Roska Márton

oldal nyomtatása Share

Roska Márton (Magyarköblös, 1880. jún. 15. 1961. júl. 16. Budapest) régész, egyetemi tanár. A Világosító Szent Gergelyről elnevezett szamosújvári örmény fiúárvaházban nevelkedett, s gimnáziumi tanulmányait a helybeli állami főgimnáziumban végezte (1900). A kolozsvári egyetem történelem-földrajz szakán középiskolai tanári oklevelet szerzett (1905), ugyanott doktorál (1908), majd ősrégészetből egyetemi magántanárrá habilitálták (1913). Diákévei alatt Pósta Béla oldalán az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában gyakornokoskodott (1901), s munkatársa volt az egyetem érmészeti és régészeti intézetének (1903). Tanulmányai végeztével ez utóbbi keretében volt tisztviselő, majd tanársegéd és adjunktus. Európa több országában *tett tanulmányútjai során (1908-1909, 1913) egyetemi kollégiumokat hallgatott, múzeumokat látogatott, tovább szélesítve szakmai látókörét. 1914-ben indult egyetemi oktatói pályáját félbeszakította az önként vállalt harctéri szolgálat (1915-1918) s az ezt követő félévi börtön. Szabadulása után az időközben román nyelvűvé vált egyetem Klasszika *Filológia Intézetében lett első tanársegéd. Politikai okokból egy *Asztalos Miklós szerkesztette, "irredentának" minősített tanulmánykötetben (A történeti *Erdély) való részvétele miatt történt durva eltávolítása (1936) és egy újabb börtönbüntetés után a debreceni (1938-40), a kolozsvári (1940-1944), végül a szegedi egyetemen (1945-1950) volt a régészet tanára. Oktatói működésével párhuzamosan a debreceni egyetem régészeti intézetének, a kolozsvári egyetem érmészeti és régészeti intézetének, továbbá az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának (1940-1944) s az *Erdélyi Kárpát Egyesület Néprajzi Múzeumának (1920-1927) igazgatói tisztét is betöltötte. 1950-ben nyugalomba vonult. 1957-től a történettudományok kandidátusa.

Régészeti munkássága földrajzilag elsősorban *Erdélyt és a Tisza alföldjének keleti sávját fogja át; legutolsó ásatásait a Bakonyban végezte. Érdeklődése időben a régészet csaknem valamennyi ágára kiterjedt, ám fő kutatási területe a paleolitikum és a bronzkor volt. "Szerelmem főtárgya az ősrégészet maradt" vallotta. Ásatásait, feldolgozásait módszeresség, pontosság jellemezte, ezért közleményei a mai kutatók számára is használhatók.

Kitűnő régészeti és geológiai képzettsége folytán a paleolitikumból és mezzolitikumból származó gazdag, bár kormeghatározásában problematikus anyagot tárt fel (Csoklovina, Nándor, Ohábaponor, Jószáshely, Szitabodza). A neolitikum vonatkozásában nem annyira ásatásaival (Tordos), mint inkább az elődök (Torma Zsófia) munkájának közkinccsé tételével végzett hasznos munkát. Kiemelkedő jelentőségűek a Tisza alföldjén folytatott feltárásai (Ottomány, Gyulavarsánd, Székudvar, Pécska, Perjámos), amelyekkel a tájegység bronzkori kutatásainak alapozását végezte el. A vaskorral kapcsolatos ismereteinket szkíta és kelta anyagok (Nagyenyed) közlésével gazdagította. Gót (Vajdakamarás), gepida (Marosveresmart, Érmihályfalva), avar (Marosgombás) leletek közlésével a népvándorlás korának jobb megismerését *tette lehetővé. A honfoglalással kapcsolatos ásatásai (Várfalva, Biharvár, Szalacs utóbbi kettő anyaga közöletlen) *Erdély 10. századi megszállását és a magyar település Árpád-kori folytonosságát igazolják. A 18. században áttelepített Várorja feltárása révén e késő középkori román falu életébe nyerünk betekintést.

Magyar, román, francia és német nyelvű ásatási beszámolói, feldolgozásai, tanulmányai a maga szerkesztette kiadványokban, továbbá az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, Archaeologiai Értesítő, Dolgozatok az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (Kolozsvár), Dolgozatok a M. Kir. *Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből (Szeged), *Erdélyi Múzeum, Folia Archaeologica, Földrajzi Közlemények, Múzeumi és Könyvtári Értesítő, Néprajzi Értesítő, Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice (Secţia pentru Transilvania), Anuarul Institutului de Studii Clasice Cluj, Dacia, Praehistorische Zeitschrift és más folyóiratok hasábjain jelentek meg.

Több száz dolgozatának nagyobb hányada adatközlő jellegű; ezek a későbbi összefoglalások számára biztos forrásbázisul szolgáltak. De a kutatások adott szintjén maga is szintézisek kidolgozásával adott választ a szaktudományt foglalkoztató alapvető kérdésekre. Az őskor fogalmát, korszakbeosztását, kutatási módszereit taglaló segédkönyvet írt "vidéki múzeumainknak sok nehézséggel küzdő tisztviselői, gondozói részére" (Bevezetés az őskorba). Maga vallotta: "... egy nagyobb munkában szerettem volna megfejteni a Kárpát-medence őskorának szőnyegen lévő kérdéseit". Terveiből megvalósult *Erdély kőkorának a paleolitikum és a neolitikum egyetemes történelméhez csatolt bemutatása, mely a szakterület első magyar nyelvű vállalkozása. Az ősrégészet kézikönyve a szakkritika megítélése szerint tankönyvösszefoglaló, amelyen a fiatalabb régésznemzedék nevelkedett. Más tanulmányaiban tisztázta az őskorkutatás egyes kérdéseit, illetve bemutatta egy-egy tájegység őskori történetét (Erdély neolitikumának stratigrafiája. Dolgozatok... Szeged 1936; A zsinegdíszes agyagművesség *Erdélyben. Közlemények... Debrecen 1939/2; A kimetszett díszű agyagművesség *Erdélyben. uo. 1940/1; A Székelyföld őskora. Különnyomat a *Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumi emlékkönyvéből. Sepsiszentgyörgy 1929; Bihar vármegye múltja a legrégibb időktől a honfoglalásig. A magyar városok és vármegyék monográfiája c. sorozat XXV. köteteként. Bp. 1938). A tájegységünk múltját bemutató kötetben (A történeti *Erdély. Szerk. *Asztalos Miklós. Bp. 1936) a szakemberek és az érdeklődő nagyközönség igényeit egyképpen kielégítő szinten foglalta össze *Erdély ős-, népvándorlás és honfoglalás kori történetét. *Erdély ismert őskori leleteinek a felleltározásával (Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor) feltette életművére a koronát; e műve az utána jövő régésznemzedékek terepmunkájának mindmáig pótolhatatlan iránytűje.

Néhány dolgozatban az erdéyi halászattal, juhászattal kapcsolatos, régészeti munkásságához szorosan kötődő néprajzi megfigyeléseit *tette közzé.

Szerkesztésében megjelent kiadványok: Közlemények a debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem Régészeti Intézetéből. Debrecen 1939-1940; Közlemények az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. I-IV. Kv. 1941-1944.

Jelentősebb önálló kötetei: Bevezetés az őskorba (Kv. 1913); Néprajzi feladatok *Erdélyben (Kv. 1923; 2. kiadás 1930); Cercetări arheologice în munţii Hunedoarei (társszerző D. M. Teodorescu. Kv. 1923); Az ősrégészet kézikönyve. I. A régibb kőkor (Kv. 1926); II. Az újabb kőkor (Kv. 1927); A Torma Zsófia-gyűjtemény az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában (Kv. 1941); Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor (Kv. 1942).

Írói álneve: Ethnográfus.

Herepei János: Az ősrégészet kézikönyve (I. kötet. A régebbi kőkor). *Pásztortűz 1926/12; uő: Az ősrégészet kézikönyve. (II. Az újabb kőkor). *Pásztortűz 1928/2. Tulogdy János: R. M.: Néprajzi feladatok *Erdélyben. *Pásztortűz 1931/4. S. I.: Dr. R. M.: Az ősrégészet kézikönyve. *Ellenzék 1927. febr. 27. Szász Ferenc: Irodalom és művészet. R. M. könyve *Erdély néprajzi feladatairól. *Keleti Újság 1931. febr. 8. Thury Zsuzsa: Néprajzi feladatok *Erdélyben. Dr. R. M. könyve. *Keleti Újság 1931. okt. 31.

(V. Z.)