Salamon László

oldal nyomtatása Share

Salamon László (Nv., 1891. júl. 10. – 1983. okt. 16. Kv.) – költő, író, esszéista, újságíró, szerkesztő, ~ Ella (1902) férje. Középiskoláit szülővárosában a Premontrei Főgimnáziumban és a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, majd Budapesten érettségizett 1909-ben. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakán folytatta tanulmányait (1909–14). Itt csatlakozott a szocialista diákok szervezetéhez.

Újságírói pályáját 1913-ban a *Nagyváradi Naplónál kezdte. 1916–18 között a budapesti Mester utcai felső kereskedelmi iskolában volt tanár. Az I. világháború alatt frontszolgálatot teljesített, majd sebesülten leszerelték. A Tanácsköztársaság alatt a közoktatásügyi népbiztosság propagandistája, tevékenységéért 1919 szeptemberében letartóztatták, négyévi börtönre ítélték. 1922-ben tért vissza *Nagyváradra, ahol a kétnyelvű Aurora belső munkatársa lett. 1924 elején Kolozsvárra költözött, az *Új Kelet című napilap irodalmi szerkesztője volt a lap megszűnéséig, 1940-ig. 1926-ban részt vett a *Dienes László által alapított *Korunk megszervezésében, amelynek néhány évig főmunkatársa is volt. Azt követően *a Másik Út című, általa alapított szociáldemokrata újságot szerkesztette (1931–32). Novellája jelent meg az *Erdélyi Helikonban is, ugyanekkor számos napilapnak, folyóiratnak volt munkatársa. Közéleti írásai főként a *Munkás Újságban, a II. világháború alatt a Népszavában jelentek meg. 1942-ben a Vajda János Társaság levelező tagjává választotta. 1944-ben deportálták, a dachaui koncentrációs táborból annak felszabadulása után, 1945-ben tért haza. Kolozsvárt előbb az *Erdély című napilap, 1948-tól az *Igazság szerkesztője. 1950-től nyugdíjazásáig (1952) az Állami Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének vezetője.

Első színikritikáit a *Nagyváradban 1913-ban, első verseit a *Nagyváradi Naplóban 1914-ben közölte. Paradies kisasszony c., Kornis Ottóval együtt írott színdarabját a kolozsvári *magyar színház mutatta be 1939-ben.

A humánum, a teremtés, a szeretet, a szülőföld iránti rajongás megverselője volt, s ezt kötetcímei is tükrözik.

Írói álneve: Salló Tamás.

Művei: Első áldozás (versek, Nv. 1914); Erosz oltárára (versek, Bp. 1916); Végtelen élet (versek, Nv. 1926); Nincs más megoldás (szociológiai és politikai tanulmányok, Kv. 1931); Rettenetes Adolf (verses politikai pamflet, uo. 1933); A barlanglakó üzenete (versek, uo. 1939); Három géniusz (Freud, Bergson, Schalom Asch. Uo. 1942); Ember, hol vagy? (S. L. legújabb versei, Böhm Vilmos előszavával, Bp. 1943; újrakiadása *Rácz Győző bevezetőjével, Cserépfalvi Imre előszavával, Buk. 1981); A könnyek ellen (válogatott versek, Kv. 1947); Emelt fejjel (versek, Buk. 1955); A jóság balladája (versek, uo. 1959); Töretlen hittel (vál. versek, uo. 1961); Kolozsvári ősz (versek, uo. 1964); Versek (gyűjteményes kötet, *Csehi Gyula bev., uo. 1966 = Romániai Magyar Írók); S. L. legszebb versei (Jordáky Lajos utószavával, uo. 1968); Nyitott könyv (versek, Kv. 1971); Május kék madara (esszék és publicisztikai írások 1923–43, Buk. 1971 = Romániai Magyar Írók); Az emberség pártján (esszék, *kritikák, uo. 1980).

Fordításában (Rózsa Alizzal és Vajda Bélával) jelent meg Puskin Mesék című kötete (Buk. 1949).

Románul: Poezii (ford. Gelu Păteanu, Buk. 1972).

Három kötetre tervezett önéletrajzi regényéből csak néhány töredék készült el, ezek hagyatékában maradtak, kéziratban.

Tóth Árpád: Eros oltára. Nyugat 1916. II. 800–801. Újraközölve: Összegyűjtött művei. 4. Prózai művek. Bp. 1969. 38–40; Nadányi Zoltán: Eros oltára. *Nagyvárad 1916. jún. 21. – Végtelen élet. S. L. verseskönyve elé. Színház és Társaság 1924. okt. 26. – Walter Gyula: S. L.: Végtelen élet. *Pásztortűz 1926. 360. – Ligeti Sándor: Nincs más megoldás. *Új Kelet 1931. máj. 9. – Gy. E.: Rettenetes Adolf. *Új Kelet 1933. dec. 22. – Járosi Andor: Paradies kisasszony. *Pásztortűz 1939. I. 112. – Szenczei László: A barlanglakó üzenete. *Független Újság 1939. dec. 15. – Turnowsky Sándor: Paradies kisasszony. *Független Újság 1939. febr. 18. – Vásárhelyi Z. Emil: Paradies kisasszony. *Erdélyi Helikon 1939/12. – Szemlér Ferenc: S. L.: A barlanglakó üzenete. *Brassói Lapok 1940. jan. 21. – Kardos László: A barlanglakó üzenete. Magyar Csillag 1941. 221. – Benedek Marcell: Ember, hol vagy? Új Idők 1943. dec. 15. – Fodor József: S. L.: Ember, hol vagy? Újság 1943. dec. 2. – Molter Károly: Könnyek ellen. S. L. új verseskötete. *Szabad Szó (Mv.) 1947. dec. 2. – Szemlér Ferenc: S. L.: A könnyek ellen. Romániai *Magyar Szó 1947. nov. 13.; uő: S. L.: Emelt fejjel. *Igaz Szó 1956/1. 105–107. – Márki Zoltán: S. L. újabb verseiről. *Utunk 1955/27. – Deák Tamás: A jóság balladája. *Igaz Szó 1959/5. 762–763. – *Csehi Gyula: Töretlen hittel. *Korunk 1962/10. – Sőni Pál: S. L.: Kolozsvári ősz. *Utunk 1965/2. – Jordáky Lajos: S. L.: Töretlen hittel. Élet és Irodalom 1962. nov. 17.; uő: A nyolcvanéves S. L. *Utunk 1971/28. – Lendvay Éva: Félévszázados jelenlét. *Előre 1967. márc. 4. – Huszár Sándor: Kávéházról kávéházra. In: Az író asztalánál. Buk. 1969. 227–234. – Jancsó Elemér: Kései felismerés. *Utunk 1971/28. – Gáll Ernő: Köszöntő post festam. *Utunk 1971/28; uő: Nagy idők tanúja. *Igaz Szó 1976/7. – Bata Imre: Nyitott könyv. *Kritika 1972/3. – Marosi Ildikó: „Befejezem, ha addig élek is…” Beszélgetés S. L.-val. In: Közelképek. Buk. 1974. 36–39. – Murádin Jenő: Élménye a szépnek. A költő műkritikáiról. *Igazság 1981. jún. 21. – Lászlóffy Aladár: A 90 éves S. L. köszöntése. *Igaz Szó 1981/7; uő: S. L. emlékezete. Helikon 1991/28. – Lászlóffy Csaba: Formahű élet. S. L.-nak, az „Ember, hol vagy?” költőjének [vers]. *Utunk 1981. aug. 27. – Tóth István: Kötelesség és ihlet. *Igaz Szó 1982/9. – Bálint Tibor: In memoriam S. L. Uo. 1983/43. – Pomogáts Béla: [Nekrológ]. Élet és Irodalom 1983/45. – Marton Lili: A költő és egy pipa. *Utunk 1986/17. – Bodor Pál: A tárca nélküli író. Népszabadság 1992. jan. 4.

(L. K.)