrendiek élete és működése *Erdélyben (Kv. 1930) c., bízvást monumentálisnak tekinthető művét, amelynek anyagi okokból csak az első része *jelenhetett meg, míg az Oklevéltár második, 1768. február utáni része kedvezőbb napok reményében akkor kéziratban maradt és azóta pótolhatatlanul szétkallódott.

E kissé részletekbe vesző művet három évvel megelőzte P. Boros Fortunátnak (1895-1953), *Márki Sándor kiváló tanítványának velős összefoglalása, Az *erdélyi ferencrendiek (Kv. 1927). A szerző tragikus haláláig (a Duna-csatornánál, az egyik munkatáborban lapáttal verte agyon brigádvezetője, egy köztörvényesen elítélt fogoly) a rend legkiválóbb történésze volt. Rajta kívül az 1936-ban Rómában doktorátust szerzett teológiai tanár, P. Bálint Szalvator (1911) és P. Benedek Fidél (1907-1979) nevét kell említenünk utóbbi domidoctus létére Tatárbetörés Csíkben 1661-ben című, a Bolyai Egyetemen megvédett disszertációjával szerzett doktori címet, munkáinak jegyzékét rendtársa, *P. Pap Leonárd foglalta 1988-ban (egyelőre kéziratos) katalógusba. Az *erdélyi ferences történetírás nemzetközileg is számon tartott érdekes színfoltja P. Fodor Lászlónak (1917-1968) az 1940-es években megvédett doktori értekezése a keresztény testedzésről (Christiana *cultura corporis cum speciali respectu ad modernum sport (Kv. 1947). Ennek a doktori értekezésnek modern témája határeset a történelem és az erkölcsteológia között.

Noha a legutóbbi évtizedekig az *erdélyi katolikusok körében nem volt hiány képzett gondolkozókban, mégis tragikusan kevés az, amit a *romániai magyarság a katolikus bölcseleti irodalom terén pillanatnyilag felmutathat. *Faragó János (1889-?) teológiai tanár, aki a temesvári "Emericanum" intézet félévszázados évfordulójára 1925-ben megírta A csanádi kisebb papnevelde története Szent Gellérttől napjainkig (1030-1925) (Temesvár 1925) című összefoglalást, s ugyancsak Temesvárt adta ki 1927-ben két külön füzetben Az isteni gondviselés Aquinói Szent Tamás szerint és a De demonstratione metaphysica Dei existentiae seu Deum esse nonnisi per quinque argumenta metaphysica D. Thomae potest apodictice demonstrari című bölcselet-dogmatikai tanulmányát. A szerző a római és innsbrucki egyetemek csiszolt és közismerten félelmetes logikáját mint bölcselő itthon csak polemikus cikkekben és több kiadást megért apologetikai tankönyvében csillogtatta meg. A marosvásárhelyi *Fikk László a római Német és Magyar Kollégium tagjaként írt doktori értekezést Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete címmel (Kv. 1943). Felívelő tudományos pályáját a háború törte ketté. Fájdalmas veszteség Tankó Ferenc (1958-1997) korai halála. Ő a római Gergely Egyetemen 1992-ben védte meg Ewigkeit in Zeit. Max Millers Umdeutung des Kierkegaardschen Augenblicks című értekezését; ennek tanusága szerint azt a mai tudományosság talaján álló új katolikus bölcseleti gondolkozást lett volna hivatva képviselni, amely végképp túljutott az újskolasztika XX. századi, más gondolatrendszerekkel való közösnevező-keresésén és immár a *szemléletében gyökeresen megújult egyetemes katolikus bölcselet talaján áll.

Irodalmi szempontból sokkal termékenyebben alakult a szentírástudomány művelése a romániai magyar katolikusok körében. Kétségtelen azonban, hogy ez a tény elválaszthatatlan a már a századelőn lendületet vett katolikus szentíráskutatástól, amelynek éltető lángját Gyulafehérvárra római tanulóévei után hozta magával Szentiványi Róbert (1880-1961), a *Batthyaneum tudós őre, A szentírástudomány kézikönyve című, filológiai akríbiával összeállított mű (Gyulafehérvár 1914) szerzője. Noha az első világháború vihara elsodorta *Erdélyből, s csak nyugdíjas korában, szegedi magányában állíthatta össze három, egyre bővülő változatban a könyvtár kéziratainak leíró katalógusát (Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae, 1947, 1949, 1957), kapcsolata nem szakadt meg az *erdélyiekkel. Faragó Ferenc (1905-1973) személyében méltó utódra szállt gyulafehérvári elárvult tanszéke. A brassói származású teológus Bécsben végezte tanulmányait s így az osztrák környezetben közvetlen szellemi kapcsolatba került azzal a liturgikus megújulási mozgalommal, amely az Egyház szertartásainak középpontjába az igazi mélységükben értelmezett szentírási szövegeket állította. Több mint négy évtizedes teológiai tanári és termékeny közírói tevékenységében ez a szellemiség vezérelte, miként nyomtatásban megjelent művei: Krisztus követségében járunk... Gondolatok a *vasárnapi szentleckékről (Bp. 1944), Ezeket mondja az Úr. Gondolatok a *vasárnapi evangéliumról (Gyulafehérvár 1945), valamint kiadásra kész állapotban maradt kéziratos munkái: "Ünnepi gondolatok". Liturgikus-biblikus tanulmány. Bevezetés az Ószövetségi Bibliába (145 kurzív exegézis, régészeti, kortörténeti, szellemtörténeti, nyelvészeti és irodalmi vonatkozásokkal), Bevezetés az Újszövetségi Bibliába (250 előadás) tanúsítják. Ugyanezen a területen munkálkodott Follmann Géza (1891-1953), a nagyváradi Borromei Szent Károlyról elnevezett egyházmegyei teológia tanára, aki Jézus a Krisztus. Az Evangélium csodái (Bp. 1944) című exegéziseinek tengelyébe azt a vezéreszmét állította, miszerint a szentírástudományoknak elsődleges feladata: meggyőzően kiküszöbölni a transzcendens valóság és az evilági tények közötti látszólagos ellentmondásokat. Tárgyánál fogva is figyelemre méltó a németországi Fuldában doktorált Diósi Dávid könyve a Holt- tengeri qumráni közösségről (Qumrán és az őskeresztények, avagy veszélyben a kereszténység? Kv. 1998).

A szentírástudomány legeredményesebb *jelenlegi magyar katolikus művelője Romániában Jakubinyi György gyulafehérvári érsek (1946), akit négyévi római tanulmányút után *Márton Áron nevezett ki 1974-ben professzorrá a Gyulafehérvári Róm. Katolikus Teológiára. Budapesten doktorált. Nyomtatásban is közzétett exegétikai munkáiban (Máté evangéliuma. Bp. 1991, Hirdesd az Igét. I-II. Gyulafehérvár 1997) egybeötvözi erudícióját a szentírási textusok átelmélkedett passzusaiból levont gondolataival, s így példaképe, az egyházdoktor Lisieux-i Kis Szent Teréz szellemében az ezredforduló küszöbén magától értetődő természetességgel hozza emberközelbe a Bibliát mint legfőbb lelki táplálékunkat. Eredményes oktatói tevékenységébe enged betekintést a levelező tagozat igényeihez alkalmazott két főiskolai jegyzete: Bevezetés az Ószövetségbe. I-II. és Bevezetés az Újszövetségbe.

Az *Erdélyi Ferences Rendtartomány Elöljárósága szintén gondoskodott arról, hogy a vajdahunyadi főiskolán eljövendő áldozópapjai igényes szentírástudományi képzésben részesüljenek. P. Fodor Pelbárt (1900-1966) hét éven keresztül Münchenben és Rómában, P. Ferenc Vilmos (1891-?) pedig Bécsben folytatott szaktanulmányokat és a szentírástudomány vesztesége, hogy a vízözönről, illetve Ádámnak az Újszövetségbeli értelmezéséről készült doktori értekezéseik ma is kéziratban vannak.

Ámbár a romániai katolikus magyar kiadványok zömét az ima- és énekeskönyvek mellett az eredeti vagy idegen nyelvből fordított hitbuzgalmi munkák teszik ki, az aszkétikát, azaz a lelki élet irodalmát hivatásos szinten alig néhányan művelték. E kevesek közé tartozott *Ocskó Lajos kegyesrendi teológiai tanár (1887-?), a Jézus Krisztus életeszmény (Kv. 1925) és A mélységek lelkülete (Szilágysomlyó 1931) című művek szerzője, aki római tanulmányai végeztével, 1937-ben védte meg Die Erlösungswerk Christi című disszertációját. A hittudománynak ezen a területén is munkálkodott a fiatalon költőként indult Erőss Alfréd, *erdélyi titkos püspök, aki önálló munkáiban (pl. A vallásnevelés. Bp. 1943), valamint különlenyomat formájában is megjelent tanulmányaiban (Majláth püspök lelki arca. Arad 1940; A pap Jézus Krisztus misztikus testében. Kv. 1941-1942; A megváltás. Kv. 1942; Az erő esztétikája. 1943; Az emberi személy problémája. 1944. stb.) meggyőző módon párosította a költői intuíciót a valláslélektani érveléssel. Az újabb szerzők közül említendő Jakubinyi Györgynek A bizalom és *szeretet útja. Papi elmélkedések Kis Szent Teréz lelki gyermeksége szellemében című munkája (Gyulafehérvár 1997), amely nem gyakorlati vezérfonal csupán, hanem a Világegyház legújabb egyházdoktora aszkétikailag summázott eszmerendszerének a foglalata is. Végül Hosszú László nagyváradi ordinárius (1913-1983) Álmom a *szeretet és a béke (Nv. 1982) és Ardai *László Attila Az Isten tükrében Szentekkel a mennyben című kétkötetes munkája (Kv. 1996) legfeljebb a még darvadozó könyvkiadásunk ürügyén sorolhatók az aszkétikai irodalomhoz.

Még problematikusabb a műfaji besorolása Czirják Árpád (1943) Erdélyi magyar breviárium. I-II. (Kv. 1996, 2000) c. könyvének. A szerző, aki az erőteljesen tért hódító ökumenikus törekvéseihez híven katolikus teológus létére 1995-ben a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben doktorált Kegyelem és megigazulás: a tridenti teológusok és Szegedi Kis István munkái tükrében című disszertációjával, kifejezetten tudományos indíttatású lelki könyvet szándékozik olvasói kezébe adni, hogy a felkínált életpélda-építőkockákból ki-ki szuverén módon kialakíthassa a maga lelki arcélét.

A vallási népművészet, ill. néphagyomány tárgykörét súrolja tanulmányaival a ferences Daczó Árpád, rendi nevén P. Lukács (1921) (A gyímesi Babba-Mária. *Népismereti Dolgozatok 1980, A gyímesi rekegő. uo. 1981). Ezek már átmenetet képeznek az aszkétikai irodalom és a nálunk is újra örvendetesen fellendülő szellemi néprajz-kutatások között, amelyeknek *jelentős teljesítménye *Tánczos Vilmos Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus népi imádságok (Csíkszereda 1995) című úttörő munkája.

A romániai magyar katolikusok számára az imakönyv, azon elsődleges rendeltetésén túlmenően, hogy a lelki élet elmélyítésének mindenkor nélkülözhetetlen támasza, a közéletből kiszorulásra kárhoztatott anyanyelv megtartásának és pallérozásának fontos eszköze volt kezdettől fogva. Az elmúlt háromnegyed évszázad tanúsítja, hogy ez a cél munkált serkentőleg számos esetben akár öntudatlanul is mind az imakönyv-szerzők körében, mind pedig az imakönyvek iránti tartós kereslet kialakulásában. Az első széles körben elterjedt mű, az Erdélyi Imádságoskönyv, amely húsz esztendő leforgása alatt öt átdolgozott és bővített kiadást ért meg, *Veress Ernő tolla alól már 1919-ben kikerült Brassóban (további kiadásai 1923, 1926, 1937, 1939). Hézagpótló voltát *Hirschler József abban látja, hogy lapjain az Egyház, Krisztus fönséges jegyese fogja kézen az imádságos *Erdélyt és az akkortájt megindult liturgikus megújulás szellemében szól, közbenjár, könyörög érette (*Erdélyi Tudósító 1924/9). A Bánságban és Arad környékén élő hívek számára 1921-ben *Monay Ferenc minorita adott ki egy több kiadást megért Kis imakönyvet, amelyhez Glattfelder Gyula csanádi püspök írt előszót. A háborús viszontagságok miatt már kis körben terjedhetett el az aradi *Vasárnap Gloria Deo c. katolikus ima- és énekeskönyve, amelyet abból a meggondolásból bocsátottak útjára 1939-ben, hogy a régi és új imák, valamint énekek értékes és nyelvi szempontból is kifogástalan szövegét nyújtsa. A két világháború között közkézen forgott imakönyvek túlnyomó többségét azonban az *erdélyi ferences barátok állították össze. Főként Boros Fortunát, P. *Réthy Apollinár és Trefán Leonárd imakönyvei, ill. lelki kalauzai bizonyultak igen keresetteknek: *Réthy Apollinár Csíksomylói Kalauz című imakönyvét, miután 1924 és 1939 között hat kiadást ért meg, 1994-ben a hetedik, immár bővített kiadásban rendezték sajtó alá Csíkszeredában.

A második világháborút követő sivár évtizedek maradandó értékű imakönyv-kiadványa az Életünk Krisztusban (Gyulafehérvár 1975). Ez a katolikus imakönyv *Márton Áron szellemiségét tükrözte, s *Gy. Szabó Béla tizenkét kongeniális fametszetével *jelent meg, azóta pedig több kiadásban került a hívek kezébe.

A romániai ~-ban kiemelt fontosságot tulajdonítottak az *ifjúsági imakönyveknek. Vitathatatlan, hogy az ilyen irányú tájékozódásra ösztönzőleg hatott a két világháború közötti időszakban XI. Pius pápának az *ifjúság keresztény neveléséről kiadott körlevele, azonban a döntő mégis az a felismerés volt, hogy az anyanyelvű oktatás kereteinek erőszakos beszűkítése körülményei közepette a lelki táplálék egyben az anyanyelvvel való összekötő kapocs szerepét is betöltheti. A legelterjedtebbek: Bíró Lőrinc (1890-1946), a Rendtartomány amerikai missziójában elhunyt tudós ferences atya Nefelejcs c. imakönyve gyermekek számára, amelyet 1913 és 1940 között hét kiadásban *jelentetett meg a Szent Bonaventura Nyomda, újrakiadásban Tárkányi B. Józsefnek, Petőfi Sándor egri kispap barátjának népszerű *ifjúsági imádságos- és énekeskönyve (Lelki manna. Nv. 1923), *Scheffler János Jézus, neked élek (Szatmárnémeti 1927) c. "főleg jó gyermekek és szívgárdisták részére" összeállított kiadványa, a Katholikus keresztény élet (Dicsőszentmárton 1925) c. imádságos- és énekeskönyv rövid oktatásokkal, amely az első szentáldozásra készülőknek ad a kezükbe nélkülözhetetlen vezérfonalat, továbbá Sándor Imre Katholikus *ifjúsági imakönyve (Dicsőszentmárton 1926; 2. kiad. Nv. 1932), végül Szabó Dömjén Égi lant c., még 1918 előttről ismert imádságos- és énekeskönyve, amelynek 3. kiadása 1921-ben Temesváron, 4., teljesen átdolgozott kiadása pedig 1939-ben Kolozsváron *jelent meg.

A romániai magyar katolikus imakönyv-kiadás differenciáltságára jellemző, hogy nemcsak a hívők életkorára, hanem a férfiak és a nők sajátos lelki igényeire is tekintettel volt. Ezt tartotta szem előtt P. Boros Fortunát imakönyv-sorozata is, midőn Én Uram, én Istenem címmel (Kv. 1934, 1938, 1940) férfiaknak, Mária, légy Anyám címmel (Kv. 1936, 1940) nőknek, Jöjjetek Hozzám címmel (Kv. 1937, 1939, 1940, 1942, 1939 és 1942-ben ugyanakkor dévai impresszummal is) gyermekek számára külön-külön imakönyveket szerkesztett; Lelki könyvet (Arad 1936) a nagyleányok és asszonyok számára *Szalay Mátyás is állított össze.

Jóllehet az első világháborút követő földreform következtében a püspökségek anyagi forrásai nagymértékben elapadtak, a nagy múltra visszatekintő egyházzenei irodalom folyamatosságát, székesegyházi zenekarok működését is sikerült fenntartani egész a II. világháború végéig. Ennek az időszaknak kiemelkedő két egyházzenésze Temesváron Járosy Dezső, Nagyváradon pedig a veszprémi püspökként elhunyt Bánáss László (1888-1949) volt; mindkettőjük elévülhetetlen érdeme, hogy alkotó módon össze tudták hangolni tevékenységüket a 20. század komolyzenei irányzataival. Együtteseik szereplése természetesen nem korlátozódott csupán a liturgikus szolgálatra: hangversenyeiken a zene és irodalom gyakorta összefonódott. A nagyváradi székesegyházi kórus 1930. október 5-i koncertjének keretében például *Némethy Gyula a legrégibb magyar versről, az akkortájt felfedezett Ómagyar Mária-siralomról tartott előadást (*Őrszem 1930/35). A Bartók és Kodály hatására gyökeresen megújuló magyar katolikus egyházi zene gyöngyszemeinek bemutatására a római katolikus hitvallásos iskolák diákkórusai vállalkoztak. Ebben a vonatkozásban kiemelkedő Nagy István teljesítménye a harmincas években a marosvásárhelyi Róm. Kat. Tanítóképző Kórusának az élén s az az odaadás, amellyel a tankönyvszerkesztőként is jó nevet szerzett *Kotsis Mária Cecília és Forrai Mária Gregória (1918-1983) iskolanővérek a kolozsvári Marianum Leánynevelő intézet *ifjúságának zenei ízlését igyekeztek csiszolni s ezáltal eljövendő családanyák százaiba oltották bele a "tiszta forrásból" táplálkozó zene *szeretetét. Lakatos István könyvészeti felmérése szerint az 1919 és 1940 között *erdélyi szerzőktől önállóan megjelent magyar egyházzenei vonatkozású kiadványok zöme (kb. huszonegy) katolikus énekeskönyv volt. Itt kell utalnunk arra is, hogy *Domokos Pál Péter aki a Romániai Magyar Dalosszövetség kántor-továbbképző tanfolyamain is részt vállalt a csíksomlyói búcsúkat is zenei hagyományaink kiteljesítésének fórumává tudta tenni: a XI. Katolikus Nagygyűlés második napján, 1937. jún. 28-án rendezték meg Brassóban az első katolikus dalosünnepet, ennek ünnepi szónoka *Márton Áron volt, aki nagy hatású beszédben szállt síkra a kereszténységben gyökerező népi kultúrák létjogosultságáért.

A második világháborút követő évtizedekben az államhatalom rossz szemmel nézte és lehetőleg elgáncsolta a katolikus egyház bármiféle országos rendezvényét. A jeget csak a diktatúra bukása után, a *Varadinum ünnepségsorozattal sikerült megtörni, amikor első ízben I. László király szentté avatásának 800. és *Várad vára török iga alóli felszabadulásának 300. évében, 1992. május 10. és 17. között ökumenikus találkozóra gyűltek össze Szent László városában a romániai magyar *művelődés képviselői. Rangos zenei események, képzőművészeti tárlatok zajlottak ekkor, s ünnepi műsor a *váradi színház Szigligeti Társulata rendezésében. A Bunyitay Könyvtárban bemutatásra került két ünnepi kiadvány: Tóth István antológiája, az "Üdvözlégy, te boldog *Várad!" Versek Szent László királyról (Mv. 1992) és *Péter I. Zoltán Nagyvárad római katolikus templomai (Nv. 1992) c. kötete. A Varadinum rendezvénysorozat szerényebb keretek között ugyan, de azóta is évenként megismétlődik. Az alkalomhoz kötött újabb zenei produkciók közül talán a Szigligeti Társulat és a Budapest Honvéd Táncszínház 1995. május 12-én tartott ősbemutatóját, A lovagkirály Szertartásjáték László királyról című produkciót említhetnénk meg, amelyet Nagy Bélának, a társulat irodalmi titkárának szövegkönyve alapján Rossa László zenéjére Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus vitt színre.

A kolozsvári Szent Mihály-templom orgonájának szakszerű restaurálása óta ez az ősi szentély fokozatosan a római katolikus egyházzene központjává válik. A templomban és a Bethlen Kata Diakóniai Központban sikerült megszervezni 1997. május 2. és 4. között a Kájoni-Bárdos I. Egyházzenei Kórusfesztivált, amelyen tizenöt hazai, tizenkét magyarországi és egy svédországi együttes vett részt.

Az idők folyamán több igényes kiadvány is hozzájárult a római katolikus egyházi zene színvonalának emeléséhez. Ma már klasszikus relikviának számít Baka Jánosnak (1840-1928), Gyergyószentmiklós egykori jeles kántorának orgonakísérettel ellátott műve: Erdélyi egyházmegyei énekeskönyv a róm. kath. kántorok, *a nép és *ifjúság használatára, régibb és újabb énekeskönyvek és *a nép ajkán élő hagyományos énekekből (I. Gyergyószentmiklós 1911-1921; II. Gyulafehérvár 1924). Újabban a Gyulafehérvári Főegyházmegye adott ki római katolikus népénektárt Dicsérjétek az Urat címmel (Gyulafehérvár 1993) liturgikus énekek *erdélyi változataival, Marton József teol. tanár, Gál Alajos főesperes, Geréd Vilmos egyházzene-tanár és Illyés István székelyudvarhelyi kántor összeállításában. Érdekes vállalkozás Czol Ernőnek, a nagybányai Krisztus Király Plébánia karnagyának Laudate nomen eius című ökumenikus jellegű *ifjúsági vallásos énekgyűjteménye (Nv. 1996), amely hatszázegy, zömben magyar, de *Erdélyben ismert román és német szövegű éneket is tartalmaz kottaképével együtt. Az énekek között máramarosi jiddis és taizéi eredetűek is vannak.

Az *erdélyi római katolikus egyházzene jeles művelője volt Boros Valér ferences atya (1918-1984), aki működési helyein: Csíksomlyón, Désen, Nagyváradon és Marosvásárhelyen valóságos iskolát teremtett művészetével, ugyanakkor értékes zenei hagyaték maradt utána, amelynek sajtó alá rendezése folyamatban van.

A romániai katolikus vonatkozású egyházművészeti kutatásokat mindenekelőtt *Hirschler József neve fémjelzi. Az általa és szerkesztőtársa, *Kende János marianumi tanár által alapított *Művészeti Szalon többek számára bizonyult iránymutatónak. Velük egy időben tevékenykedett *Némethy Gyula, a tudós nagyváradi teológiai tanár, aki többek között a kegytárgykereskedelemben is felburjánzó giccset is vizsgálat alá vette (Jó és rossz ízlés az iparművészetben. *Őrszem 1926/11). A gyulafehérvári székesegyház művészi értékű berendezési tárgyainak sorsával Boros József kanonok (1883-?), a Káptalani *Levéltár őre és az Egyházművészeti Bizottság alelnöke foglalkozott évtizedekig. *Rejőd Tiborc adta ki a Bevezetés a műélvezetbe (Kv. 1944) című kézikönyvét, majd több évtizedes megszakítás után Lestyán Ferenc *jelentkezett átfogó művel (Megszentelt kövek. A középkori *Erdélyi Püspökség templomai. Kv. 1996), 1100 eredeti fényképfelvétellel és a minden egyes templomképre vonatkozó szakirodalom összegzésével érzékeltetve a stílusok, sorsfordulók és hitvallások váltakozásának tükrében azt a *művelődéstörténetileg is becses szerepet, amelyet *Erdély katolikus püspöksége alapításától fogva, immár ezeregyszáz esztendeje betölt. A kifejezetten ökumenikus beállítottságú mű szerzőjének az a vezéreszméje, hogy templomaink viszontagságos történetének visszfényében kidomborítsa az *Erdély különböző felekezetű hívő közösségeit maradandóan összekötő lelki szálakat.

A tömegek aposztáziája jegyében eltelt huszadik században a katolikus szellemiségű publicisztikára gyakorta hitvédő feladatok hárultak. A romániai magyar katolikus közírás felvirágoztatásában a ferences P. Trefán Leonárd már csak fórumteremtő agilitásával is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Rajta kívül főként az önállósulás első évtizedében országos viszonylatban is központi szerepet játszott *Szilágyi M. Dózsa premontrei kanonok (1879-1949), aki az aradi *Vasárnap könyvsorozatában önálló kötetekbe gyűjtötte cikkeit, konferenciabeszédeit (Örök igazságok a XX. században. Arad 1924; Vezérfonal a társadalom- és közgazdaságtanhoz. uo. 1925; Az újjászületés útja. uo. 1926); ezek fogadtatása a sajtóban a romániai magyar társadalom elismerését tükrözi. Jó szolgálatot *tett a romániai katolikus magyar sajtónak lapalapításaival *Lestyán Endre (1877-1965), akinek szerkesztésében 1920 és 1931 között Nagyváradon *jelent meg az *Őrszem c. hetilap, az *Erdélyi Róm. Kat. Népszövetség Hitbuzgalmi és Szociális Szakosztályának a közlönye. *Rass Károly az irodalombírálatban érvényesítette néha talán túl harsányan is a katolikus álláspontot. Franciás műveltséget sugalló tanulmányai, bírálatai zömben az *Erdélyi Irodalmi *Szemle és az *Erdélyi Tudósító hasábjain *jelentek meg az 1920-as években. Fáradhatatlan agilitásról *tett tanúságot a két világháború közötti időszakban Gálffy Sándor (1884-1944), egy időben a Nagyvárad-egyházmegyei Sajtóbizottság irányítója, aki *Márton Áron egyik bizalmas munkatársával, Lajos Balázzsal közösen szerkesztett Misszióskönyvben (I-II. Nv. 1935) összegezte a sajtóapostolkodás terén is szerzett tapasztalatait. Publicisztikai munkásságával is hathatósan hozzájárult a bánsági magyar közéletnek a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno c. pápai enciklikák szellemében való demokratikus alakításához *Fodor József, akit a *Magyar Párt bánsági tagozata képviselőjeként 1938-ban a Vásárhelyi Találkozóra is elküldött. Természetesen a katolikus szellemű közírói tevékenységből a világiak is kivették a részüket; e tekintetben példaértékű *Gyárfás Elemér és *Venczel József tevékenysége.

A romániai magyar irodalomnak csak a költői műfajokban voltak maradandóan értékes katolikus elkötelezettségű alkotói. Erőss Alfréd, *Pakocs Károly, *P. Papp Asztrik és *Szalay Mátyás papköltők mellett Dsida Jenő, *Kiss Jenő és *Horváth Imre költészetére kell itt utalnunk. Utóbbinál a katolikus ihletettség búvópatakként húzódik végig főként versei szimbolikájában, de az idők zordsága miatt évtizedekig kötetbe nem gyűjthető versein kívül, az élete alkonyán, a halál közelségének árnyékában írott négysorosaiban félreérthetetlen őszinteséggel csendül fel az istenélmény. A hagyatékából megjelent Aki vagyok c. posztumusz kötet (Nv. 1996) és a még továbbra is gépiratban lappangó versek Pilinszky Jánoséhoz fogható hőfokon vallanak a költőnek a Teremtőben megnyugvást lelt hitéről. A két háború közti időszakból főleg az egykori hivatásától és a szülőföldjétől oly messze sodródott *Nyírő József vagy a bölcsőhelyére holtában hazatért *Tamási Áron műveiben ismerhető fel a katolicizmus ihlető ereje. A kortárs romániai magyar irodalom újabb nemzedékeiből talán a felekezeti hovatartozása szerint nem is katolikus Kovács András Ferencnek az Amor Sanctus megszállottaival rokon vershelyzeteiben van *jelen leginkább egyfajta katolikus ihletettség.

Az *Erdélyi Katholikus Népszövetség szervezeti szabályzata. Kv. 1921. Az *Erdélyi Katholikus Akadémia szervezeti és alapszabályzata, rövid ügyrendje. Kv. 1929. *Veress Ernő: Tíz év. Kv. 1930. Csíki Ernő: Katolikus sajtóvállalat *Erdélyben. Magyar Kultúra XVII. (1930) II. 156-157. Az első katolikus dalosünnep. Az Apostol XXII. (1937) 30-31. sz. 6. Monoki István: Magyar könyvtermelés a román uralom alatt (1919-1940). II. Hírlapok és folyóiratok. Bp. 1941; uő: Magyar könyvtermelés Romániában (1919-1940). I. Könyvek és egyéb nyomtatványok. Kv.-Bp. 1997. Az I. kötetben a Szakterületi összesítés és az OSZK-ban lévő kéziratban megtalálható Szakrendi rész adataiból kitűnik 367, a ~-hoz sorolható mű szerepel (106 imakönyv, 35 énekeskönyv, a római katolikus vallásra vonatkozó 68, a vallásos irodalomhoz sorolható 42 mű, 17 kötetnyi egyházi beszéd, 22 liturgiai mű és a szerzetesrendekre, vallásos egyesületekre vonatkozó 33 mű); a II. kötetben 39 római katolikus egyházi sajtótermék adatait találjuk. György Lajos: Krisztus tegnap, ma és mindörökké. *Erdélyi Tudósító XXII. (1943) 167. sz. Az *Erdélyi Róm. Kat. Népszövetség vázlatos története = Az *Erdélyi Róm. Kat. Népszövetség Naptára az 1942. évre. Kv. 1941. Benedek Fidél: Világi ferencesek. Kv. 1948. *Domokos Pál Péter: Az én *Erdélyem. Bp. 1988. 19-21. = Oral History Archívum, Bp. 1. Antal Árpád-Köllő Károly: György Lajos életműve. Kv. 1992 = *Erdélyi Tudományos Füzetek. 216. Billédi Ilona: Ember mindhalálig. A Bánság szülötte, Temesvár nagy fia, dr. *Fodor József prelátus élete. Bp. 1992. Virt László: Katolikus kisebbség *Erdélyben. Bp.-Luzern 1991. A Nagyváradi Püspökség Schematizmusa. Nv. 1995. A Gyulafehérvári Főegyházmegye Névtára. Gyulafehérvár 1996. Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok (1940-1989). Bp. 1996; uő: A romániai magyar sajtó 1989 után. Bp.-Kv. 2001 = Kisebbségi Adattár X. Benkő András: A romániai magyar felsőfokú zeneoktatás történetének vázlata. *Erdélyi Múzeum LIX. (1997) 1-2. 222. s köv. Magyari Zita: Nyári zenei élet a Szent Mihály-templomban. Szent Mihály Üzenete II. (1997) 6. sz. 3-4. Antal Árpád: Karizma és önszerveződés. *Márton Áron és Földi István közös népszolgálata. In: Emlékkönyv a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum fennállásának 25. évfordulójára. Program és mítosz között. 500 éve született Oláh Miklós. A Babeş-Bolyai Egyetemen 1993-ban tartott ünnepi tudományos ülésszakon elhangzott előadások (Kézirat). Bodó Márta: Csendes újjászületés. *Vasárnapi Évkönyv 1998. Kv. 1997. 110-112.

(K. K.)