Rózsa Ágnes

oldal nyomtatása Share

Rózsa Ágnes (Nagyvárad, 1910. dec. 17. 1984. ? Kolozsvár) műfordító, *naplóíró. ~ Jenő felesége. Középiskoláit szülővárosában végezte; ugyanott a jogakadémián szerzett diplomát (1931), majd a franciaországi Dijon egyetemén járt három évet, végül a kolozsvári magyar egyetemen nyert angol-francia-esztétika szakos diplomát (1945). 1936-41 között magántisztviselő Nagyváradon; 1941-44 között tanár a nagyváradi *Kecskeméti Lipót Gimnáziumban. 1944 májusában deportálják; a vele és sorstársaival történteket egészen szabadulásáig magánál hordott *naplójában örökítette meg. 1945-48 között újra tanár Nagyváradon a kereskedelmi *líceumban és a Zsidó Gimnáziumban, valamint a Magyar Leánylíceumban. 1949-ben Kolozsvárra kerül, ahol a Magyar Leánylíceum (1949-1953), illetve az Ady Endre *líceum (1953-1957) tanára, 1957-től lektor a Bolyai Tudományegyetemen, az egyesítés után pedig a Babeş-Bolyai Egyetem francia tanszékén, nyugdíjazásáig (1968).

Nyomtatásban 1932-ben jelent meg először néhány fordítása a *Bárdos László és *Gábor István szerkesztette Szabad Szóban a Die Weltbühne, a Blaues Heft és a L'Humanité c. lapokból. 1957-től jelentkezett újra fordításokkal és láger-emléktöredékekkel (1967/6) a *Korunkban s néhány pedagógiai jellegű cikkel a Tanügyi Újságban.

Nürnbergi lágernapló alcímmel 1971-ben, *Bajor Andor előszavával jelentek meg élete kockáztatásával készített feljegyzései: eredeti szándékuk szerint levelek férjéhez, akitől elszakították. A *napló azonban lejegyzője szándékától függetlenül önálló művé kerekedik, hiteles tanúságaként Anna Frank és David Rubinowicz *naplóihoz hasonlóan az embertelen barbarizmusnak és az azon is felülemelkedő emberségnek: "mindnyájan több-kevesebb sikerrel védekezni próbáltunk a bennünket fojtogató rémségek ellen. Ki-ki a maga módján kapaszkodott valakibe vagy valamibe: eszmébe, hitbe, amiért érdemes kibírni és túlélni a kibírhatatlant írja 1971-ben, a kiadáshoz írott előszavában, "barátkoztató"-jában a szerző. Az én »módszerem« ez a kapcsolat volt a férjemmel, kinek, amikor elváltunk, megígértem: mindent, ami tőlem telik, elkövetek, hogy újból találkozhassunk." *Bajor Andor pedig Egy *napló hitelessége című előszavában emeli ki: "A *naplót egy asszony írta, asszonyi gyöngédséggel és aggodalommal. Ezért rejlik benne annyi együttérzés és szeretet. A *naplóírótól elvehették a várost, semmisnek tekinthették műveltségét, tanári diplomáját. De a szeretettől és a női gyöngédségtől a pusztító óriás gépezet sem tudta megfosztani. Ez a romlatlan érzés teszi a *naplót a kor igaz dokumentumává, a női lélek csodálatra méltó kifejezésévé, ritka vallomássá. A lefokozás, a lét megszégyenítése itt hiábavaló volt. A fasizmus egész hatalma kevésnek bizonyult arra, hogy ezt a lelket lényegétől megfossza."

A *naplófeljegyzések megörökítője a továbbiakban újra műfordítóként jelentkezett: a Gaal György gondozta Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok c. Téka-kötetben (1975) a kolozsvári komparatisztikai folyóiratban francia nyelven megjelent tanulmányokból fordított, majd maga válogatta, fordította és bevezette Téka-kötetben mutatta be Voltaire-nek a vallási türelmetlenség áldozatai (a kerékbe tört Calas, a máglyahalálra ítélt La Barre lovag, Lally generális és mások) védelmében írott leveleit, vitacikkeit.

Kötetei: Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló. *Bajor Andor előszavával (1971. 2. kiadás Nürnbergi *napló címmel. Bp. 1978); Voltaire: Én, az üldözöttek Don Quijotéja. Válogatott levelek (Ford. bev. jegyz. 1978 = Téka).

Bajor Andor: Egy *napló hitelessége. *Utunk 1971/43; uő: Előszó a Jövőlesőkhöz. 1971. Közölve Betűvetők becsülete. Cikkek, esszék, tanulmányok. Kv.-Buk. 1996. 323-326. Kónya Mária: R. A.: Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló. Könyvtári *Szemle 1972/2. Ritoók János. Emberként megmaradni. *Korunk 1972/4. Salamon László: Jövőlesők. *Utunk 1972/7. Varró Ilona: R. Á.: Jövőlesők. *Igaz Szó 1972/7. Mikó Krisztina: Nürnbergi lágernapló. Magyar Nemzet 1979. márc. 16.

(D. Gy.)