Salló Ervin

oldal nyomtatása Share

Salló Ervin (Tv., 1929. aug. 5. – 2009. szept. 4. uo.) – természettudományi szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Piarista Főgimnáziumban végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen a kémia szakon szerzett diplomát (1953). 1954-től Temesvárott középiskolai tanár, majd 1963-tól az egyetem természettudományi karának adjunktusa, előadótanára, professzora. A kémiai tudományok doktora, az Ormós Zsigmond Társaság alapító tagja.

Kutatási területe: a tudománytörténet és módszertan, oszcilláló reakciók. Rendszeresen publikált a *Korunk, Utunk, Tanügyi Újság, Matematikai és Fizikai Lapok, Revista de Fizică şi Chimie, *Szabad Szó hasábjain.

Munkái: A semmiből egy új világot teremtettem (Neumann Máriával és Toró Tiborral, Tv. 1974); Experi­mente chimice în şcoală (uo. 1976); Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek. Kritikai megjegyzések a paleo­asztronautikai értelmezések elveiről és módszereiről (Mandics Györggyel, Buk. 1977); Modell és valóság. Tanulmányok a társadalmi és természeti jelenségek modellezése köréből (Egyed Péterrel, Neumann Máriával és Man­dics Györggyel, Tv. 1982).

Egyetemi jegyzetei: Chimie generală. Curs experimental… (Tv. 1984); Exerciţii de chimie. Simboluri, forme, ecuaţii (uo. 1986).

Fordításában jelent meg Zeno Simon Az élet kémiája c. kötete (Buk. 1975 = Tudomány mindenkinek).

Cseke Vilmos: Új hazai eredmények a Bolyai-kutatásban. *Korunk 1975/7.

(M. E. – S. Zs.)